A komédia műfaja kegyetlen, ugyanis ha valami nem vicces, azon nem nevet a néző, és felesleges azzal védekezni, hogy ő a hibás, mert nem értette. A Ma este gyilkolunk ráadásul bűnügyi vígjáték, tehát még a krimi ökölszabályainak is meg kell felelnie: érdekes, váratlan fordulatokban gazdag, mégis végig hiteles és főleg izgalmas történetre van szükség.
Fazakas Péter rendező és Lajos Tamás producer belső használatra kialakított szóval „krimedit” tervezett, csupa főszereplőből álló színészcsapattal. A rendező a premier előtti veszprémi beszélgetésen meg is mutatta a jelenlévőknek, milyen érzés fogta el a forgatás előtt és – gondolom – néha közben is. Az egyik vállát mélyen leengedte, a másikat felhúzta amennyire csak tudta, ezzel a kifacsart pózzal jelezve az erőket, amelyek hatottak rá.
A legnagyobb felfelé ható erő természetesen az, hogy ezek a művészek mindent tudnak, amit a hívatásukról tudni lehet és érdemes, tehát a leggyengébb formájukban sem igazán rosszak. Ha valamit rutinból játszanak, abból is kisülhet olyasmi, ami kevésbé tehetséges kollégáik számára pályacsúcsot jelentene. A másik két képességük, amely nélkül senki sem lehet évtizedekig a legjobbak között, a fegyelem és a szakma iránti nemes alázat.
A filmötletben van még egy erős csavar – idős színészeket, színházi és filmes embereket játszanak idős színészek. Kern András karaktere, Tolnai Tivadar egy több mint százhúsz epizódot megért kosztümös sorozat furfangos nyomozóját játszva lett hatalmas sztár. Azóta sok minden lefolyt a Dunán és a bankszámláján, és úgy hozta a sors, hogy be kell költöznie egy világvégi idősotthonba, ahol csupa olyan művész lakik, aki felett szintén eljárt az idő. Amúgy csodálatos hely, elvarázsolt kastély zöld fák között, és az ellátásra sem lehet panasz.
Ott él a forgatókönyvíró (Koltai Róbert), aki a Tolnait magyarországi szupersztárrá emelő sorozat több epizódját jegyezte, ám ezért az egykori sorozatcsillag semmiféle hálát nem érez. A Pirandello otthon dokija (Bálint András) – a színészek között a legjobb orvos, az orvosok között meg a legjobb színész – elmeséli Tolnainak, hogy azért hagyta ott a világot jelentő deszkákat, mert ő a pályája csúcsán közölte vele, hogy tehetségtelen alakokkal nem hajlandó fellépni. Pogány Judit karaktere számára a Szomszédok című sorozat jelentette pályája zenitjét. A Jordán Tamás által megelevenített figura felejthető vidéki előadásokban játszott Tolnaival, az egykori díva (Hámori Ildikó) pedig azért haragszik rá, mert kollégája nyilvánosan manírkirálynőnek nevezte. Bodrogi Gyula olyasvalakiként jelenik meg, akit Tolnai egyszerűen kinevet, mert a férfi arra büszke, hogy a nyomozós sorozat egyik részében szerepelt vele annak idején. Takács Kati egy olyan színésznőt alakít, aki fiatalkorában nemcsak színpadi csókokat váltott a sztárral, Bánsági Ildikó pedig az egykori rajongó szerepében mutatja meg, hogy a szerelem kortalan.
Tolnai sértődött, utál és megmar mindenkit, el is akar menni, ám amikor váratlanul meghal az egyik bentlakó, felébred benne a százhúsz epizódon át megformált Radetzky kapitány, és nekilát felderíteni a bűnügyet.
Tény, hogy a film összes szereplőjével szemben elfogult vagyok, de ha van ilyen, objektíve is élveztem színészi jelenlétük minden másodpercét. A valódi színművészt arról is fel lehet ismerni, hogy néhány mondat vagy akár csak gesztus elég neki, hogy emlékezzünk egy-egy alakítására. Ilyen szempontból ez a film valódi ajándék a nézőknek. Minden jeleneten átüt, hogy résztvevői imádnak játszani, és élvezik, hogy együtt lehetnek. Lubickolnak a karakterekben, egy-két perces, néha csak másodperces jelenetekben is ragyognak. Őket nézve olyan érzés fogott el, mint amikor gyermekkoromban néztem a karácsonyfa csillagszóróját.
