Az alexandriai keresztény szűz életéről semmi biztosat nem tudunk. A róla szóló írások - melyeket a tudomány nem tart hitelesnek - azt állítják, hogy előkelő alexandriai családban született, Maxentius császár idejében. Tanulmányai során ismerte meg Jézus életét, és állítólag akkor tért keresztény hitre, amikor egy látomásában Szűz Mária jelent meg neki, karján a kisdeddel.
Maxentius császár (306-12) keresztényüldözéseinek kezdetén Katalin nem akart részt venni a bálványok tiszteletére rendezett áldozatokban, majd a császár elé járult, s megszidta őt zsarnoki uralmáért. Az érvekre a császár nem tudott válaszolni, ezért megbízott 50 tudóst, hogy térítsék vissza Katalint a rómaiak hitére. A legenda szerint azonban hiába próbálkoztak. Katalin érvei mindannyiukat meggyőzték, s ők is áttértek a keresztény hitre. A császár ezért mindannyiukat máglyára küldte. Katalin azonban megtetszett neki, ám a lány visszautasította az uralkodót. A császár ezért megkorbácsoltatta, majd börtönbe vettette Katalint.
Nem sokkal később Maxentius felesége is felkereste Katalint a börtönben. Az elkötelezett keresztény szűz őt is, és börtönének őreit is megtérítette. Ez már olyan súlyos bűn volt, hogy Katalinra halál várt: vastüskés keréken kellett volna kínhalált halnia, de a kerék a legenda szerint darabokra törött, a vasszögek pedig lehullottak róla. Ekkor Katalint lefejezték. Állítólag ekkor vér helyett testéből tejszerű folyadék ömlött. (Ezért is lett később többek között a dajkák védőszentje is.)
Testét a monda szerint angyalok vitték fel a Sínai-hegyre, s ott temették el. Később emlékére kolostort és templomot építtettek. Egyes feltételezések szerint 547-ben Justinianus császár rendelte el, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort szerzeteseknek. Katalin testét pedig a 8-9. században vitték fel ide. Szent Katalin a 14 segítő szent egyike. Állítólag Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő hangját is hallani vélte.
A 6-7. században görögül írt Katalin-passiót valószínűleg a képtisztelet vitái és a képrombolás elől nyugatra menekülő szerzetesek vitték magukkal Rómába, ahol a 14. században kiegészítették gyermekkorának történetével. Eszerint Katalin a ciprusi király leánya, akit szülei csodás ajándékként kaptak Istentől. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának.
A középkorban széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték.
Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik; s mert a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
November 25-e VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt. Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződött e naphoz: elterjedt hit volt, hogy ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz (Katalin kopog, karácsony locsog). Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal.
(Forrás: Sulinet/katolikus.hu)
