Úgy kell nekünk a kultúra, mint...

Xántus Jánost ugyanis 145 éve éppen ezen a napon nevezték ki a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnographiai Osztályának őrévé. Most pedig megnyílt a Bocskor, csizma, paduka ? kalandozás a lábbeli körül című kiállítás. Hoppál Péter a rendezvényen kiemelte: az ország legnagyobb nemzetközi gyűjteményét őrzi a múzeum, munkája így pótolhatatlan. Már csak a jelenben végzett munkája miatt is: múzeumpedagógiai programokat bonyolítanak, a kiállítóhely magyar és nemzetközi projektekben vesz részt, vándorkiállításait az ország kisebb településeire is elviszi.

A Néprajzi Múzeum története

A jogi képzettségű, a szabadságharc honvédtisztjéből az amerikai emigrációban neves természetrajzi kutatóvá lett Xántus János vezető muzeológusi megbízatását azon nagyszabású néprajzi kiállítás sikerének köszönhette, amelyet az általa 1868?1869-ben Kelet-Ázsiában gyűjtött két és fél ezer darabból álló anyagból rendezett.

A máig párját ritkító gyűjtemény egyedüli előzményét a Nemzeti Múzeum anyagában Reguly Antal 92 néprajzi tárgya jelenti, amelyet 1843 és 1845 között az Észak-Urál vidékén élő obi-ugorok között gyűjtött. Xántus János még kinevezésének évében nagyszabású magyarországi néprajzitárgygyűjtést is végzett az 1873. évi bécsi világkiállításra. Mindkét gyűjteményének nagyobb része az időközben megszerveződő Iparművészeti Múzeumba került.

A mostoha sorsú néprajzi gyűjteményt Jankó János sokrétű szakmai tevékenysége tette valódi múzeumi szervezetté. Az ő nevéhez fűződik a millenniumi kiállítás városligeti néprajzi falujának megteremtése 1896-ban. A 24 lakóportából álló multietnikus szabadtéri múzeumi bemutató vetekedett a néhány évvel korábban megnyílt stockholmi skanzennel. (Az ünneplés után azonban a házakat lebontották, a berendezés és az öltözetek a múzeum gyűjteményébe kerültek.)

A század elején az intézmény Európa egyik vezető szakmúzeumának számított. A Néprajzi Osztály munkatársa volt Vikár Béla, aki a világon elsőként gyűjtött népdalokat fonográf segítségével. Munkásságának folytatását jelentette Bartók Béla, Kodály Zoltán, majd Lajtha László tevékenysége, mely a magyar zenefolklorisztikai kutatásokat a múzeum falai között emelte a nemzetközi élvonalba.

Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond