Új lendülettel, örökké fiatalon - Interjú a Napoleon Boulevard-ral

Legendás együttes, legendás indulással: a Napoleon Boulevard az I. Interpop fesztiválon tűnt fel először. Hogyan emlékszel vissza erre a fellépésre?

Mindig meghatározó időpont lesz számomra az 1986-os Interpop fesztivál Siófokon, a szülővárosomban, ahol a Napoleon Boulevard-ral elnyertük a Fődíjat. Különösen kedves emlék, és a győzelemmel országosan is népszerű lett az az új zenekar, amely eredetileg a Solaris együttesből nőtte ki magát. A fesztiválnyertes Kérlek, ne félj című dalunk nem csak az életünket változtatta meg, hanem a körülöttünk zajló eseményeket is. 1985 és 1991 között mindnyájunk életében bekövetkezett egy korszakváltás, és bár nagyon izgalmas és sikeres éveket éltünk meg, minden teljesen át is alakult: a zenei piac feltételei, a lemezkiadás, a koncertezés, a média... Kitárultak a kapuk.

Érdekesség, hogy bár az Uram, segíts című dalunkat eredetileg a tokiói Yamaha Fesztiválra írtuk, a rendezvény épp 1988-ban megszűnt. Időközben viszont leomlott a Berlini fal. Így Münchenben, a Mándoki Stúdióban elkészült a szám "rendszerváltós" változata. Ez a dal volt az, amely átrepített minket a saját zenekarunk átalakulásába is. Mindnyájan másképp képzeltük el a folytatást: a Napoleon egy darabig nélkülem, és a Legyetek jók című lemezzel, én pedig Cziglán Istvánnal. Mi a Maradunk a Duna partján és a Mámoron át című dalokkal léptünk egy új korszakba.

A zenekar egy nagyobb szünet után, 2010-ben viszont visszatért a színpadra.

2010-ben ünnepeltük a Napoleon Boulevard 25 éves jubileumát egy SYMA Csarnokban rendezett koncerttel és egy Best of CD-vel, amire újrahangszereltük, újraértelmeztük a régi, legkedvesebb dalokat. Természetesen a múlt mellett a zenekar számára mindig fontos volt a megújulás is, így 2011-ben, vadonatúj dalokkal megjelentettük a Világfalu című nagylemezt. Ez az album már a jelenkori, felgyorsult, kicsit utópisztikus, keményebb, mégis önironikus világot képviseli. Úgy szoktam fogalmazni, hogy amolyan ?petőfirádiós? hangzásvilágot hoztunk létre, egy korszerűbb hangot, ezáltal a koncertjeink is sokkal rockosabbak, lendületesebbek lettek.

Az együttes új tagokkal is gyarapodott: kik a Napoleon Boulevard új arcai?

Új felállásunkban a két alapító mellett, Pócs Tamás mellett és mellettem jelenleg Gilián Gábor dobos, Mátyás Szabolcs gitáros, Nagy Zsolt, a billentyűsünk, valamint Szeit Alíz fuvolista játszik.

Az első Napoleon Boulevard albumból 150 ezer példány fogyott - ma már jóval kevesebb lemez eladása is elég ahhoz, hogy aranylemezről beszélhessünk. Mit gondolsz, hogyan változtak a zenehallgatási szokások (és maga a zeneipar is) ezek alatt az évek alatt?

Valóban, a Napoleon Boulevard a Solaris és a Vincze Lilla lemezekkel együtt 1985 és 1992 között legalább másfél milliót eladott példánnyal számolhatott el... A zeneipar és annak közönsége is teljesen átalakult az internet miatt, jóval több és szabadabb médium van hatással a mindennapjainkra. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy a lemezmegjelenések nagy arányban visszaestek: hiszen megjelentek olyan közösségi oldalak, olyan lehetőségek, amelyeken keresztül az egész világot el lehet érni. Ennek sok előnye is van, ha jól használjuk. A helyes arányokat kell megtalálni itt is. Ennek a felismerése az én generációm számára szinte kötelező, ha folytatni szeretné a zenei tevékenységet. A Facebook vagy a YouTube nagyon sok reklám és kommunikációs lehetőséget nyújt, kapcsolatokat köt össze: megoszthatunk zenéket, eseményeket, szervezőfelület áll a rendelkezésünkre? Mint ahogy most is: egy interjú készítésénél, más írásoknál, a kreatív munkákban is nélkülözhetetlenné váltak ezek a fórumok.

A Napoleon Boulevard rajongói folyamatosan találkozhatnak az együttessel az ország különböző pontjain, most pedig a "Mindenki menjen a PeCsába - Zárófesztivál"-on is felléptek. Mit terveztek még az együttessel a közeljövőben?

A Petőfi Csarnok búcsúztatása ismét egy korszakot zár le, az valószínűleg örökké legendás helyszín marad. Nagyon sok zenekar kezdte ott a pályafutását, lemezbemutatós nagy koncertjeinket mi is a PeCsában, az Erkel Színházban vagy a Kongresszusiban tartottuk a '80-as években, amikor az ORI által szervezett, országos koncertek legalább 50-100 előadásokból álltak.

Jövőre pedig 30 évesek leszünk! Ezt folyamatosan és változatosan azzal ünnepeljük, hogy még mindig zenélünk: örömmel, lelkesen, új dalokkal, fúziókkal, ahonnan indultunk. Szállj velem, még nem repültem senkivel!