A tavalyi évad egyik legizgalmasabb gyerekszínházi előadás volt a Kolibri Színházban a Klamm háborúja. Az iskolaszínház a bemutató óta nagy utat járt be, számos iskolába utazott el az előadás, Kaposváron és Egerben is díjat nyert, s novemberben Lengyelországa utazik egy nemzetközi drámafesztiválra. Visszatekintés és tervek.
- Milyen terveid vannak az idei évadra a Kolibriban?
- Vár rám egy izgalmas feladat a Fészekben, ahol, ha minden igaz, átülök a rendezői székbe.
- Ez az előadás a Klamm háborújának a folytatása lesz?
- Igen is, nem is. Lutz Hübner Kikatt című darabjából szeretnék Novák János felkérésére egy újabb iskolaszínházi produkciót bemutatni. A darab egy tanárnő és diákja furcsa történetét dolgozza fel. Ez a munka nagyon foglalkoztat, fejben már most készülök rá.
- Mi lehet az oka az előbb már említett Klamm sikerének, s a "díjözönnek"?
- Már érte olyan kritika is a darabot, hogy sekélyes. Novák Jánossal együtt, aki az előadás rendezője is, nagyon hittünk ebben az előadásban, és a bemutató óta eltelt idő - úgy tűnik - minket igazolt. Viszonylag ritkán tetszik egy darab elsőre, de a Klamm háborúja egy olvasószínházi produkcióból született, és most is úgy érzem, hogy ahogy mondani szokták "ez szerep arcon talált engem". Fél évvel a bemutató után is egészen másként készülök erre a szerepre, mint hagyományosan. Pénteken lesz előadásom, ma kedd van, de már most a fejemben motoszkál a darab, és nem mehet le előadás szövegösszemondó próba nélkül. Klamm kettőssége szerintem abban áll, hogy bár elítélhető ember, mégis lehet vele menni, komoly őrület zajlik ebben a figurában.
- A Klamm háborújában egyedül állsz a színen, a nézők szerves részei ugyan az előadásnak, de mégsem foly(hat)nak bele. Nem feszeget túl kényes kérdéseket a darab?
- Az előadások után Végvári Viktória drámapedagógus vezetésével, rendszerint szervezünk találkozót a nézőkkel. Mivel az előadás közben nincs mód a hozzászólásokra, itt lehetősége nyílik diákoknak és tanároknak egyaránt, hogy kérdéseket tegyenek fel, vagy akár véleményezzenek. Sőt előfordult, hogy ilyen beszélgetés spontán alakult ki, mert igény volt rá a produkció után. Tapasztalatom szerint ez a téma egyformán foglalkoztat diákokat és tanárokat. Volt olyan eset, amikor egy lány - nyilván zavarból adódóan - rendszeres belebeszéléssel igyekezett az előadást megakasztani, a darab szerkezete azonban nem teszi lehetővé az interaktív megnyilvánulásokat.
- Gyakorlott improvizáló révén, egy ilyen szituáció neked nyilván nem jelent gondod.
- A darab feszessége nagyon kevéssé tűri az improvizálást, a rögtönzéseket. Kezelem a helyzetet, de ez a produkciónak nem tesz feltétlenül jót. Egy másik esetben furcsa szituáció állt elő, a nézőtér tele volt kilencévesekkel, akiket gyakorlatilag sokkolt Klamm figurája. Ettől az előadás túlzóan agresszívnek tűnt, éreztem, hogy vissza kell vennem. Ha egy felnőttet sokkol egy produkció, az jó, ha egy gyereknél éri el ugyanezt a hatást, kevésbé. Az előadást egyébként nem véletlenül ajánljuk nagyobb korosztálynak.
- A gyerekeid a véleményükkel segítettek a figura megformálásában?
- A két lányom természetesen megnézte, a kisfiam ehhez még túl kicsi. Ők mindig megosztják velem a véleményüket, én pedig amit lehet, felhasználok belőle.
- Egyéb tervek?
- Budaörsön, Salamon Suba László rendezésében nemrég mutattuk be a Liliomot, amiben egy karakterfigurát, Hugót játszom. Ez például kifejezetten jóízű munka volt, egy olyan színházban, ahol igazgatóváltás miatt most alakul újjá minden. Ilyen közegben még nagyobb várakozással látok neki a feladatnak. Néhány volt "krétakörös" kollégámmal, vagy ahogy mi magunkat viccelődve hívjuk a "Krétapor Társulattal" is tervezünk egy előadást, de ez a munka még kezdeti stádiumánál tart, játszóhelyünk már elvben van, így most kezdjük a pályázgatást.
- A Kolibri Színházban, ahogy már említetted, visszatérő vendég leszel. A Krétakör megszűnésével azonban szabadúszóvá váltál. Szereted ezt a fajta függetlenséget, vagy inkább a társulati együttgondolkodásban hiszel?
- Majdnem mindig társulathoz tartoztam, 2002-től pedig a Krétakör tagja voltam. Így érthető, ha most kicsit furán érzem magam a hirtelen rámszakadt függetlenségben. Bár el vagyok látva munkával, mégis van némi hiányérzetem.
