? Valahol azt nyilatkozták, azért jöttek létre, mert szeretnék visszaadni az itthon lejáratott igényes popzene megbecsülését. Milyen tapasztalatok mondatják ezt önökkel?
? Lotfi Behnam (L. B.): Mindannyian régóta foglalkozunk zenével, igaz, különböző stílusokból és műfajokból érkeztünk. Itthon korábban a popzenészeknek a figyelem középpontjában lévő, a tömegekbe sulykolt rétege nem feltétlenül képviselt értéket, termékként összerakták és megpróbálták lenyomni őket az emberek torkán.
? Walkó Csaba (W. Cs.): Magyarországon, ha azt mondod, popzene, rögtön futószalagon gyártott előadókra gondolnak az emberek, pedig rendkívül sok a tehetséges zenész és zenekar. Persze nem az volt az egyetlen oka a megalakulásunknak, hogy reformerek legyünk, de kétségtelen, szerettük volna megmutatni, hogy tessék, ilyen szinten is lehet popzenét csinálni.
? Sikerült?
? W. Cs.: Igen, hiszen a Petőfi Rádió elkezdett minket játszani, majd felvett a műsorába a Viva TV, a Class FM, és mára arany középutat alkot a zenénk: jó értelemben vett popzene. Hogy sikerült némi változást elérni, azt az is jelzi, hogy az Eurovíziós Dalverseny hazai húsz legjobbja közé nemcsak mi jutottunk be, hanem például Fábián Juli is, aki alapvetően szintén emészthető popzenét játszik, és aki szintén az undergroundból jött.
? L. B.: Az itthon undergroundnak nevezett együtteseket más országokban popzenekarnak hívják, rájuk irányul a figyelem. Magyarországon viszont ezek rétegzenének számítanak, pedig ha meghallgatunk egy Vad Fruttik-, egy Irie Maffia- vagy egy Brains-dalt, kiderül, hogy könnyen emészthető popzene. Nálunk ezek az előadók nem kapták meg a kellő figyelmet az MR2 Petőfi Rádió elindulásáig. A mi első nagy eredményünk az volt, amikor a Feel the Rain című dalunk a Viva tévén és a Petőfi Rádió listáján is elérte az első helyet: a két hallgatói-nézői réteg teljesen eltér. Ez bebizonyította nekünk, hogy nem az a lényeg, kikből áll a közönség, hanem, hogy milyen a zene.
? W. Cs.: Ahogy az új Petőfi elindult, kitermelt magából 3-4 olyan zenekart, amely azóta teltházas koncerteket ad országszerte. A fesztiválok magyar headlinerei lettek.
? Vagyis elég volt egyetlen, zeneileg nyitott rádióadó elindulása?
? W.CS.: Korszakalkotó az, amit a Petőfi csinált, most már van esély a változásra, nagyobb figyelmet kapnak azok a zenekarok, amelyek őszintén állnak elő a saját zenéikkel. A Dalversenyen sem a papírforma jött be: nem hatalmas médiafigyelemmel megtámogatott előadó nyert, hanem olyan csapat, amelyik, mondhatjuk, a nagyközönség számára a semmiből jött.
? Valóban, a zenekarra eleinte inkább a szakma figyelt fel: ahogy megjelent az első lemez, máris jöttek a jelölések, díjak. A közönség viszont mintha kevésbé tudott volna a létezésükről.
? W. Cs.: Ennek több oka van. Egyrészt lépcsőzetesen akartunk haladni, nem akartuk ráerőltetni a zenénket senkire, azt vártuk, hogy felfedezzék. Másrészt a számaink angol nyelvűek, sokan, ha hallották is a dalokat, nem tudták, hogy ez magyar zenekar.
? A Sound of our Hearts az Eurovízióra született, vagy úgy gondolták, ez a megfelelő versenydal?
? L. B.: Csabi először azzal mutatta meg nekünk, hogy a fejében van egy kis történet, és jó lenne színpadra állítani egy darabot, amelynek a zenéjét a Compact Disco írná ? a történet is megvan, és nem adtuk fel, hogy egyszer elkészül az a darab.
