- Már több fesztiválon vettetek részt, versenyprogramban azonban először a SZASZSZ-on mutatkoztok be. Milyen érzés ez?
- Megtisztelő és nagyon jó, annál is inkább, mert ahogy tudom, vizsgaelőadás nem szerepelt még itt versenyben. Bár a POSZT-ról van tapasztalatunk, de ott az off-program keretén belül léptünk fel. Erről a fesztiválról sokat hallottam, és azt gondolom, rangos eseményre válogatták be az előadást. Nagyon szerettük volna, ha eljöhetünk, és némi egyeztetés és kompromisszumok után ez sikerült.
- Mi okozott problémát?
- Három szereplőnek más elfoglaltsága van jelenleg: Takács Nóra Diána premierre készült az Örkény Színházban, Bánfalvi Eszter pedig Schilling Árpád táborában vesz részt, és Vári-Kovács Péter sem tudott eljönni. A három Kurázsi mamából így kettő lesz, Roszik Hella és Kiss Diána Magdolna, a Pap szerepét Friedenthal Zoltán alakítja, Kattrint pedig egyedül játszom.
- Ez lesz az első alkalom, hogy végigjátszhatod a lány történetét?
- Igen, és izgulok is, mert annak ellenére, hogy ez egy néma szerep, fontos a darab szempontjából, és folyamatos koncentráció szükséges hozzá. Nagyon szép és inspiráló a feladat, és nagyon várom.
- Az előadás az egyetem körfolyosós belső udvarára, az ottani ablakokra, lépcsőkre, arra a szűkösségre lett kitalálva. Mennyivel nehezebb egy ilyen produkciót más térben játszani?
- Minden egyes alkalommal az új térhez alkalmazkodva helyrajzilag újra át kell gondolni az előadást. Ez nagy figyelmet és kreativitást igényel a rendezőtől, Zsótér Sándortól, a díszlet- és jelmeztervező Ambrus Máriától, és tőlünk. Ugyanakkor ez rengeteg izgalmat, plusz feszültséget és jó energiákat is szülhet. Pécsen, amikor először kerültünk ilyen helyzetbe, nagyon kellett figyelnünk az új szituációban. Marosvásárhelyen jóval nagyobb térben játszottuk, ott az energiák és az idő beosztására kellett ügyelnünk. Az itteni helyszín szép és sokféleképp használható, ezek az erkélyek, ablakok hasonlítanak talán a leginkább az eredetihez, de persze ezeket is be kell járnunk, meg kell éreznünk.
- Brecht világával és a songokkal a darab kapcsán találkoztatok először?
- A Kurázsi mama nem volt ismeretlen a számunkra, mert a szöveggel foglalkoztunk korábban is Zsótér Sándorral, aki színpadi beszédet tanított nekünk. Zenés osztályként szerencsére kipróbálhattuk magunkat sokféle zenei stílusban. Bár a songok és a német kabaré világa nem teljesen azonos, az utóbbiból volt egy kurzusunk, és abból sokat hasznosítottunk a Dessau-songok tanulásakor.
- Az osztályotok diplomázás után is együtt marad: a Merlin Színházban láthatnak benneteket az érdeklődők. Milyen repertoárral indultok?
- Az Örkény-egypercesekből készült Túl vagy a nehezén, most jön a neheze című, illetve a Varázsfuvola, a Szent Iván éjjelén és a K mama előadásokat játsszuk tovább.
- Ezek szerint a K mama újabb téradaptációt igényel.
- Igen, és azt is izgalommal várjuk, mert előfordulhat, hogy zárt térbe kerül az előadás.
