Twin niksz - CSÓNAK

Oleg és Vlagyimir Presznyakov, a manapság eléggé divatos orosz szerzőpáros afféle színműveket szállít, amelyek elejét veszik a kritikusi rossz (bár ritkán legyűrhető) szokásnak: kivonatolni a darab cselekményét. A fenti összefoglaláshoz sok mindent kellene hozzátenni, hogy legalább vázlatos képet nyerjünk a testvérpár generálta, gondolatok és gegek látszatát keltő összevisszaságról. Szó kerül itt muzulmánokról, Iránról, ?az az Irak?-ról, az Amerikai Egyesült Államok viccelődést nem tűrő történelmi rosszkedvéről, a régi egyiptomiak fejbalzsamozási gyakorlatáról, az önkényuralom alatt élt közép-kelet-európai országok valamelyikének (mindegyikének) nyomorúságáról, feketevágásról, az altesti szag alapján keletkező szerelmi és nemi vonzalomról, nekikeseredett szomszéd alkalmi orális vigasztalásáról, a kokacserje levelének áldásos hatást eredményező rágcsálásáról. Ami jön. A lényeg ? mint az alcím tudatja ?: ?előttünk az özönvíz?, mindent újra kellene kezdeni, amíg nem késő. A jelenetekből fűzött produktum, melyet nem kívánunk kabarészámokhoz hasonlítani ? hiszen az utóbbiak nem érdemlik meg a sértést és általában többet lehet nevetni rajtuk ? beépít némi önvédelmet. Például egyszer csak úgy tesz, mintha ez az egész csupán színház lenne a színházban. S elárulja: amit látunk, ?nem egy Harold Pinter írta?. Valóban. Nem is kettő.

Pokorny Lia és Szegezdi Róbert

Pokorny Lia, aki színésznőt játszik, előzetes nyilatkozatában úgy fogalmazott: mindez ?olyan, mint a Twin Peaks. Két síkon látszik az egész?, és ?valami különös kulcsot kell hozzá találni?. Bagó Bertalan rendezése nem talált rá a nem egykönnyen kitapintható dramaturgiai talány-zár különös kulcsára. Eleinte a mondat- és információ-ismételgetések folytán is ólmos ritmusú replikák csoszognak a kiüresített porondon. Vereckei Rita érdektelen díszlete, egy-két ruha-kivételt nem számítva fakó jelmezkollekciója csupán a vetített ?magyar? háttér mozgalmas szegény(es)ségében, kilenc mezős fekete?fehér képsakkjában bízhat. Rossz, likacsos a ritmus; a felgyorsítások (köztük a különféle püfölések) hamisak, túlhajtottak. A Thália Színház Új Stúdiójának bemutatója mindössze a vége felé kezd magához térni, amikorra ? úgy fest ? hiába többek között a gorillavásárlás (a sokasodásra egyedül aligha képes egy darab Artúr beszerzése), és oda az Ararát másodszori megcélzásnak nagy terve, hiszen legfeljebb családi víkendezés válik belőle. A fináléra mégis feltámad a figurák túlélési kedve, újrakezdési tudata. Jönnek, jönnek a csónakba, még poénokkal is felszerelkeznek. A Nagy Péter játszotta hivatalnok például ? nyakára óriáskígyó tekeredik ? két bőrönd curlingkővel érkezik, hogy kedvenc sportját, a csúszókorongot ne kelljen majd újra feltalálni.

Nagy Péter és Gosztonyi János

De még a darabbeli populáció sem gyűlik össze hiánytalanul. Nem toppan be az idős férfi (Gosztonyi János öl míves aprómunkát az alakba): bizonyára annyira megszállta egy egész szcénán át magyarázott ideája (feleségét majd, ha eljön az idő, saját kis kertjükbe szeretné temetni ? ennek az epizódnak akár becketti stichje lehetne), hogy maga is inkább a kert sarkában várakozik. Nem futhat be a szupermarket dolgozója (aki az egész csónakdolgot árureklám okán, egy csipszfajtát népszerűsítve bebeszélte a főszereplő Jonnak) és a színésznőt aero-táskával csépelő színész sem, mert ők (Mészáros András és Szegezdi Róbert) a szerepkettőzés folytán már mások bőrébe bújtak. Ez az egyetlen kép, amelyben a Presznyakovok a hagyományos drámastruktúrákat kikezdő darabszerkesztése és Bagó Bertalan a realitás idézőjelbe tételén jobbára hiába fáradozó rendezése is kamatozik valamelyest.

Atlasz Gábor

Jon neonoésága nem Csuja Imre után kiáltott. Ő, aki gyenge dolgokból is a lehető legtöbbet szokta kihozni, most kissé bicegős szövegmondással, tétova keresgéléssel csak kereng az alak körül. A sprőd groteszk hangot Pap Lujza (Jon felesége) érzi a legjobban, kommersz kirakatbutaság és véletlenszerű női beletrafa közt navigálva, s nem rossz Both András magánszáma biztonsági őrként. Pokorny Lia tragikai felsrófolódással sem hangolhatja össze a színésznő talmi drámájának két tényezőjét (abortusz a konyakissza, szarházi férj miatt ? és a szomszéd papuska ajnározása). Szamosi Donáth érettségiző, nemzedéki vallomáslírája, Atlasz Gábor szőrbunda, álpofa alól eregetett majombeszéde ellen csak a silány tirádák dolgoznak. A zenész Dobri Dániel helyét nem sikerült kijelölni a színrevitelben, a premier zenei emléket nem hagy. Kozma András fordítása sem eszi be magát a memóriába.
Mindent újrakezdeni? Erről legföljebb Artúr mesélhetne. Ám miért ne kezdhetne a cég ? amely vagy beperli a Tháliát termékgyalázásért, vagy szponzorálja saját krumpliszirmainak alapos pocskondiázását ?, a cég miért ne kezdhetné meg a kokaleveles ízesítésű csipsz gyártását?