Úgy tűnik, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum nyitja meg évente a legtöbb kiállítást. Számos érdekes újdonsággal találkozhatnak így a látogatók, érdemes időről-időre visszajárni a kiállítóhelyre.
Hiszen pontosan ez a célunk. Éppen ezért kell a legkisebb teret is kihasználnunk, ami alig 15 négyzetméteres, a benne látható tárgyak azonban igen gyakran változnak. Van ezen túl egy-egy 65 négyzetméteres termünk, melyeket Krúdy-udvarnak és Kultea Galériának hívunk, és akkor még nem beszéltem az állandó kiállításokról és az emeleti időszakos kiállító terekről. Minden teret több funkcióban használunk a lehetőségek szerint, a majdan megépítendő hátsó szárnyban pedig egy 160 négyzetméteres kiállítóteret készülünk kialakítani. Szeretnénk minél több kiállítást megnyitni, hogy három-négy hetente legyen érdemes ránk nyitni a kaput.
Mit láthatunk jelenleg a múzeumban?
Az emeleten jelenleg egy első világháborús kiállítás látható, egyedisége, hogy a Nagy Háború négyéves történetében a frontvonal és a hátország élelmezéssel, élelmiszer-beszerzéssel kapcsolatos tárgyait és dokumentumait mutatja be. Egy gyűjtő házaspár anyagára fűztük fel a kiállítást, nagyon jó kapcsolatot ápolunk ugyanis az ország számos gyűjtőjével. Az elmúlt több mint tíz évben nagyon sok magángyűjtő anyagából nyílt nálunk tárlat. A szódavíz kultúrtörténetéről szóló kiállítás például egy szegedi szódás tárgyaiból nyílt meg ? jelenleg a szegedi víztoronyban látható a bázis anyag. De van belőle utazó kiállítás is, amely már több mint tizenöt helyen járt az országban.
A múzeum sajátossága, hogy mindig képes új aspektust felmutatni.
Az egyes témákat mi leginkább a hétköznapok, a mindennapok oldaláról mutatjuk be. Így az első világháborús anyag is új aspektusba helyezi a kataklizma szörnyűségeit. Az egész múzeum profilja a kereskedelemhez és a vendéglátáshoz kapcsolódik, olyan témákkal foglalkozunk ebben a múzeumban, amelyet mindenki a sajátjának érezhet. Az egész muzeológiai szféra arra koncentrál, hogy élményszerűen szólítsa meg a látogatóit ? és ez alól mi sem vagyunk kivételek. Az ma már kevésnek bizonyul, ha szép és okos dolgokat állítunk ki. Ma már a múzeumoknak az élmény- és szabadidőpiacon kell versenyezniük, a harc pedig nagyon kemény, és sokkal kevesebb forrásunk van, mint a piac eme szegmensét képviselő többi szereplőnek.
Honnan szerzik be ezeket a nem mindennapi mindennapi tárgyakat?
Számtalan alkalommal működünk együtt gyűjtőkkel, az Anker-játékkockákról szóló kiállítás ötlete is egy magánember tárgyai nyomán született meg. De egy-egy téma felmerülésével megkeresünk minden olyan múzeumot, intézményt is, ahol fellelhetők a tematikába illeszkedő tárgyak, források. Illik ugyanis egy témát a legszélesebb módon körbejárni, majd azt leszűkíteni, hogy a látogatók elé csak a legfontosabbak kerüljenek. A kiállítások világában az az igazi művészet, hogy megtaláljuk azt a vékony mezsgyét, ami felkelti az érdeklődést, de szakmailag is korrekt.Tudomásul kell venni, hogy a legtöbb látgató nem akar elmélyülni a témában, mégis meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy néhányan további információkat találjanak a témával kapcsolatban és a tudományos igényességről sem szabad elfeledkezni. Ezért kell egy kiállítást rétegezhetően összeállítani, ami a betűtípustól a szövegek elhelyezéséig számos dologra kiterjed az interaktivitás és az interpretáció adekvát módjának megválasztásával.
Miként valósul meg ez a rengeteg szervezési elv?
