A történetről röviden: két középkorú férfi és lányaik elutaznak Korzikára vakációzni. A lányok viselkedésében nagyjából minden megjelenik, ami ?a mai fiatalokra? jellemző: szelfi-buli-wifi. Persze a kapuzárási pánikkal viaskodó apák igyekeznek megvédeni őket minden veszélytől. A gond csak annyi, hogy az egyik leányzó pont barátnője apját választja élete szerelmének. Szegény apuka pedig vívódik a szerepek közt: barát legyen vagy férfi, védelmező vagy csábító.
Egy azonos című, 1977-es film remake-je az Egy őrült pillanat. Miért döntött úgy, hogy újra feldolgozza a történetet?
Vannak olyan történetek, amelyek érdemesek arra, hogy újra elmeséljük őket, és így a saját korunkról mondhatunk valamit. Majdnem 40 éve készült az eredeti. Ez alatt az idő alatt a szülők és a gyerekek viszonya rengeteget változott, így ez már egy teljesen más film.
Mi változott a legtöbbet?
A gyerekek egyre hamarabb érnek, a szülők pedig sokkal inkább haverként viselkednek, semmint valódi szülőkként. Gondolom, ezt sok velem egykorú szülő is pontosan ugyanígy látja. Emellett az, hogy az internet mindannyiunk életében állandóan jelen van, teljesen megváltoztatta a világhoz való kötődésünket is. A fiatalok már ebbe a korba születtek bele, természetes, hogy máshogy látják a világot, mint a szüleik.
A drámai cselekményt végigkíséri a komédia. Gondolja, hogy a humor segíthet a problémák megoldásában?
Ez a fajta zsánerfilm, a vígjáték-komédia külön műfaj Franciaországban. Számunkra ez igazi vígjáték, amelyben vannak drámai fordulatok. Olyan ez, mint maga az élet: vannak pillanataink, amelyekben boldogok vagyunk, de sokszor drámai dolgokat is meg kell élnünk. Számomra nagyon érdekes volt megismerni ezt a műfajt.
Miért nem pusztán dráma?
Ha igazi drámát forgatok, mi történt volna: az apa lelövi a barátját? Ez egy apró hír az újságban. Elég kevés ember fog fegyvert a cimborájára, mert lefeküdt a lányával. A megoldás az, ha mindenki rájön, ő miért felelős, nem az, hafegyvert ragadunk.
Az apáknak is hasonlóak a problémáik, mint a lányoknak. Lehetségesnek tartja, hogy minden generáció ugyanazokkal a nehézségekkel küzd meg?
Az örökkévalóságtól fogva ugyanazok a problémáink, csak a kontextus változik. A fiatalok hajlamosak úgy gondolni, hogy nem ugyanazokkal a problémákkal küzdenek mint mi, de ez nem így van.
A megbocsátás mennyire fontos a karakterek fejlődése szempontjából?
Nem gondolom, hogy az apa megbocsát a filmben. Végre ránéz a lányára és azt gondolja: ha így folytatom, teljesen elveszítem. Nem hullámzik tovább mérgében, hanem figyel a lányára, hogy megvédje őt. Nagyon kételkedem abban, hogy a két egykori barát továbbra is barát lesz, de mivel nyitott a történet vége, más értelmezés is ugyanúgy helyénvaló, mint az enyém.
Érdekes, én teljesen úgy éreztem megbocsát és barátok maradnak.
Mert a fiatalok pártján áll. Én nem. Hogyan lehetne elfogadni ezt a helyzetet? Az apa valószínűleg nem fogja hagyni, hogy ugyanabban a szobában aludjanak és szinte biztosan nem fognak már többet együtt vakációzni sem. Én úgy látom, csak azért nem fajult el a dolog, mert az apa nem akarja, hogy a lánya még inkább sérüljön. Végre úgy viselkedik, mint egy felelős szülő, de ez nem azt jelenti, hogy megbocsát a barátjának, amiért elárulta. A lányának nyilván, de ez természetes.
Előtte nem volt ilyen felelős, sőt végig elbeszéltek egymás mellett?
Ez igaz. Talán egy kicsit arról van szó, hogy szerencsés, amiért ezek a gondok szembejöttek vele, mert így megérthetett valami fontosat.
Kedvcsináló a filmhez:
Egy őrült pillanat
(Un moment d?égarement)
színes, magyarul beszélő, francia romantikus vígjáték, 105 perc, 2015
Szereplők: Vincent Cassel, François Cluzet, Alice Isaaz, Lola Le Lann
Horváth Donát
Fotó: http://en.unifrance.org
