Az 1988-ban született Závorszky-Simon Márton elemi élménye a tűz, amely egyrészt a szellemit jelképezi művészetében, másrészt fizikai fájdalmainak kifejeződése: az alkotó huszonnégy éves kora óta él autoimmun ízületi gyulladásos betegséggel. Alkotótevékenysége kezdetén, 2008-ban hagyományos olaj-vászon technikával festette apokaliptikus expresszivitású tájait, később, 2021-től kezdett magával a tűzzel festeni, kormozással vagy nyílt lánggal dekonstruálta képeit. A kiállításon bemutatott, vászonra kasírozott fotó alapú munkák – az életmű legfrissebb alkotásai – stílusában a személyességet átesztétizáló eljárás figyelhető meg: az élettragikumot Závorszky táj- és virágmetaforákba vetíti. E műveken a tűzzel való deformálás drámai hatású eljárásával a pusztítás ugyan az alkotás részévé válik, ám úgy, hogy mindeközben a remény lehetősége is megjelenik a szabadon hagyott felületeken.
Závorszky-Simon Márton Ezüstgerely különdíjas képzőművész. 2019-ben a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíjban, 2022-ben Szabó Dezső Ösztöndíjban részesült. Tagja a Fiatal Képzőművészek Egyesületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Festők Társaságának. Csoportos kiállításokon vett részt többek között a szentendrei MANK Galériában, a Vajda Lajos Stúdióban, a Holokauszt Emlékközpontban és a prágai Liszt Intézetben. 2019 óta számos önálló kiállítást rendeztek munkáiból, többek közt a Magyar Műhely Galériában vagy a Fest;tisztít Galériában.
Nyitókép: Závorszky-Simon Márton: Woods (részlet)
