A rendszerváltás után 17 évvel a térség több államában még nem lehet teljesen hozzáférni az archívumokhoz, és a tanácskozók szerint a halogatás a demokrácia törékenységének a bizonyítéka ezekben az országokban. Szófiában bolgár, cseh, magyar, német, román és szlovák szakértők osztották meg tapasztalataikat a témáról.
Albániában zárva maradtak a titkosszolgálat, a Sigurimi aktái. Egy különbizottság dolga, hogy választások előtt átvizsgálja az aktákat, és kizárja a képviselőjelöltek közül azokat, akik együttműködtek a rendszerrel. Bosznia 2000-ben nyilvánosságra hozott mintegy 7 ezer aktát, amelybe bárki betekinthet. Bulgáriában a szocialisták vezette kormány megígérte az összes akta megnyitását. Korábban már megkezdődött a folyamat, de el is akadt. 260 ezer irat már megtekinthető. Csehországban azt engedélyezik, hogy mindenki a saját aktájában nézhessen bele. Horvátországban mindmáig titkosak az állampolgárokról készült feljegyzések. Magyarországon mindenki megnézheti a maga aktáját, de abból kitörlik az informátorok nevét. Az akták teljes megnyitását többször is megígérték. Macedóniában megkezdték az akták megnyitását. Mindenki megnézheti a magáét, de újságírók és kutatók nem férhetnek hozzájuk. Lengyelország nem hozott mindent nyilvánosságra, és a közélet tele van leleplezésekkel, kiszivárogtatásokkal és rágalmakkal a vezető személyiségek ellen, beleértve Lech Walesát, a Szolidaritás mozgalom megalapítóját. Walesát tisztázta az iratokat őrző intézet. Az aktákat történészek és újságírók tanulmányozhatják. A konzervatív kormány több hozzáférést ígér. A jelenlegi törvények alapján az intézet által áldozatnak minősített személyek megnézhetik a saját aktájukat. Romániában tavaly befejezték a Securitate dokumentumainak megnyitását, de mindenki csak a róla szóló feljegyzéseket nézheti meg. A nemzetbiztonságot érintő iratokat nem szabadították fel. Szerbiában 2001-ben megengedték, hogy az állampolgárok megnézhessék saját aktájukat, de ebből kizárták azokat, akiket a hatalom belső ellenségnek vagy a külfölddel együttműködőnek minősít. Ezek főként ellenzéki politikusok és újságírók. A nyilvánosságra hozatalt később teljesen leállították. Szlovákia 2002-ben engedélyezte, hogy az emberek megnézzék a róluk gyűjtött adatokat. Az archívumokban mintegy 30 ezer kartoték van. Pozsonyban külön intézet foglalkozik velük történészi szemszögből. Szlovéniában majdnem mindent nyilvánosságra hoztak, de alacsony az érdeklődés az iratok iránt. (Múlt-kor/MTI)
