A múzeumnak még szeptemberben jelentették be helybeli lakosok azt, hogy egy ház udvarán a véletlennek köszönhetően bukkantak a kerámia edénybe rejtett érmékre. A kis méretű, füles korsó a talajfelszínhez közel, az oldalán feküdt.

Az éremleletet a múzeumban laboratóriumi körülmények között restaurátorok és régészek bontották ki numizmata részvételével.

A lelet legalább 1625 érmét tartalmaz.

Az éremkincs túlnyomó részt magyar, osztrák és török ezüstérmékből áll, többségük, csaknem 1500 darab Hunyadi Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és I. Ferdinánd ezüstdénárja. A lelet tartalmaz néhány kisebb értékű, hazai ezüst obolust, és mintegy 40 osztrák, illetve német területről származó ezüstveretet, passaui és salzburgi batzeneket, krajcárokat, valamint 100 török akcsét is. A pénzlelet legértékesebb darabja az az öt aranyforint, amelyeket utoljára helyeztek az edénybe: kettő Hunyadi Mátyás, három pedig Szapolyai János verete.

A kincset az érméken található legkésőbbi évszám alapján 1542 előtt nem rejthették el. A múzeum közleménye szerint Buda 1541-es elfoglalása és Simontornya 1545. évi eleste között számos olyan hadi esemény történt, amelyek során egykori tulajdonosa – talán egy gazdagabb paraszt vagy kereskedő – biztonságba kényszerült helyezni vagyonát, amelyhez azonban már nem jutott hozzá újra.

Azt is közölték, hogy az érmék értékének felbecsülése után lesz lehetőség arra, hogy a lelet megtalálói megkaphassák a beszolgáltatói jutalmat. A szekszárdi múzeumba csaknem 30 év után került be újabb régészeti korú éremlelet.

Forrás és fotó: Wosinsky Mór Megyei Múzeum