Czóbel Béla fiatalkori remekműve nem csupán saját oeuvre-jén belül számít abszolút fő műnek, de az egész 20. századi modern magyar festészet egyik legemblematikusabb alkotását is ünnepeljük benne. Az iránta megmutatkozó nemzetközi érdeklődés arra is rávilágít, hogy ez a magyar festészet történetét feldolgozó munkákban megkerülhetetlen és kihagyhatatlan alkotás európai mércével is a legjobbakhoz mérhető. Éppúgy megállja helyét a leghíresebb francia posztimpresszionisták környezetében, mint ahogy kvalitásában, a mű erejében az egyik legközelebbi analógiáival, Edvard Munch munkáival is felveszi a versenyt.
A Kislány ágy előtt című festménye szinte elkészülte óta egészen napjainkig rangos gyűjtemények legféltettebb kincse volt. Műkereskedők és műgyűjtők generációi sóvárogtak utána, de eddig soha nem szerepelt nyilvánosan a műkereskedelemben. Az elérhetetlen kapitális fő művet tizenkét évvel ezelőtt a párizsi Musée d’Orsay akkori igazgatója is szerette volna megvásárolni a múzeum állandó kiállításának gyarapítására, de neki sem sikerült megszereznie. Nemzetközi rangú, muzeális értékű fő mű több mint 110 év óta első alkalommal szerepelt a nyílt műtárgypiacon, várható módon kimagasló rekordot érve el.
További számos életműrekord dőlt meg a mai napon a Kieselbach Galéria árverésén. Egry József múzeumi kvalitású remekműve, az 1930-as Taorminai naplemente 55 milliós kikiáltási árról 80 millióig kúszott fel. Faragó Endre geometrikus kompozíciója, az 1929-es Art deco varieté a nyolcmilliós indulási ár után 14 millió forintért talált új gazdára. A felfokozott hangulatot jelzi, hogy a kassai Jakoby Gyula Építkezők című életképe hétmilliós kikiáltási árról érte el a 20 milliós kalapácsárat, a tatai születésű Juszkó Béla posztimpresszionista fő darabja, az 1910-es Verőfényes nyári nap pedig – heves licitharcot követően – 2,6 milliós kikiáltási ár után 11 millió forintért talált új gazdára.
Szőnyi István számos műve szerepelt sikeresen az árverésen, korai Kettős portréja esetében pedig egyenesen az állam élt elővásárlási jogával, így az 1927-es kulcsmű múzeumi tulajdonba került 24 milliós áron.