S mindez nem csak a hetven feletti sztárokra vonatkozik. Elek Ferenc jóságos taxisorőrként bukkan fel néhány pillanatra, de ezért is megérte. Keresztes Tamás és Pál András a szemünk előtt válik favágóból a mulatós zene sztárjává. Nem lennék meglepve, ha a fülünk hallatára megszülető dalocskájuk a film bemutatója után felkerülne az afterpartik kihagyhatatlan együtt üvöltős dalai közé. Tökéletesen hozza az otthon göndör hajkoronás konyhatündérkéjét Stefanovics Angéla, Závodszky Noémi pedig a néhány neki jutott percben is megmutatja, mire lenne képes nagyobb szerepben.
A film egyértelműen Kern András jutalomjátéka. Fontos partnere a naivan jó szándékú, de azért fürge észjárású, tündéri nővérke szerepében Hermányi Mariann. A művésznő a bemutató alkalmával elmesélte, hogy a forgatás alatt rengeteget ötletelt, beszélgetett Kern Andrással, akinek a humoráért gyerekkora óta rajong.
„Kíváncsi voltam, hogy milyen közelről, és valóban az történt, hogy ahogy megérkezett, stand up üzemmódra kapcsolt. Támogattuk egymást, és szerettük egymás humorát. Nagyon könnyű volt vele dolgozni, mert nekem kellett felnőni az ő szintjére, ami igen jó érzés egy munka során” – mesélte a színésznő, aki olyan népszerű sorozatok mellett, mint A besúgó és a Hazatalálsz, az utóbbi évek legsikeresebb hazai mozifilmjeiben is emlékezetes alakítást nyújtott. Ilyen volt a Toxikoma, a Mesterjátszma vagy a Semmelweis, és ugyanezt a benyomást erősíti meg a Ma este gyilkolunk egyik kiemelkedő szerepében.
Fazakas Péter arról is szólt, hogy ebben a munkájában sokkal kevesebb rendezői szabadságot engedélyezett magának, mint például A játszma esetében, amely szintén krimi, de a drámai fajtából. Azt mondja, a Ma este gyilkolunk szereplőinek a forgatási szünetekben zajló beszélgetéseiből, sztorizgatásából külön filmet forgathatott volna, de ennek is ellen tudott állni.
Kern András, aki maga is Veszprémben látta először a kész filmet, elárulta, hogy a korábbi nyers vágások láttán még voltak fenntartásai, de a végső változat megnyugtatta. A forgatásra úgy emlékezik, hogy igen kemény munka volt: „Odamentem május végén, és július közepéig álltam a kamera előtt. Néha azt mondták, hogy ebédszünet, aztán vissza a következő jelenetbe.”
A próbákon sokat improvizáltak, de a felvételeken pontosan azt játszották, ami előre meg volt beszélve. Az egyik frenetikus jelenetről, amelyben Tolnai magából kikelve rátör az ágyban fekvő Hámori Ildikóra, Kern elmesélte, hogy az ajtón bezúdulva elüvöltött, itt most nem idézhető szavait felejthetetlen kollégájától, Tordy Gézától kölcsönözte.
Kiderült továbbá, hogy a forgatás személyes következményekkel is járt: „Isteni volt összejönni, együtt játszani a kollégákkal. Jordán azóta is rendez ebédeket, amiken rendszeresen találkozunk.”
Krimiként lehetne kiszámíthatatlanabb, vígjátékként kicsit szabadabb a Ma este gyilkolunk, de a rendező összességében elérte szándékát. Fazakas olyan filmet akart készíteni, amely után kicsit jobban érzi magát a néző ebben a zavaros, sértett, harcos világban. Közben azt is bebizonyította, hogy még mindig érdemes tisztelni a műfajt és általában a filmes szakmát, nem árt jó színészekkel és profi stábbal forgatni, mert minden ellenkező vélemény ellenére a filmkészítés nem pusztán elhatározás és pénz kérdése, hanem egyszerre hivatás és szakma.
Fotók: Film Positive Productions