? W.CS.: A dallamvilága már jó ideje megvolt, de a hangszerelést most dolgoztuk ki a versenyre, segítségünkre volt ebben Szakos Krisztián: neki köszönhetően sokkal filmzenésebb lett, miközben megmaradtak a compactos vonások. Gábor pedig nagyon pozitív üzenetű szöveget írt rá, amely tükrözi az együttes hozzáállását az élethez.
? A Compact Disco zenéjében, különösen az első lemezen, sokkal több az elektronika, ebben a dalban a ?könnyebb emészthetőség? érdekében több az élő hangszer?
? L. B.: Nem, már a második lemezünkön elindultunk ebbe az irányba. Vonósokat is használtuk már korábban, amikor például Liszt-remixeket készítettünk, ezekben is arra törekedtünk, hogy összehozzuk a klasszikusokat az elektronikával.
? W.CS.: Azt hiszem, egy meseszerű karriert befutott zenekarnak, mint a miénk, ez az útja, fokozatosan csiszoljuk össze a saját egyéni stílusainkat, hogy kialakuljon a Compact Discoé. Közben fontos, hogy megmaradjon bennünk az alázat, és nem szabad sietnünk, minden jel erre int minket: az első lemez után nagyobb közönségsikert vártunk, de azt csak a második hozta meg.
? Mit várnak ettől a győzelemtől?
? W. Cs.: Továbbra sem szeretnénk rámenősek lenni, szépen lassan akarunk haladni. Reméljük, az Eurovízió újabb lépcsőfok lesz például a külföld felé.
? L. B.: Az is fontos, hogy Magyarországra irányítsuk a figyelmet, szerintünk itt sok olyan zenész van, aki minőségi zenét készít.
? Mi kell ahhoz, hogy egy dal a legjobb legyen a versenyen? Vannak egyáltalán ilyen kritériumok?
? L. B.: Azok a dalok, amelyek kilógnak a sorból, sikeresebbek tudnak lenni. Két magyar példa is ezt igazolja: Friderika és Rúzsa Magdi is a show-t, a cirkuszt, a tűzijátékot nélkülöző előadásával lett negyedik, illetve kapta a dalszerzői díjat. Pár éve a Lordi oda nem illőnek mondott metálzenével, eltúlzott külsővel nyerte meg a versenyt.
? W. Cs.: Itthon az üzenet eljutott az emberekhez, és mivel sajnos nemcsak nálunk vannak gondok, bízunk a dalban, reméljük, hogy Európa is megérti.
? Latolgattak már esélyeket?
? W. Cs.: Úgy megyünk oda, hogy nyerni kell, máshogy nem is lehetne 150 százalékosan teljesíteni. Itthon egyre nagyobb a támogatottságunk, de a kinti versenyen magyarok nem tudnak ránk szavazni, újabb közönséget kell megnyernünk. A dalt pedig csak nemrég játszottuk el másodszor élő közönség előtt, a produkciót át kell tennünk egy óriási színpadra. Vagyis rengeteg próba áll előttünk.
? Akkor most nem egy új lemez az első a teendők listáján.
? L. B.: Egy darabig nem, de őszre tervezünk azért egy ötszámos kislemezt, amelyen baráti zenekarokkal játszanánk régi és új dalokat.
? Apropó, tervek. Ha a verseny után ajánlatot kapnának egy nagy kiadótól lemezszerződésre, világkörüli turnéra azzal a feltétellel, hogy változtatniuk kell néhány dolgon, mit válaszolnának?
? L. B.: Nemet mondanánk. Egymás között a saját belső csatáinkat persze megvívjuk, addig ?egyezkedünk?, ameddig megtaláljuk a mindenkinek vállalható kompromisszumot, de az más. Csaba korábbi zenekara, a Brownfield is azon csúszott el, hogy a kiadó annyi változtatást kért, hogy végül a zene már nem volt őszinte. Ha eleget tennénk az ilyen-olyan zeneipari kéréseknek, pont az tűnne el belőle, amitől működik: hogy a mi zenénk.
