Miért vállalta el a felkérést, hogy az MTVA kulturális főszerkesztője legyen?
Az eddigi életutam során folyamatosan a kultúra területén mozogtam. Édesapám foglalkozása miatt szinte könyvbemutatókon, műfordítói esteken és hangversenyeken nőttem fel Budapesten, gyerekkorom óta zenélek, foglalkoztam cd és könyvkiadással, majd Balatonfüreden egy három múzeumot irányító nonprofit kft vezetője voltam, később az Emberi Erőforrások miniszterhelyetteseként a kulturális területet is felügyeltem, júniustól pedig a Nemzeti Kulturális Alap alelnöki feladatait is én látom el. Ami a televíziót illeti, bölcsész diplomám megszerzése után újságírást tanultam, a Magyar Televízió akkori híradójába, illetve a Napkeltébe is jártam dolgozni, de az Amerikai Újságíró Központban filmkészítést és vágást is tanultam. Később az írott sajtónál helyezkedtem el. Az egyik oka annak, hogy elvállaltam a felkérést, ebből a háttérből adódott a végzettségem és a későbbi életutam miatt. A másik oka pedig az a perspektíva, amit fölvázoltak a köztelevíziónál: a műhelymunka és az ígéretes megújulás folyamata. Ráadásul a két, az NKA-s és MTVA-s pozíció betöltésében ritka lehetőséget látok, elég csak a Cseh Tamás Program előmozdítására gondolni.
Pontosan mi a feladata ebben a pozícióban?
Eléggé megváltoztak a kulturális főszerkesztő feladatai, hiszen a változások során újra alakultak a főszerkesztőségek. Az MTVA nem csak az M1-nek és a Duna Televíziónak készít műsorokat, hanem a Kossuth és a Bartók Rádió számára is, ami azt jelenti, hogy rádiós és tévés kollégák egyaránt helyet kapnak ebben a hetvenfős műhelyben. Igyekszem kialakítani a csapatmunkát. Bár ezeknek a kollégáknak a nagy része eddig is csapatban dolgozott, ám mostantól ez a főszerkesztőség az alapegység. Azt szeretnénk, hogy ne legyen éles határvonal a tévés és a rádiós műsorkészítés között. Például ha egy kolléga kimegy forgatni egy tévés anyagot, akkor a napi értekezlet során ezt megoszthatja a rádiós kollégákkal is, hiszen a hanganyagot az ő műsorukba is be lehet szerkeszteni. Természetesen figyelembe veszem, hogy a Kossuth és a Bartók Rádiónak is van egy sajátos karaktere, teljesen önjáró műsorokkal. Mivel kívülről érkeztem, nem kötnek korábbi beidegződések, megszokások, szabadon, egy másfajta nézőpontból tekinthetek erre a működésre.
Melyek a fő irányok, amiket követni szeretne a munka során?
Nem titok, hiszen bejelentették, hogy hamarosan új csatornákat indítunk, az M1 pedig jelentősen át fog alakulni. Rengeteg fiatal és ambiciózus kollégával dolgozunk együtt, akiknek számos ötletük van, és akikkel több új magazinműsort is megálmodtunk már. Amit kifejezetten szeretnék előtérbe helyezni, az az újmédia hangsúlyos megjelenése. Ha megkérdezzük a fiatalokat, főleg a kamasz korosztályt, azt látjuk, hogy teljesen mások a médiafogyasztási szokásaik, mint korábban. Nemrég járt nálam egy gimnazista csoport, őket is kérdezgettem a témáról. Kiderült, hogy se rádiót nem hallgatnak, se tévét nem néznek. Azt mondták, hogy könyvet ugyan olvasnak, ami jó hír, újságot és folyóiratot viszont már nem nagyon. A hitelesség, a szelekciós tényező számukra nem egy megmondó ember, egy tudós, netán egy politikus, hanem az ismertségeik: azt nézik meg, amit a barátaik megosztanak a közösségi oldalon. Ezért úgy gondolom, hogy először ezeket a tendenciákat kell figyelembe venni, ha az ember fiatalokat is megcélzó műsort készít. Olyan műsorokban gondolkozunk, amelyeknél hangsúlyozottan megjelenik az online felület is, és be lehet húzni azokat is, akik korábban nem nagyon néztek televíziót.
Lehet tudni egy kicsit többet is ezekről a műsorokról?
Az alapegység a kulturális főszerkesztőség, ahol közösen, egy csapatban állítunk elő bizonyos műsorokat, amelyeket utána elhelyeznek a megfelelő csatornákra. Ami a jelenlegi műsorokat illeti, hetente egyszer jelentkezik az Aranymetszés az M1-en, illetve a Kultikon naponta a Dunán. Első körben szeretném elérni, hogy ezek a műsorok kedvezőbb időpontokban jelentkezzenek, hiszen ez jelentősen befolyásolja a nézettséget. Jó lenne több, a Kortárshoz hasonló, olyan saját gyártású műsort készíteni, amelynek karakteres arcéle van, foglalkozzon akár színházzal, filmmel vagy táncművészettel. Szeretnénk elindítani egy portrésorozatot is, ami a nemzet művészeivel, sportolóival foglalkozik, hiszen rengeteg az értékes ember és életút. Vannak, akik a közelmúltban eltávoztak közülünk, például Gera művész úr, és alig volt róla olyan anyag, amit le lehetett volna adni. Szeretnénk pótolni ezt a hiányt.
A közelmúltban olyan nagyszabású műsorok is láthatóak voltak az M1-en, mint a Fölszállott a páva vagy a Virtuózok. Szerepel a jövőbeli tervek között több ilyen nagy produkció is?
Szerintem ez a két produkció mindenképp folytatásra érdemes, hiszen kiváló példa arra, hogy a kereskedelmi tévék által feldobott formát hogyan lehet igényes tartalommal, más tempóra szabva és más tartalommal megtöltve megvalósítani. Nem kell mindenestül elvetni azt a formátumot vagy azt a kihívást, és nemet mondani rá. Úgy gondolom, hogy meg kell nézni, mi az, ami megtartásra, megőrzésre érdemes, és mi az, amit el kell felejteni.
Ez a siker a nézettségi arányokban is szemmel látható?
Természetesen. Vannak olyan műsortípusok, amikkel a köztévé nem tud és nem is akar versenybe szállni. De egyértelműen látszik, hogy a Virtuózokra sokan és egyre többen kíváncsiak, ezért nagyon bízom a folytatásban, sőt még a nemzetközi folytatásban is, hiszen a producereknek az volt az elgondolása, hogy ez egy mintaértékű bázisműsor legyen, amit aztán nemzetközi licenccé fejlesztenénk.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
