Ahogy Ferenc pápa fogalmazott: a pannonhalmi főapátság a testvériség hídja. A bencés közösség pedig a fesztivál napjaiban, augusztus 25–27. között szeretné tovább építeni ezt a hidat, hogy művészek, szerzetesek és a közönség felmerészkedve rá találkozzanak egymással.
A pannonhalmi főapátság nem szeretne és nem is tud csak mint egy nemes háttér, kulisszaként szolgálni. Hisz a Szent Hegy egy élő szerzetesközösség otthona, ahová az Arcus napjaiban meghívják az irodalom, a képző- és zeneművészet jeles képviselőit és a közönséget. A monostorban így találkoznak egymással a létrehozói, a befogadói és a testvérek mint őrzői a kultúrának. Ahogy Dejcsics Konrád OSB, a fesztivál igazgatója mondja: küldetésüknek érzik, hogy a főapátságba érkezők turistákból zarándokká váljanak ebben a három napban.
Az átalakulás részben a fizikai út megtételére vonatkozik, hisz a vendégek elzarándokolnak Pannonhalmára, de még inkább azt a lelki folyamatot jelenti, amely során közelebb juthatunk önmagunkhoz és a bencések hite szerint Istenhez. Az Arcus zarándokútján a keretet a szerzetesközösség imádságos napirendje adja, amely során bekapcsolódhatunk az évezredes hagyományokba, és a szerzetesekkel együtt vehetünk részt az imaórákon. A liturgikus alkalmak mellett a testvérek által felajánlott programokon monostorukat, gyűjteményeiket és az életüket mutatják be a látogatóknak a bencések.
A Zsoltár a buszmegállóban programon arra igyekszik rámutatni Lőrinc testvér, hogy a zsoltárimádságok hogyan szolgálhatnak megállóként a hétköznapok zarándokútján. A szerzetessel ugyanis budapesti tanulmányai alatt többször előfordult, hogy a buszra várva zsoltárokat imádkozott. Ebből a tapasztalatból merítve hívja az érdeklődőket, hogy előbb a Főapátság kapuja előtt, szinte a buszmegállóban mondjanak el vele egy-egy zsoltárt. Majd – ahogy a mindennapokban is elkísérnek bennünket – odakintről valahova belülre, egy otthonosabb környezetbe visszük magunkkal a szövegeket. Miközben felsétálunk a Diákkápolnába, talán észrevesszük, hogy a Szentírás szavai zarándokútra kelnek bennünk, és keresik úticéljukat, ahol igazán találkozhatnak velünk.
Várszegi Asztrik emeritus főapátot hallgatni mindig egyedülálló élményt nyújt, és ebben az idei Arcuson is részünk lehet. Asztrik atya Fülöp testvérrel egy izgalmas beszélgetésben keresi a választ a Ferenc pápa által feltett kérdésre: miként kellene a harmadik évezredben közösségben és párbeszédben Isten zarándoknépeként élni? A Szentatya ugyanis e gondolatkör mentén hívja közös „szinodális” gondolkodásra a katolikusokat 2021 és 2024 között.
Az Arcus vendégei azt is felfedezhetik, hogy a Főapátság nemcsak az épített és természeti örökség, de a hangszerek tekintetében is különleges hely. Az apátság több száz éves orgonáiról Konrád atya ad szemléletes eligazítást, Kiss Zsolt, a pannonhalmi bazilika karnagya pedig meg is szólaltatja azokat, miközben további érdekességekbe is beavatják az Orgonatúra résztvevőit.
Hogy mit jelent úton lenni – fizikálisan és lélekben –, azt a fesztivál művészeti vezetői, Győri Noémi és Madaras Gergely, valamint Halmos Ábel és Ontko Henrik bencés szerzetesek is tudják. Vajon tanulhatunk tőlük, vagy ők egymástól? Zarándoktapasztalataikat megosztják a vendégekkel is, akik a zenéről, spiritualitásról, művészetről szóló beszélgetésükbe kapcsolódhatnak be.
Zarándok, vagy ahogy a program címében szerepel, (élet)úti tapasztalataiba Barnás Ferenc, a fesztivál irodalmi díszvendége is beavatja a jelenlévőket. Életútja egyfajta rendhagyó zarándoklat. A kortárs író a munka világában – múzeumi teremőr és utcazenész is volt, máskor pedig zeneesztétikát tanított az ELTE-n – és fizikailag is nagy utat járt be. Lelki síkon azonban talán még messzebbre jutott. „Kereső ember vagyok, amolyan hivatásos zarándok, aki a világban járva-kelve életünk-létezésünk alapkérdésein töprengve próbál gondolataival, elképzeléseivel, hitével és meggyőződésével összhangban élni és cselekedni.”
Barnás Bagatell című műve is megelevenedik az Arcuson: Seress Zoltán Jászai Mari-díjas színművész felolvasószínházi előadáson kelti életre Mispál Attila rendezésében. A könyv ugyancsak reflektál a fesztivál idei témájára, hisz a zarándoklat allegóriájaként is olvasható. A közönség egy igazán különleges előadásra készülhet, amelyben irodalom és zene összeforr, időről időre egy-egy rezidens muzsikus is feltűnik a színen.
A két művészeti ág azonban nem csak ekkor találkozik a fesztiválon. A hangversenyek mindegyikén mint mottó elhangzik az írótól egy-egy idézet, amelyeket ő maga olvas majd fel. A koncertek a zarándoklat állomásait hivatottak megjeleníteni. Az eredeti elképzelések szerint öt hangversenyen csendültek volna fel a kortárs Arvo Pärt és a klasszikus Joseph Haydn darabjai, de végül öt és fél lett belőle. A szombati Sétálós koncert ugyanis két helyszínen zajlik: az első rész a Boldogasszony-kápolnában, majd a második már a Szent Márton-bazilikában. A kápolna befogadóképessége azonban jóval kisebb, mint a bazilikáé, így hamar teltházas lett a hangverseny. A szervezők a nagy érdeklődésre való tekintettel úgy döntöttek, hogy külön a második részre is biztosítanak jegyvásárlási lehetőséget.
Az Arcus spirituális, irodalmi és zenei alkalmait a képzőművészeti programok egészítik ki. A főapátság időszaki kiállítása, a fesztiválra némiképp megújult Zarándoklat tárlat mellett Tompai Noémi alkotásaiban gyönyörködhetünk. Noémi életének és művészetének középpontjában is a zarándoklat áll, útjait művészi módon dolgozza fel. Így készült munkáiból nyílik kiállítás az Arcuson Fényszövet címmel. Ezek mellett a Magyar Képzőművészeti, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak közös performatív előadásának befogadóivá válhatnak a Szent Hegyre ellátogatók.
Korábbi interjúnk Dejcsics Konráddal itt, Barnás Ferenccel itt olvasható. Győri Noémivel és Madaras Gergellyel az idei fesztivál kapcsán beszélgettünk.
A részletes program a fesztivál honlapján böngészhető végig.
Képek forrása: Arcus Temporum Fesztivál