A kereskedelmi kiállításunk például a vásárokkal, a piacokkal indul, a tárlatot pedig hangeffektus kíséri. Megtekinthető a múzeum elődje, a Magyar Királyi Kereskedelmi Múzeum, mely a 20-as években szűnt meg: a történelem és a gazdasági élet viharai ugyanis szülnek és porlasztanak múzeumokat - nem csak ma találkozhatunk hasonlóval. A kiállítás a kereskedelem őseredeti állapotától startol: a javak materiális értékét mutatja be az első szobában, azt a világot, ahol még nem ismerték a virtuális kereskedést. A következő terem pedig már a kereskedelmi képzést mutatja be: önálló diszciplínává válva a kereskedelmet először alapfokon, majd magasabb szinten is oktatni kezdték. Eztán jön az a fűszer- és szatócsbolt, mely itt nálunk e falak között egyébként is működött több évtizeddel ezelőtt.
A régi Óbuda központjában, Krúdy Gyula egykori házában, a Korona tér 1. szám alatt fogadja látogatóit a múzeum. Úgy tudjuk azonban, tovább szeretnének bővülni.
A három épületegyüttesből álló háztömbben a hely szellemét éltetjük: megtekinthető a Krúdy-kiállítás, az író egykori lakásában. Máshol természetesen nem állíthattuk vissza az eredeti állapotokat, a vendéglátós kiállítás helyén ugyanis korábban kocsma és kupleráj volt, legalábbis így emlékeznek a helyiek. A fennállásunk 50. évfordulójára a hátsó fészerépületben újabb kiállítóhelyet szeretnénk kialakítani. A tervek már készen is állnak: a földszinten egy nagyobb látványraktárat, múzeumpedagógiai termet, az emelten két nagyobb kiállítóteret, ahogy már említettem, és a padlástérben pedig raktárakat alakítanánk ki. Jelenleg az engedélyeztetésnél tartunk, és persze a forrást is meg kell még találnunk.
A kiállításaik sajátja, hogy egy-egy témát részletesen, mégsem túlzásokba esve mutatnak be.
Olyan témákat dolgozunk fel, melyekről sokan nem is gondolnák, hogy azt egy komplex kiállítás erejéig lehet fejtegetni, mégis nagyon sok látogatót sikerült vonzani ezekre a tárlatokra. Egy-egy részterületre pedig csak egy-egy szobát szánunk. Egy-egy teremben kapnak helyet az állandó kiállításon például a vasárubolt, a papírbolt ? miközben a kronológikus sorrendre is figyelünk. Olyan érdekes darabokat választunk be a kiállítási anyagba, melyek felkeltik az érdeklődést, miközben egy korszakról is mesélnek. Ilyen például az a százéves szecessziós automata, amely kétfilléressel működött: karamellát, ostyát vagy csokoládét lehetett vásárolni belőle. Látható annak az első mozgóreklámnak a makettje, mely az első volt a 20-as évek közepén és végén a Rákóczi út és a József körút sarkán.
Sokan nem is hiszik el, hogy érdekes lehet a kereskedelem, míg el nem látogatnak a múzeumba. Technikai és tárgyi kultúrájában is sokrétű pedig a téma, nem beszélve a mögötte lévő gondolatokról. Az 1880-as évekből származik az eredeti Stühmer bolti berendezés ? ennek láttán sokan mosolyra derülnek. Ezt követően elérkezünk a koncentrált piaci megjelenés helyszínéig: az áruházakhoz. A Hangya mozgalomnak is szántunk egy sarkot, de reméljük, hamarosan önálló időszaki kiállításon mutathatjuk be ezt a kiskereskedelmi szövetkezeti rendszert. Nem csak az a dolgunk, hogy a történelmet megörökítsük, hanem hogy felhívjuk a figyelmet az elfeledett, de jól működő megoldásokra, akkor is, ha az már nem hozható vissza. Látható például egy pult, a szocializmusból, melynek oldalán ez olvasható: ?Tiszta üzlet, színvonalas kiszolgálás.? Ki gondolná, hogy a tiszta udvar, rendes háznak megvolt a pandanja a kereskedelmi világban is. Azokat az évtizedeket nem, de ezt a mentalitást érdemes lenne visszavezetni a köztudatba.
Miként kerültek ezek a tárgyak a múzeum tulajdonába?
