A tragédiák írója

Az író 1828. szeptember 9-én orosz arisztokrata családba született negyedik gyermekként, édesanyja: Volkonszkaja hercegnő nagy műveltségű asszony volt. Édesapját korán elvesztette, a fiatal Tolsztoj pedig már 16 esztendősen egyetemre jelentkezett és először keleti nyelveket, majd jogtudományt tanult. Három év után azonban félbehagyta tanulmányait és elmerült az arisztokraták társasági életében: a szalonok, a bálok világában. Majd otthon, Jasznaja Poljanában kezdett gazdálkodni, de átalakítási tervei kudarcot vallottak, így Pétervárra utazott, hogy mégis befejezze jogi tanulmányait, ám a diplomaszerzés előtt megint hazatért vidékre, később pedig belépett a hadseregbe.

Hadapródként egy tüzéralakulatnál szolgált mint altiszt, és többször is életveszélybe került, mivel az alakulat részt vett a kaukázusi hegylakók ellen vívott küzdelmekben. A félelmet, az átélt élményeket azonban írással vezette le, és itt született meg első regénye, a Gyermekkor, melyet életrajzi elemek szőnek át. A krími háborúban ott volt a szevasztopoli ostromnál is, ahol az oroszokat leverték a török, a francia, az angol csapatok. Mindezt a Szevasztopoli elbeszélések című művében örökítette meg.

Különleges iskolát alapított

A vesztes csata után Tolsztoj otthagyta a hadsereget és Pétervárra ment, ahol megismerkedett a kor nagy íróival, irodalmi köreivel. Találkozott többek között Goncsarovval, Turgenyevvel és Csernisevszkijjel, majd elutazott Svájcba, Németországba, Franciaországba később, egy következő európai utazás során pedig Angliába is. Tanulmányútja során különösen érdekelte a pedagógia, sőt saját birtokán egy iskolát is működtetett a környék gyerekei számára. Elvei igencsak modernek voltak, elutasította az erőszakot, nem volt osztályzás, sem kötelező házi feladat, sőt még kötelező iskolába járás sem, mégis sokszor alig lehetett hazazavarni a gyerekeket.

A második európai utazás után megházasodott, felesége a tizennyolc éves (16 évvel fiatalabb), német származású Szofja Andrejevna Bersz lett. A házasság első évei békében és egyetértésben teltek, az írónak pedig ez volt a legtermékenyebb időszaka. Ekkor született a Háború és béke, majd az Anna Karenina. Az író szigorú és rendhagyó erkölcsi, vallási, politikai szemlélete miatt először feleségével került konfliktusba, majd a társadalmi előítéletekkel is meg kellett küzdenie. A családi viták gyakran Szofja Andrejevna hisztérikus kitöréseihez, öngyilkossági fenyegetéseihez vezettek. Tolsztoj házassága visszafordíthatatlanul megromlott annak ellenére, hogy felesége 15 gyermekkel ajándékozta meg.

Támadások érték hite miatt

Hogy miről szóltak különös nézetei és hittételei? Az Evengéliumok alapján képzelte el Isten országát a Földön. A legfontosabbnak a felebaráti szeretetet tartotta, megpróbált kilépni az arisztokrata életformából. Egyszerű parasztként öltözködött és dolgozott. Válaszul hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. Az író sem hagyta szó nélkül az őt ért támadásokat: újságokban tett közzé egy nyilatkozatot, hogy lemond 1881 után írt alkotásainak kiadási jogairól, és feljogosít mindenkit Oroszországban és külföldön, hogy ellenszolgáltatás nélkül kiadják vagy színpadra vigyék műveit.

Harmadik nagy regénye, a Feltámadás miatt kiközösítették. Ebben az erkölcsi felemelkedés lehetőségét és a szellemi megtisztulást mutatta be. Közben súlyosan megbetegedett, tüdőgyulladást kapott. Egy házkutatást követően aztán Tolsztoj összecsomagolt, és orvosa és legkisebb lánya társaságában elmenekült otthonról. Útközben érte a halál betegsége miatt 1910-ben.

Forrás: Kultúra.hu/Wikipédia