I. Szulejmán szultán hetedik magyarországi és egyúttal élete utolsó hadjáratára május 1-jén kelt útra Isztambulból. A mintegy 100 ezer főnyi seregből a szultán másodvezírét, Pertev pasát Gyula ellen rendelte, maga pedig a Dél-Dunántúl kulcsa, Szigetvár megvételére vonult. A várat Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány védelmezte mintegy 4300 katonával és polgárral, valamint hatvannál több ágyúval. A horvát származású parancsnok - akinek nagyapja, nagybátyja és fivére is a török elleni küzdelemnek esett áldozatául - 1529-ben részt vett Bécs védelmében, majd 1542 és 1557 között horvát bánként igyekezett feltartóztatni az ország és saját birtokai ellen törő hódítókat. Zrínyi mind katonailag, mind lelkileg felkészült a végsőkig való helytállásra. 1566 tavaszán így nyilatkozott Nádasdy Tamás nádor özvegyének: "Mindnyájan bezárkózva megfogadjuk, hogy a kereszténységnek s ezen édes és végtelenül elpusztult hazának [...], ha a sors úgy hozza, fejünk vesztésével is kívánunk szolgálni." Az ostromot augusztus 6-án több mint 200 kisebb ágyúval megkezdő szultáni seregnek tizenhárom napra volt szüksége az ó- és újváros elfoglalásához és a várat övező tó lecsapolásához. Az óváros eleste után a védők a belső várba húzódtak vissza, mely 26-án és 29-én sikeresen állta ki a két legvéresebb rohamot. (Eközben a Győr előterében felsorakozó császári sereg tétlenül szemlélte az eseményeket; a Bécs előterét védelmező Győrt fontosabbnak tartották Szigetnél.) Végül a török aknászok szeptember 5-én felrobbantották a Fellegvár egyik bástyáját, amely óriási tűzvészt okozott. A szultán időközben meghalt, szeptember 8-i ostrom, azután megpecsételte a romhalmazzá lőtt belső várba szorulók sorsát is, akik ekkor kirontottak az ellenségre. Többségük kézitusában halt hősi halált.