A múzeumot 1966-ban alapították, azóta számos tárgyat gyűjtött az intézmény, és most végre lehetőség is nyílt a kiállításukra. De egy-egy kiállítás alkalmából kölcsönzünk és vásárolunk is tárgyakat. És nem szabad elfelejteni, hogy egész gyűjteményi anyagokat kapunk néha ajándékba, de persze nagyon örülünk apró és jelentéktelennek tűnő tárgyaknak, fényképeknek dokumentumoknak.
A múzeumban ugyanakkor rendhagyó módon nem csak kiállításokat szerveznek.
Már az első költözésnél úgy gondoltuk, hogy egy belvárosi múzeumi épületet ki kell használnunk, és este is nyitva kell lennünk. Egy épületet sokféleképpen lehet és kell is hasznosítani, és mi hiszünk a kultúraközvetítés komplexitásában. Egy múzeumnak a szabadidőpiac egészére vetélytársként kell tekinteni, dehosszú távon egy vendéglátóhelyet is szeretnénk befogadni az épületbe. A Kultúra Közvetítés Komplexitásának Kényszereként neveztem el ezt, a 4K-ként. A gyakorlatban ez annyit takar, hogy komplex szolgáltatásokat nyújtsunk, hogy kiállítási, színházi és kulináris élményt egyaránt tudjunk adni a hozzánk akár vidékről érkező csoportok számára. Ki kell használnunk azt a kincset, melyet kaptunk, a világon ugyanis nincs még egy kereskedelmi és vendéglátóipari profillal egyaránt rendelkező múzeum, a kínálatunkkal ezért turisztikailag is fontos attraktív programokat nyújthatunk.
Külön termet alakítottunk ki a múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, melynek köszönhetően jelentősen megnövekedett a látogatók száma. A kecskeméti Bohém Regtime Band pedig évek óta szervez klubokat a Kultea kulturális programsorozat keretein belül. Három éve ugyan sajnos felére csökkent a látogatóink száma: húszról tizenegyezerre, ezért az újabb és újabb programokkal kellett kitalálnunk. Ezt követően a második költözéssel nem csak visszaszereztük látogatóinkat, hanem meg is haladtuk a korábbi számot: 2014-ben összesen 24.500-an voltak kíváncsiak ránk. Nem csak az épületen belül szervezünk azonban programokat, kereskedelmi iskolákba is ellátogatunk ? böröndbe pakolva tartunk érdekes tanórákat. A jövőben pedig ugyanezt kórházakban, idősotthonokban is szívesen folytatnánk. De a foglalkoztató termünkben sem csak pedagógiai programok zajlanak, hiszen tartunk ott születésnapokat, és Budai Gábor is rendszeres főz nálunk ? szerencsére a profilunk több leágazást enged meg.
Decemberben nyílt meg az állandó kiállítás második fele. Mivel találkozhat itt a látogató?
Cukrászdák, éttermek, kávéházak enteriőrjétől a konyhák berendezéséig számos teret elevenít fel a kiállítás az előző századforduló idejéből. Látható egy eredeti Flóra típusú zenegép, de olyan szállodai szoba is, aminek a padlóját éppen vixeli a gazdasszony. Az 1900-as évek elejéről származó hűtő pontosan gyártási évét pedig nehéz megmondani, ezek a gépek ugyanis több tíz évig szolgáltak egy-egy családot. Ennyit talán dióhéjban, de igazából ezt látni kell! És persze olvasni, elmélázni és gondolkodni rajta és főleg szeretni. És ajánlani másoknak is, mert ez a legjobb reklám!!!
A plázákról szóló kiállításukat megígérték, majd meg is valósították. Valóban ennyire flottul megy minden?
Na zért nem egészen és néha éveket kell várni, hogy egy tervünk valóra váljon. De nem adjuk fel! Nem csak a jelent és a múltat akarjuk bemutatni, a jövőnek is szeretnénk üzenni, ha patetikus szeretnék lenni. A társadalmi beágyazódásnak jó példája, hogy az utóbbi években egymást érő tejcsárdák között létezik olyan, amelynek a berendezését a múzeumi tárgyak alapján állította össze és terveztette meg a tulajdonos.
A profil folyamatos tágítása, a keretek széleskörű értelmezése és soron következő építkezés mellett mit terveznek még?
