A kiállítást megnyitó Raczky Pál, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének egyetemi tanára elmondta: az új tárlat fő módszertani alapjait, időrendi kereteit jól végiggondolt történeti rendszer határozza meg és tartja tematikus egységben. A kiállítás alcímében jelzett 10 ezer év a pattintott kőkor végétől a középkor végéig terjedő időszakot fedi le Jász-Nagykun-Szolnok megye területén – közölte. Hozzátette: a szolnoki múzeum új állandó régészeti kiállításának csütörtökön megnyíló két terme többszintű reprezentációs módszerrel igyekszik bemutatni a rendelkezésre álló régészeti forrásokat.

Az egyes időszakokra jellemző, vitrinekbe rendezett leletcsoportok, a használati eszközök, a tárgyak általános korszakos áttekintést nyújtanak

– mondta a kutató. Raczky Pál példaként említette, hogy a látogatók középkori éremkincseket is láthatnak Tiszagyendáról és Kunmadarasról. Hasonlóan értékes sírmellékleteket mutatnak be a Rákóczifalván nemrég feltárt rézkori temetőből vagy a Nagykörűben napvilágot látott honfoglaló sírok környezetéből. Készült továbbá három lakóépület-rekonstrukció – két őskori és egy avar kori – a teljes ásatási dokumentációt felhasználva, sorolta.

Ezek a legapróbb részletekig hiteles modellek teszik az egész kiállítási teret igazán életszerűvé, amire a kiállítás címének első fele, az Élők háza is utal – fűzte hozzá. Elmondta: kimutatható, hogy az újonnan készült edények nyersanyagába sokszor belekeverték az összetört régi cseréptöredékek darabjait, megtartva így a „régi és új corpus közötti kapcsolatot, a folyamatosságot”. Az archaikus ember számára a dolgoknak élete és lelke volt – közölte.

Szólt arról is, hogy Szolnok és a Közép-Tisza-vidék régóta áll a hazai és nemzetközi régészeti figyelem középpontjában. Ennek a tudományos érdeklődésnek a kezdete Rómer Flórisnak, a magyar régészet és muzeológia atyjának 1876-os nagy rendezvényére, a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Antropológiai Kongresszus idejére tehető. A Magyar Nemzeti Múzeumban erre az alkalomra rendezett, a Kárpát-medence történetét megjelentető kiállításon két nagy vitrinben először mutatták be a Tószeg-Laposhalom őskori településéről frissen feltárt leletanyag legszebb darabjait a húsz országból érkezett érdeklődőknek. A kongresszus résztvevőinek ráadásul 1876 szeptemberben helyszíni látogatást is szerveztek Tószegre – közölte. Ezt a rendezvényt lehet nevezni az első szabadtéri múzeumi kiállításnak és „szakmai demonstrációnak” ebben a Tisza-vidéki régióban – jegyezte meg.

Raczky Pál reményét fejezte ki, hogy az új szolnoki kiállítás számos üzenete gondolati inspirációt rejt a látogatók számára is, hozzásegít a régmúlt világ jobb megismeréséhez, továbbá az oktatás során kiváló segédanyagként szolgál. Horváth László, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatója a kiállításmegnyitón elmondta: huszonöt-harminc évre készülnek ezek az állandó kiállítások, így évtizedekre meghatározzák az intézmény arculatát. Hozzátette:

korszerű, látogatóbarát tárlatot hívtak életre, az installációkkal is ezt a szemléletet követik.

Az őskőkori témájú tárlóval induló kiállítás kora újkori témájú vitrinnel zárul – mondta. Példaként említette, hogy fali dekorációk készültek a tárgyakból vett motívumok alapján, egy nagyobb fotómontázs ásatási életképeket ábrázol, illetve illusztrációkkal díszített tablók is láthatók. A megújulás része, hogy a múzeum földszintjén a bejáratánál ajándékbolt, kávézó, ruhatár létesül – fűzte hozzá.     

Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere méltatta a magas minőségű kiállítást. Hangsúlyozta a kultúra, a hagyományőrzés fontosságát. Szólt arról, hogy a Tisza-parti megyeszékhely kiváló gazdasági potenciálú, megemlítette, hogy új híd épül, illetve az útépítések miatt számtalan régészeti feltárás volt az elmúlt időszakban. Hozzátette: mindez a magyar kormány gazdaság-, illetve kultúrpolitikájának is köszönhető.

Fotók: Damjanich János Múzeum