Pénteken 17 és 21 óra között, a  továbbiakban pedig a hét minden napján 10 és 21 óra között lehet felkeresni az emlékhelyet. Törőcsik Mari kedvence a sárga rózsa volt, ezzel a virággal emlékezhetnek rá.

Az intézmény arra kéri a tiszteletüket tevőket, hogy a Nemzeti Színház Hajóorrát a Soroksári út felől kijelölt útvonalon közelítsék meg. A járványhelyzetre való tekintettel azt kérik, fokozottan ügyeljenek a megfelelő távolságtartásra. Ha lerótták kegyeletüket, a tömeg elkerülése érdekében a Duna felőli oldalon, a Nemzeti Színház parkolójának irányába lehet távozni.

Törőcsik Mari kérésére a temetést szűk családi körben tartják majd. A Nemzeti Színház arról is tájékoztatott, hogy a művésznő lánya, Maár Teréz ezúton is szeretné megköszönni a szombathelyi Markusovszky-kórház összes alkalmazottjának, valamint Sámóczi Marianna főorvosnak, hogy az elmúlt öt évben mindent megtettek Törőcsik Mari egészségéért.

Zsótér Sándor: „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem”

Törőcsik Mari „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – mondta Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre emlékezve.

Első közös munkájuk Maár Gyula Töredék című filmje volt, amelyben mindketten szerepeltek. „Lakásukon olvastuk a forgatókönyvet. És szóba állt velem. És beszélgetett később a Nemzetiben. Így képtelen bátorsággal elhívtam a Maladype együttes lakásszínházába játszani Figaro mamáját” – idézte fel a rendező.

Törőcsik Mari és Zsótér Sándor
Fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház

Arról szólva, hogy hogyan próbált Törőcsik Mari elmondta: „az idegrendszere feltépte a szobát. A partnert. Hozzászólhatatlan volt egy darabig. Provokálta az instrukciót. Én leginkább dadogtam. Amilyen minitornádó-szerűen dolgozott, úgy hagyta abba. De minden nyom felismerhető volt, ahogy Handke írja, azoknak, akik tudják. Azoknak, akik figyeltek”.

Mint mondta, munkáját a kommersz megoldások, az általános színészet teljes hiánya, tűpontos megfigyelések jellemezték. Törőcsik Mari nem akart szórakoztatni. Mint a legnagyobbak, szórakoztatta magát. De véresen próbált – fogalmazott a rendező, hozzátéve: „nem tűrte, ha a partner nem fürdik meg ezekben a mini homokviharokban. Gyengéden segített. Önalábecsüléssel, ami természetesen nagyvonalúságának bizonyítéka” .

A rendező arra a kérdésre, hogy melyik az a pillanat, ami mindig eszébe fog jutni Törőcsik Mariról, elmondta: Brecht Galileijének – amiben az idős Galileit játszotta – a végén a Töredék című film utolsó hosszú snittjét vetítették rá. „Ahogy a ködbe lépdel, hosszan, hosszan, miután rágyújt. Julius Fucik zenéje szól. Ez jut eszembe. Meg Déryné a ködben. És ahogy Majornak Júliát mondja. Nincs kitüntetett pillanat, mert ő kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem. Kitüntetés ” – zárta visszaemlékezését a művész.

Nyitókép: Törőcsik Mari 2009-ben. Fotó: MTI/Beliczay László