A költözködések után az alapprofilunknak megfelelően végre a tudásközpont jellegre is koncentrálhatunk: a szakmai műhelyjelleget szeretnénk erősíteni, megpróbáljuk összegyűjteni a Kárpát-medencében található múzeumokból, levéltárakból, közgyűjteményekből azokat a tárgyakat, dokumentumokat, melyek a kereskedelemről, a vendéglátásról szólnak. Kutatóközpontként azonban nem csak a tárgyakat vizsgálnánk, azt is megnéznénk, a korábbi módszerek, tárgyak miként illeszthetők be mai életünkbe. Számos jó módszert ugyanis elfelejtettek mára. Hasonló folyamat eredményeként mutattuk be például az August család történetét, hogy egy tehetséges, vállalkozó kedvű család mire is viheti. Hogyan vészelték át az első majd a második világháborút, hogyan telepítették ki őket, hogyan gazdagodtak meg, hogyan alakult ki egy viszonylag egyszerű cukrászüzletből Budapest egyik legpatinásabb cukrászdája. Ha ezeket a példákat értő módon, múzeumi programokkal mutatjuk a fiataloknak, profitálhatnak belőle. Az említett kutatással pedig minden ugyanott maradna, ahol eredetileg találták őket, csupán a tudás vándorolna. Mondjuk egy szolnoki muzeológus meg tudja nézni, hogy nézett ki egy debreceni szatócsbolt, vagy a nagykanizsai sörgyárról tudhatnak meg többet a fővárosból. És persze új kiállítások vagy egyéb kulturális projektek is születhetnek az együttműködésből.
Hogyan lehet üzenni egy kereskedelmi kiállítással?
A Design Héten például mi is kiállítottunk: bemutattunk többek között egy századfordulós csizmahúzót, melyet igen szépen megformázott annak készítője: valószínűleg egy jó fémműves vagy lakatos volt. Akkor még nem voltak ugyanis önmegvalósító dizájnerek, csupán jó szakemberek. Ez egy kicsit froclizó kiállítás volt, de jól fogadták. Tervezünk egy biztosításról szóló kiállítást is, erre ugyanis senki nem szakosodott még itthon, holott a pénzügyi kultúránk fejlesztése érdekében egy ilyen kiállítás sokat tehetne. Február közepén nyitjuk meg ennek a nagyon gazdag, válogatott plakát anyagát. Volt már kiállításunk a biztosítási épületekről, és már ott kiderült, Pest jelentős arculati tényezői voltak a biztosítási cégek épületei. A szakmánk lényege, hogy soha ne dőljünk hátra, például az autókereskedelemmel való foglalatosság kapcsán derült például ki, hogy a Magyarországról emigrált Herz úr hozta létre az első nagyobb autókölcsönzőt az Amerikai Egyesült Államokban , és ő döntött úgy, hogy a járművek színe a sárga legyen. Innen ered a taxik színe is. Számos olyan momentum elkerülhetné tehát a figyelmünket, amelyekre valójában érdekességként felfigyelhetünk és rácsodálkozhatunk, ha kellő kíváncsiság és közlési vágy van bennünk.
Az üzleti világból érkezett, miként volt a segítségére a magánszférában eltöltött sok év tapasztalata?
Az első költözéskor 2005-ben egy szolid múzeumból varázsoltunk izgalmas, mozgalmas intézményt, a másodiknál pedig a két állandó kiállításunkat nyithattuk meg újra értelmezve, a mai narratívák mentén, ahogy szokták mondani. A profilunkból eredő szakmaiság derivátuma a vállalkozói szellem. Ha minden ember eszerint élné az életét (is), sokkal jobb és nagyobb dolgok születhetnének. Az sem véletlen, hogy ma már nem múzeumokat, hanem látogatóközpontokat hoznak létre. A múzeumok átprogramozása zajlik, olyan műhelyekké kellene alakítani azokat, ahol az emberek közösen gondolkodnak, és valami újat hoznak létre. A vállalkozói szellemet igaz, nem itt, hanem korábbi munkahelyeimen tettem magamévá, de itt is ennek megfelelően próbálom programozni és vezetni csapatunkat. Talán ezért is vettek ide tíz évvel ezelőtt, mint az első menedzser szemléletű múzeumigazgatót. Nem szeretnék csalódást okozni másoknak, de magamnak se.
