Pannonhalmát belakja az emberi hang

Az augusztus 25–27. között zajló Arcus Temporum, azaz az „Időívek” főszereplője ebben az évben Joseph Haydn és Arvo Pärt. Haydn „otthon van” Pannonhalmán, több műve is elhangzott már itt, Pärt pedig olyan becses vendég, akinek élete, munkássága és szellemisége harmonizál a bencés monostor 2023-as témájával, a zarándoklattal.

Győri Noémi: Az apátság kulturális tanácsadója, Erdődy Orsolya vetette fel Dejcsics Konrád atyának, a főapátság kulturális igazgatójának, valamint Sarkadi Mónikának, a kulturális iroda vezetőjének, hogy az idei év művészeti vezetésére bennünket hívjanak. Örömmel fogadtuk a felkérést, mert éreztük a felénk áramló bizalmat. Az idei zarándoklat tematikához javasoltuk, hogy Haydn és Pärt között teremtsünk olyan időívet, amely az egyes koncerteken belül és a program egészében is kirajzolódik.

Néhány évvel ezelőtt Valentin Szilvesztrov ukrán zeneszerző eljött a fesztiválra. Arvo Pärt kapott-e meghívást?

Madaras Gergely: Sok kísérletet tettünk arra, hogy személyes kapcsolatba léphessünk Pärttel, és közvetlenül meghívhassuk, de mivel a mester nagyon idős, sajnos már nem utazik külföldi fesztiválokra. 2010-ben Laulasmaa községben megnyílt az Arvo Pärt Központ, azóta teljes mértékben ez az intézmény képviseli és intézi az ügyeit. Mivel néhány kompozíciót speciális formában és különleges átiratban fogunk megszólaltatni, ezekhez is a központon keresztül kellett engedélyért folyamodnunk. Nem ment könnyen, pedig Pärt általában nagy előadói szabadságot ad a zenészeknek, és ezen a fesztiválon több mint húsz alkotása szerepel; ilyen sűrűségben egyébként magyar koncertpódiumon még nem szólaltak meg művei. Az óvatosság bizonyos szempontból persze érthető, hiszen John Williams amerikai komponista mellett Arvo Pärt a világszerte leggyakrabban játszott élő zeneszerző.

Tehát a kompozíciók kiválasztása nem konzultációs alapon történt.

GYN: Számunkra alapvető volt, hogy nemcsak a szerzők kiválasztását tekintve, hanem minden szempontból a monostor ez évi témájára összpontosítva szerkesszük meg a fesztivál programját. Arra törekedtünk, hogy az irodalmi, képzőművészeti, spirituális események is szorosan összefonódjanak a három nap gerincét adó öt koncerttel. A hangversenyeket úgy építettük fel, hogy mindegyik a szellemi-lelki zarándoklat, a közös spirituális utazás ívének egy-egy állomását képezi. Ezzel is szeretnénk motiválni a közönséget, hogy ne csak egy hangversenyre jöjjenek el, hanem töltsék mind a három napot Pannonhalmán. Fontos szempont volt, hogy a fellépők is mindinkább rezidens művészként maradjanak velünk a teljes programra, s igazi fesztiválközösség, fesztiválhangulat alakulhasson ki.

Az első koncert címe: Hívás.

MG: Nyitányként Arvo Pärt Estländler című darabját Noémivel ketten fogjuk fuvolán, egymásnak felelgetve játszani. A mű szinte átúszik Joseph Haydn G-dúr triójába. E kettő még nagyon világi hangulatú muzsika. Ezután hangzik el Pärt And I Heard a Voice című alkotása, ami a hívószó arra, hogy együtt induljunk egyfajta belső zarándokútra, közös elmélyülésre. (És hallottam egy hangot, Jelenések könyve 14,13. A zeneszerző 2017-ben komponálta a Salamancai Egyetem alapításának nyolcszázadik évfordulójára. – a szerk.) 

A Cythera Európai Kamarakórus adja elő Zeke Mihály vezényletével.

MG: Az énekkar alapítója, a görög-magyar zenészcsaládban született Zeke Mihály kedves és régi barátom. Dijoni zeneigazgatóságom idején többször dolgoztunk együtt. A kamarakórus abszolút nemzetközi, tizennyolc fiatal hivatásos énekesből áll. A fesztivál kiemelten fontos együttesének véljük: meghatározó cél volt számunkra, hogy ezekben a napokban Pannonhalmát belakja az emberi hang, ami Pärt zeneszerzői profiljának is fontos alkotóeleme. A kamarakórus már négy nappal a fesztivál előtt Európa számos helyéről Pannonhalmára érkezik, a próbafolyamat utolsó fázisaként bejárják a monostor tereit, megkeresik a legjobb akusztikai pontokat, összehangolódnak az orgonákkal. Lesznek ugyanis olyan művek, amelyek nem hagyományosan, kóruspódiumról, hanem a közönséget körbeölelve, különböző helyekről szólalnak majd meg.

Az Elszakadás, Az út, a Merengés és a Megérkezés elnevezésű koncertek jelképezik a további stációkat.

