Többször volt rendőri felügyelet alatt a Kossuth-díjas író

Orosházán született 1912. február 10-én Dumitrás József néven. Szegényparaszti családból származott, apja béres, anyja cseléd volt. Kiskunfélegyházán végezte el az Állami Tanítóképzőt, nevét ekkor változtatta Darvas Józsefre. Állást azonban nem kapott, ezért Budapestre költözött, ahol volt könyvügynök, lapkihordó, kovácssegéd. Az illegális Kommunista Párt tagjaként több ízben is összeütközésbe került a hatóságokkal, hosszabb ideig rendőri felügyelet alatt állt.

Írói pályáját versekkel kezdte, 1934-ben két regénye is megjelent (Fekete kenyér, Vízkereszttől Szilveszterig), a Nyugat mindkettőről elismerő kritikát közölt. Munkásságára, szemléletére Ady, Móricz, Szabó Dezső és a marxizmus elmélete hatott, kritikusai szerint prózájában a móriczi hagyományok folytatója volt. A harmincas években került kapcsolatba a népi írók mozgalmával, amelynek balszárnyához tartozott. Írt a Kelet Népe és a Válasz című folyóiratba, tagja volt a Márciusi Frontnak.

Országjáró körútjairól riportokban, szociográfiai írásokban számolt be. Megírta szülőföldje történetét A legnagyobb magyar falu címmel, paraszti gyökereiről a lírai hangú Egy parasztcsalád történetében számolt be. Történelmi regényeiben (A törökverő, Harangos kút) is elsősorban népi hősöket szerepeltet. Önéletrajzi ihletésű regénye, az Elindult szeptemberben írói ars poeticája a mélyszegénységből kiemelkedő értelmiségi útját példázza.

A második világháború után elsősorban közéleti tevékenységére fókuszált. 1945-től haláláig országgyűlési képviselő, 1945–1956 között a Nemzeti Parasztpárt alelnöke, 1949-től az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja, 1956 után a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt. 1947 és 1956 között építésügyi, vallás- és közoktatási, majd népművelési miniszteri posztot töltött be. Két ízben, 1951-ben, majd 1959-ben is megválasztották a Magyar Írók Szövetségének elnöki tisztére.

Darvas 1953-ban szembefordult Nagy Imre reformpolitikájával, az 1956-os forradalom idején visszahúzódott, majd támogatta a Kádár-rendszert. 1957–59 között a Hunnia Filmstúdió igazgatója, a Kortárs című folyóirat szerkesztője volt. 1960-ban a Hazafias Népfront alelnöke, 1971-ben az Elnöki Tanács tagja lett.

1956 után visszatért az irodalmi életbe. Kezdetben drámákkal jelentkezett (Kormos ég, Hajnali tűz), amelyekben a forradalom idején megrendült kommunista értelmiség vívódását próbálta bemutatni. Legsikerültebb regénye az 1963-as Részeg eső, amelyben a modern próza időfelbontásos technikájával saját nemzedékének utolsó negyedszázadával vet számot. 1968-ban az ő kezdeményezésére indult el a Magyarország felfedezése című könyvsorozat. Két alkalommal, 1956-ban és 1960-ban kapott Kossuth-díjat.

Darvas József 1973. december 3-án hunyt el Budapesten. Orosházán, a házban, ahol gyermekkorát töltötte, ma a Darvas József Irodalmi Emlékház és Kutatóépület működik.

A képen Darvas József kétszeres Kossuth-díjas író, publicista, politikus 1961-ben. Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal