Történetek a lövészárokból

Ezt követték még háborús, pontosabban háborúellenes regények, de a harcok mindennapi valóságáról igazán testközelből csak 1963-ban ír. A most másodszor megjelent Rekőttes című regényét az irodalomtörténet megkésettként tartja számon, talán a témája és a két világháború közötti tersánszkys hang miatt. Pedig mesélős hangjára nem telepedett rá az eltelt idő, és sajnos témája alól sem húzta ki a talajt.

 

A regény főhőse Rekőttes Bálint, egy hegyi faluból származó katona, aki a kötelező katonai szolgálatból kerül a háborúba, és rövid megszakításokkal a fronton van 1918-ig. A megaláztatást, igazságtalanságot nem tűrő katona a háborúban kivívja társai, majd fölöttesei elismerését is, viszonylag magas rangban, kitüntetésekkel szerel le. A narrátor a regény legnagyobb részében átadja a szót főhősének - Tersánszky gyakran alkalmazott technikája ez. Rekőttes pedig nagy élvezettel mesél. Először valóságos közönségnek: a kiképző laktanyában fiatal katonáknak számol be frontélményeiről. A hallgatóság rendkívül élvezi az előadásokat, Rekőttes történeteit a háború arcairól, bátorságról, hősiességről, árulásról (Redl, Rekőttes számára Rédel ezredesről), halálról, kópéságokról és nevetésekről. A legnagyobb sikert talán az a történet aratja, amelyben elmeséli, hogyan szökött meg az orosz fogságból sebesülten, nyakában egy komolyabban sérült bajtársát cipelve. A hátországból egy személyes ellentét miatt - sebesülése miatt jogtalanul - újból menetszázadba osztják Rekőttest. Ettől fogva nem tudhatjuk, hogy a mesélő a helyszíni mikrotudósításait egy végső fedezékből vagy még a frontról küldi-e. Rekőttes bátor, engedelmes, de büszke katona. Szeretné túlélni a háborút, és szeretné, ha ez minél többüknek sikerülne. Meg nem akadó mesélős hangjának szorongató kontrasztot adnak a sáros utakon vonuló elcsigázott katonák, az égő falvak, az ölni kényszerülő és halálba menő, de életkedvüket fel nem adó emberek távolságtartás nélkül, szinte dokumentatív hitelességgel megrajzolt képei. Az életveszély és a megkönnyebbült kacagás folyton egymás nyomában járnak. A mesélő hangjába nem vegyül sem hősies pátosz, sem vádaskodás. És mégsem értjük, hogy mindezek után hogyan törhetett ki a második világháború.

 

Az utolsó részben megszólal az író, felfedve "kilétét": a regény egyik mellékszereplőjeként része volt a történetnek. Felidézi néhány saját háborús epizódját, rövid szabadságát Budapesten, s pár mondatban harminckilenc háborúban töltött hónapjának helyszíneit. "De többé soha!..." - fejezi be a regényt. Anakronisztikusnak tűnhet ez a zárómondat majdnem húsz évvel egy újabb világháború után. De Tersánszky antimilitarizmusa személyes tapasztalatból fakad, az önéletrajzi vetület és a "mese" nem engedik az azokon túlra kiterjesztett állásfoglalást - ez maradjon az olvasó dolga.

 

A Rekőttes a Holnap Kiadó Tersánszky életmű-sorozatának 9. kötete. Ez a vállalkozás igen rokonszenvesen, olvasóbarát módon tárja fel Tersánszky munkásságát. Nem ijeszti el az olvasót a kötetek megszámozásával - aki a sorozatnak így azt a darabját veszi meg, amelyik felkelti az érdeklődését -, nem ragaszkodik az időrendhez, ugyanakkor a tájékozódás megkönnyítése érdekében a kötetek végén közli az életmű legjobb ismerőjének, a felelős szerkesztő Tarján Tamásnak az utószavát. Valószínűleg a sorozat megkövetelte szempontokból fakadó hátrány ugyanakkor, hogy kimarad a kötetből az utolsó fejezetben megígért kép, amely Tersánszkyról készült a fronton. És mielőtt nyomdába kerül a könyv, jó lenne, ha egy korrektor elolvasná - ő sem nagyon tudná letenni.