Több tucatnyi, korábban ismeretlen orvosi jelentés, napló és recept árulkodik arról, hogy a kórházakat nagyon magas számban keresték fel a depresszióval, hőemelkedéssel, kiemelkedően magas szexuális vággyal, irracionális gondolatokkal és az önkontroll teljes hiányával küszködők. Az orvosok diagnózisa ezen esetekben a legtöbbször a szerelmi bánat nevű betegség volt.
Ennek gyógyítására több kezelési módot is javasoltak: a különböző gyógyszerek mellett diétával, mentális gyakorlatokkal és zenehallgatással kúrálták a betegeket, ám a drasztikus esetekben a sebészek is beavatkoztak, és a nemi szervből a vért vagy épp a más testfolyadékokat is lecsapolták.
A legegyszerűbb megoldásnak azonban a minél több és gyakoribb szexet tartották. Dr. Lesel Dawson, a Bristoli Egyetem kutatója szerint a szerelmi bánat nagyon sokszor vezetett mentális betegségekhez, az embereknek ugyanis nem volt meg a lehetőségük érzelmeik kifejezésére. Ez gyakran osztályok közötti betegség volt, például amikor egy gazdagabb beleszeretett szolgájába vagy egy szegény lányba, ám ez nem teljesedhetett be.
A kutatás eredményeit a hamarosan megjelenő, Lovesickness and Gender in Early Modern English Literature című könyvben mutatják be, amelyben külön fejezetek foglalkoznak az intenzív szexualitás élénkítő hatásával is. Az ágytornát a korban jótékony kezelésnek tekintették, mert úgy tartották, hogy a testnedvek kiürülésével a szervezet megtisztul, és megszabadul a melankóliát okozó ártalmas folyadékoktól is.
A munka arra is kitér, hogy az orvosok a kúrát nem a betegnek, hanem a családtagjainak javasolták, hogy ők "oldják meg a gyógyulás körülményeit".
