A Felvidéken élő Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, műfordító, a kortárs magyar irodalom ikonikus figurája április 11-én a Széchényi Könyvtárban megrendezett Könyvtár KönyvTÁRlat című rendezvénysorozat vendégeként, amely a Gondolat/folyamok a „Tőzsér-Árpád-földrészenelnevezést kapta, nem mindennapi utazásra hívta a hallgatóságot: Vergiliusként kísért minket végig Gömörországon, a huszadik századi történelem legsötétebb időszakán, hogy együtt érkezhessünk meg oda, ahol mindig is otthon érezte magát, a Parnasszus tetejére.

A beszélgetést vezető Korpa Tamás költő, a Fiatal Írók Szövetségének társelnöke kérdéseire Tőzsér és élvezetesen mesélt a szép számmal összegyűlt közönség előtt a szülőföld és a költészet tájain tett kalandozásairól.

Elsőként a vízhez kötődő élményeiről és értelmezéseiről beszélt, felidézve, hogy a magyar történelemben a vizek szimbolizációja a magyar címerrel kezdődött. „A négy ezüstsáv a fontos magyar folyókat – Duna, Tisza, Dráva, Száva  jelenti” – emlékeztetett.

duna
  A Duna 1928-ban
Forrás: Fortepan

Tőzsér verseiben a folyó ritkán látott vendég, nagyrészt mellékmotívumként van jelen. Ennek egyik lehetséges szerzői magyarázata, hogy a szülőfalujához legközelebbi folyó, a Rima is tizenkét kilométer távolságra található.

„Amit az ember gyerekkorában nem raktároz el, az nem lesz a tulajdona, mert egyszerűen nem érinti meg” –  jelentette ki.

A két beszélgetőpartner a közismert magyar folyók után más vizekre evezett. Az északról szlovák, délről magyar vidékeket érintő Garam kapcsán Tőzsér megállapította, hogy bármennyire is meglepő, nincs magyar költészete, ellenben mindegyik 19. századi szlovák költő írt a folyóról. „A szlovákság jelképe a Garam, olyan, mint a magyar folyónak tartott Tisza, főleg, ha a régi Magyarországban gondolkodunk. A Garam a Szlovákok Tiszája”- fogalmazta meg.

garam
A Garam
Forrás: Fortepan

A szlovák-magyar viszony kapcsán Tőzsér azon a határozott állásponton volt, hogy a két nemzet öröksége közös, valójában két nyelvet beszélő, egyetlen népről van szó. Úgy látja, hogy a szlovák mentalitásban könnyen felfedezhetjük a magyarokra jellemző gondolkodást. Szerinte az ellentétek legfőbb okai a politikusok megnyilvánulásaiban, elhibázott döntéseiben keresendők.

„A Gömörország kifejezést nyilvánvalóan más is használta rajtam kívül, azonban feltehetően én szerepeltettem először versben” – mondta. Sokat mesélt arról, hogy a szülőfalujával kapcsolatos romantikus élményeit egy idő után tragikus események sora váltotta fel. Éjszakai tudat – írtam egyik naplóbejegyzésemben, amely a szülőföldön megélt tragédiáim foglalja össze – árulta el.

A szerző saját bevallása szerint két részre osztaná az életművét, amelynek első időszaka 1970-ig tartott, addig összesen három kötete jelent meg. Az a korszak számomra egyet jelentett a határok légmentes lezárásával, a magyarországi irodalomtól való elszigeteltséggel” – hangsúlyozta. Viszonylag hosszú, hét évig tartó szünetet követően jelent meg 1979-ben negyedik, új poétikai alapállást jelentő, minőségileg és esztétikailag más, Genezis című verseskötete.     Tőzsér jelenleg is aktív alkotói életet él, a pályáján fordulópontnak számító kötet óta több tucatnyi, különböző műfajban írt könyve látott napvilágot.

A beszélgetést Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes előadása tette emlékezetesebbé.