Hegyeli Attila
Ígérem és fogadom magamnak, s rögtön érzem, tudom, hogy van némi kockázat benne. A fogadalmaim be nem tartása, ha kizárólag engem károsít, hétköznapi jelenségek. Így védekezek, így nem betegszem meg: elfogadtam, hogy a csak engem érintő fogadalmakat meg lehet szegni. Mert mindig van valami más aktuálisan fontos, valami cseng, valami pittyen, valami azonnali, valami érdekes, persze mind-mind rövid távú és mind olyan, ami halasztást nem tűr: ki tudna ellenállni a napi híreknek, a politikának, a stand up comedy legújabb részének, a főnököm üzenetének… Az újévi fogadalmak közt az olvasólista is ilyen kutyavacsorája típusú szokott lenni nálam. De mindig van lista. Nézzük hát:
1. Helen Russell Egy év a világ legboldogabb országában – Hogyan éljünk dán módra. Olyan téma, amely mindannyiunkat érdekel: miként lehet egy tágabb közösségben a boldogságot értelmezni és „létrehozni”.
2. Jack Byrne A híd alatt Liverpoolban játszódik, és amelyben összefonódnak az ír identitás, a személyes veszteség és egy rejtélyes gyilkosság elemei. Az elbeszélés több idősíkon átível, az 50-es évek közepétől napjainkig, és a személyes történelmükkel foglalkozó szereplőket követi, miközben egy nemrég felfedezett holttesthez kapcsolódó sötét rejtélyt tár fel. Az ír identitásügy a világ egyik csodája: majdnem elpusztult a nyelv, de hamvaiból feltámadt egy nép identitástudata. Angolul mondja, hogy ő ír akar lenni. De hogyan? Hogy működik a (nemzeti) identitás?
3. Tánczos Vilmos Keletnek megnyílt kapuja. Ezt a könyvet, amely néprajzi esszéket tartalmaz, minden évben újraolvasom. Nem lehet se megunni, se letenni. Ez az én Rejtő Jenőm.
Ménes Attila
Ha az a kérdés, hogy milyen könyvek elolvasását tervezem 2025-ben, illetve milyen fogadalmat teszek jövőre, akkor utóbbira egyszerű a válaszom. Mindenféle fogadalomról és fogadkozásról az a véleményem, hogy ez a csacsi emberek sportja. Miért? Mert úgy tartom, hogy ilyesminek semmi értelme sincs. A jövőre vonatkozó elhatározásokat eleve kudarcnak, teljesíthetetlen vállalkozásnak érzem, hiszen ha valóban szeretnénk változtatni az életünkön, akkor ennek a felismerésnek a megvalósításához azonnal, haladéktalanul neki kell látni. Ugyanis, ahogy múlik az idő, a gyöngébb akaratú emberek mindig találnak kifogást, hogy a még távolabbi időkre halasszák a nagyívű változtatások kivitelezését.
Ami az olvasási terveimet illeti, már biztos, hogy a jövő évre csúszik Isaac Bashevis Singer A vagyon című 676 oldalas nagyregényének végigolvasása. A könyvet elkezdtem ugyan, el is jutottam a 200. oldalig, amikor is a szerelmem a kezembe nyomta a dél-koreai, Nobel-díjas írónő Növényevő című elképesztően szenvedélyes kisregényét, utána közvetlenül Romain Gary Lady L című könyvét, hogy gyorsan-gyorsan azt is olvassam el. Hát, jól van. Utóbbi kiolvasása egyébként már inkább az újévre csúszik, akkor folytathatom A vagyont (feltéve, hogy addig nem kapok újabb kötelező olvasmányt).
Ami a Singer-függőségemet illeti, itt említeném meg, hogy elhatároztam, indítok egy podcastot, amiben a nagyszerű jiddis szerző műveit elemzem, különös tekintettel az írói és fordítói bravurmegoldásokra koncentrálok, de nem hunyom be a szemem, az esetleges problémák láttán sem. Az első rész már készen is van, ebben A Sátán Gorajban című remekművet tárgyalom, ezután A rabszolga című kisregényt veszem elő, ez a jövő zenéje.
Ezek után Nagy Dániel, a közelmúltban feltűnt fiatal költő Úgy tűnik, az érzelmek megint kezdenek divatba jönni című debütkötetét ütöm fel. Néhány poémát már a villamoson elolvastam és úgy érzem, egy rendkívül tehetséges lírikus lépett színre irodalmunkban, akire oda kell figyelni.
Bakos Árpád
Arra kérsz, írjak pár sort az újévi fogadalmamról. Pontosabban arról, hogy milyen könyveket fogok elolvasni jövőre. Nehéz kérés ez, már csak azért is, mert nem szoktam semmilyen fogadalmat tenni. Aztán az is megnehezíti a dolgom, hogy a könyveket, amiket mostanság olvasok, nem én választom. Régen válogatás nélkül faltam minden könyvet. Imádtam az illatukat, a kötésüket, a borítók grafikáit. Aztán változtak az idők, s talán én magam is. Félreértés ne essék, ma is szeretek olvasni, de már megválogatom, hogy mit veszek a kezembe. Szóval, már egy ideje azt a szokást vettem fel, hogy kivárok. Kivárok arra, hogy szembejöjjön velem egy könyv. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ez eddig mindig bevált. Működik, mert ha csak az idei évet vesszük alapul, több kiváló könyv fordult meg a kezemben. Ehhez mást sem kell tennem, csak nyitott szemmel és füllel kell járnom a világban. Figyelni a jeleket, amik szembe jönnek velem. Ritka alkalom, amikor ez nem válik be. Az idei évben, be kell vallanom, mégis volt egy könyv, amit nem tudtam végigolvasni. Pedig türelmes vagyok, megadom az esélyt. Ha meg éppen semmi nem jön szembe velem, akkor leveszek a polcról egy régi, már jól ismert könyvet és újraolvasom. Szóval, így lesz ez jövőre is.
Végzetül azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy az új esztendőben is kerüljön a kezükbe minél több jó könyv!
