A Kötve hiszem podcast a negyedik adásában az eltűnt indiánkönyvek nyomába eredt.

A mai kamaszok már nem Karl May Winnettou-történetein nőnek föl, helyettük inkább pörgős fantasy könyveket olvasnak. Pedig a szülők meghatározó többségének első olvasmányélményei közé tartozott a másik klasszikus, Cooper Nagy indiánkönyve is.

Vissza lehet-e hozni a lelassulós, természetközeli
kalandregényeket a gyerekeink számára? Átadhatjuk-e azt a szabadságélményt
nekik, amit mi egykor az indiánkönyvektől kaptunk?

Erről folyt a szó a Kötve hiszem – Kerekasztal-beszélgetések az ifjúsági és gyerekirodalomról Gutenbergtől Zuckerbergig című műsorában az állandó beszélgetőpartnerek: Harmath Artemisz, az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum vezetője és Nényei Pál magyar szakos tanár, gyerekirodalmi szakértő között.

A negyedik adás vendége: Wirth Imre irodalmár, a PIM munkatársa, aki a Rézbőrű volt az alkony – a magyar indiánozás nyomában című tárlat kurátora volt. A műsorvezető pedig, mint mindig: Nyulász Péter, ő most két kolozsvári gimnazista véleményét kérdezte meg az indiánkönyvekről.

A könyv, amiben kötve hiszünk: ebben az adásban kivételesen nem egyetlen könyv, hanem az indiánkönyvek műfaja szerepelt.

Fotó: Bach Máté