A Földközi-tenger partján fekvő ókori várost, amelyet a i.sz. 4. században szökőár pusztított el, 1986-ban, Marina El Alamein üdülőfalu építése kapcsán fedezték fel. Az antik település azonban majdnem a befektetési láz áldozatául esett, végül egy 82 hektáros területet bocsátottak a régészek rendelkezésére, ahol az 1990-es évektől lengyel archeológusok dolgoznak. Az ókori város fokozatosan fedi fel titkait, ahogy egyre-másra napvilágra kerülnek utcái és terei.
A feltárások tanúsága szerint ez tehetős város volt, amelynek virágkorában 15 ezer lakosa lehetett. Leginkább gazdag kereskedők lakták, akik gabona-, bor-, olajbogyó-, valamint élőállat-export révén tettek szert vagyonukra. A város zegzugos utcái mentén a kereskedők elegáns, kétszintes villái sorakoztak. A háztetőről az esővizet speciális, üreges oszlopok segítségével juttatták el a család földalatti ciszternájába, de megoldották a szennyvíz elvezetését is.
Leukaszpisz központjában, ahol a város két főútvonala kereszteződött, volt a kezdetben hivatali épületként működő bazilika, amelyet templommá alakítottak, miután a kereszténység vált hivatalos államvallássá a Római Birodalomban. A főtéren lévő oszlopcsarnokban zajlottak az üzleti tárgyalások, majd az üzletkötés után a kereskedők átsétáltak a szemközti közfürdőbe.
A város a tengernek köszönhette a gazdagságát, és a tenger okozta a vesztét is: i.sz. 365-ben Leukaszpisz nagy részét ugyanaz a szökőár semmisítette meg, amely Alexandriára is lesújtott. A Római Birodalom összeomlása után a település végleg elnéptelenedett.
Az egyiptomi kormány tervei szerint a romvárost hamarosan megnyitják a látogatók előtt. Az illetékesek reményei szerint a turisták ellátogatnak az el-alameini csata helyszínére és a második világháborús temetőbe is. Egyes jelekből a szakemberek arra következtetnek, hogy a szövetséges katonák egy ideig a 8 méter mélységben lévő ókori sziklasírokban rejtőzködtek.
Az el-alameini csata a II. világháború észak-afrikai hadszínterének döntő ütközete volt: 1942. október 23. és november 4. között zajlott, főként a Brit Nemzetközösség erői és a tengelyhatalmak német-olasz csapatai között. Az elszenvedett vereség megpecsételte a tengelyhatalmak sorsát Észak-Afrikában, a továbbiakban már csak korlátozottan voltak képesek offenzív hadviselésre. A csata volt a háború során az első, sikerrel végződött nagyszabású szövetséges hadművelet. Churchill szavai szerint: Ez még nem a háború vége, még csak nem is a vég kezdete. De talán a kezdeteknek már a vége.
