Amikor körülbelül harmincan beözönlöttünk a tett színhelyére és körbeültük a hatalmas, széles asztalt, akaratlanul is a Hair musical jutott az eszembe. A jól ismert jelenettel ellentétben – bár a táncosok és akrobaták az idő nagy részében valóban az asztalon mozogtak – az asztalról nem lerepültek a tányérok, hanem éppen oda érkeztek. A fellépők ugyanis a produkció mellett ki is szolgáltak minket, nézőket.
A Juhász Kata Társulat Utolsó előtti vacsora című előadása egy lukulluszi lakoma és újcirkuszi performansz ígéretével csábított be minket. Különös cím és még különösebb időpontválasztás, hiszen a bemutató éppen a nagyböjt idejére esett. A könnyű menüsor ellenére nem volt könnyen emészthető a mondanivaló, de azért az est végére felsejlettek a szimbolikák, a krisztusi utalások, és kontextusba helyeződött a látvány is.
Ugyanis egy klasszikus cirkuszi produkcióval ellentétben – ahol legtöbbször az elképesztő, emberfeletti fizikai teljesítményen és a szórakoztatáson van a hangsúly – az újcirkuszban sokkal inkább a mozgásminőség, a művészi önkifejezés, a gesztusok adják ki azt a sokszor absztrakt koreográfiát, amely az akrobatikus elemek mellett színházi, táncos, zenei eszközöket is szintetizál. Az Utolsó előtti vacsorában ezt még a gasztronómiával is megtoldották.
A hatfogásos menüsor első tétele a hal-kenyér-bor hármasával Krisztus testének és vérének jelképe. A marinált lazac még könnyen csúszott, de a száznapos tojástól – amely a teremtésmítoszokat szimbolizálta – már többeknek felszaladt a szemöldöke. De nem volt min aggódni: a sötétre színeződött, zselészerű fehérje és a szintén fekete sárgája egyáltalán nem volt büdös vagy erőteljes ízű, karcosságát a chilis, lime-os, mézes szósz adta. Szintén nemzetközi vonalon mozgott a vietnámi rizstészta saláta, amelyben a tészta a hosszú életre való utalás.
A beluga lencsés, pesztós, tökös kompozíció, amely a pénzt szimbolizálta, már a bűnbeesés felé vezető nyilvánvaló lépés volt. A labneh ágyon – joghurt alapú krémsajt – felszolgált, gránátalmamagokkal megszórt füstölt, sült padlizsános fogás az érzékiségre, erotikára tett utalás. Ezt koronázta meg a bűnbeesést egyértelműen jelképező almás, fahéjas, morzsás süti, amit nem is tányéron szervíroztak, hanem az asztalon szétszórva, amelyre már nekünk kellett rávetnünk magunkat.
A szertartásszerű lakomán a három nőből és három férfiből, táncosokból és artistákból álló csapat különböző, néhol egészen nyaktörőnek tűnő koreográfiával és improvizációval szolgálták fel az egymás után érkező fogásokat, bevonva minket is a produkcióba. Az utolsó vacsorán Jézus, végzete tudatában, utoljára étkezett együtt tanítványaival, emberi minőségben megélt kapcsolatuk ekkor lezárult. Az Utolsó előtti vacsorán – bár tisztában voltunk ad hoc történetünk végességével – nekünk még volt lehetőségünk kapcsolódni a fellépőkhöz, egymáshoz és az ételeken keresztül valami spirituálisan magasabb rendűhöz is.
Ugyan most csak két előadáson lehet elmerülni ebben a nem mindennapi, több érzékszervet megmozgató élményben, tervezik, hogy további, a Soul Stage-hez hasonló, intim hangulatú helyszíneken is bemutatják a produkciót, amelynek menüjét az ismert étteremtulajdonos, Kereszty Gábor álmodta meg és állította össze.
Az Utolsó előtti vacsora a Soul Stage lakásszínházban látható és ehető végig.
Fotók: Jóky Tamás