GYN: A hagyományos „sétálós koncert” a Boldogasszony-kápolnából indul, majd a közönség a második részre „átzarándokol” a bazilikába. A korábbi évektől eltérően azt kértük Konrád atyától, hogy a kezdést úgy időzíthessük, hogy míg egyik helyszínről a másikra átérünk, útközben együtt búcsúztathassuk a lenyugvó napot. Ezért hétkor kezdünk a kápolnában, és a bazilikában zárjuk az estét Pärt „Kuss kuss kallike…” kezdetű bölcsődalával, a Cythera Európai Kamarakórus és a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában. Reméljük, sok vállalkozó lesz, aki másnap hajlandó korán kelni, hogy a napfelkeltét is együtt élhesse át velünk, amikor az első sugarak a bazilika rózsaablakán bevilágítanak a szentélybe. A Merengést, a szemlélődést hajnali öt óra negyvenötkor kezdjük, méghozzá úgy, hogy a közönség körbeüli a zenészeket, így szinte testi közelségben rezonálhatnak a művekre.

MG: Arvo Pärtről főként a spiritualitás jut eszünkbe, Haydn pedig inkább a világi zenét képviseli, ennek ellenére sikerült áthallásokat, párhuzamokat találnunk a két szerzőóriás szellemisége között. Hadd említsek egy példát: elhangzik Haydn különleges minimiséje, a Missa Rorate Coeli (D-dúr, Hob. XXII: 3), ami hat-hét perc alatt foglalja össze a hat hagyományos liturgikus egységet.

Egy interjúban Pärt azt mondja: „... engedni kell a szavaknak saját zenéjüket írni.”

MG: Valóban nagyon passzol ez az idézet, hiszen az idei fesztiválon is meghatározó szerepet játszik a zene mellett az irodalom. Barnás Ferenc munkássága szorosan, mondhatni szervesen kapcsolódik a tematikánkhoz. A három nap alatt többek között Bazsányi Sándor beszélget vele. Bagatell című – saját meghatározása szerint – kalandregényéből felolvasószínházi előadás készül, amelynek közreműködőiként meglepetésszerűen a fesztivál zenészei közül is felbukkannak néhányan. A könyv egy folyamatosan úton lévő fuvolásról szól. Barnás utcazenészként maga is fuvolázott egy időben, és ez számunkra is nagyon ismerős szituáció. Konzis és egyetemista korunkban nemegyszer úgy adódott, hogy pénzszűkében voltunk, és Noémivel sokszor utcazenéltünk külföldi városokban.

GYN: Mindezek nagyon szép áthallások Barnás munkássága és a mi élettörténetünk között is. A koncerteken is elhangzanak szövegek Barnás műveiből. A szerző minden koncerten maga fog kvázi mottóként felolvasni egy-egy rövid részletet valamelyik írásából. És hogy még színesebb legyen a paletta, természetesen a képzőművészet is jelen lesz a fesztiválon: a Képzőművészeti Egyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak közös performansza vasárnap délelőtt kerül színre. Tompai Noémi Fényszövet című kiállítása szombaton nyílik, és a közönség tárlatvezetésen ismerkedhet meg a monostor Zarándoklat című időszaki kiállításával.

A fesztivál emlékét megőrző egyedi, apró műtárgyat is magukkal vihetnek idén az idelátogatók.

GYN: Zeibig Anna ékszertervező spirituális szimbólumként kör alaprajzú ezüstkitűzőt tervezett a felkérésünkre. A japán viaszvesztéses technikával készült egyedi darabok, szinte műtárgyak az Anna által készített brossok. Ezekből néhányat a fesztiválon meg is lehet vásárolni. Azt is elárulhatom, hogy a fiatal, rendkívül sikeres tervező és alkotó, a csíkszeredai Zsigmond Adél egészen különleges ruháit fogom viselni. Úgy éreztem, hogy ehhez a helyszínhez kevéssé illik egy átlagos koncertruha, így sokat jelent, hogy Adél nyitott volt arra, hogy a zenékhez és a helyszínhez kötődő ruhákat álmodjon meg és alkosson nekem.

Szombaton folyamatosan vetítik a Bencés Gimnázium Asztrik-termében Günther Atten ötvenöt perces filmjét, amely Pärt és a világhírű amerikai rendező, Robert Wilson közös munkájának (The Lost Paradise – Az elveszett paradicsom) dokumentuma.

MG: Lényeges momentuma ez is a fesztiválnak, hiszen a zeneszerző úgy tartja, hogy „... a mozgókép és a hang ugyanannak az éremnek két oldala, legyen szó filmről vagy színházról”. Mivel kis apparátust foglalkoztató programot szerveztünk, mindannyiunkra sok és intenzív munka vár. Bízunk benne, hogy ennek ellenére vagy épp ezért társaink: Rohmann Ditta, Fejérvári Zoltán, Clara Dent-Bogányi, Bogányi Bence, Szőke Zoltán, Kiss Zsolt, a Cythera Európai Kamarakórus, a Talich Quartet és a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai is nagy örömmel várják a 2023-as Arcus Temporumot.

A nyitóképen Győri Noémi fuvolaművész és Madaras Gergely karmester, fuvolaművész. Fotó: Benjamin Ealovega