Sőt, nem csupán az 1780-as végén épült, jellegzetesen későbarokk serfőzőház kapta vissza eredeti formáját mintaszerű műemléki helyreállítással, de a Szépvölgyi út - Bécsi út - Lajos utca sarkát U-alakban körbefogó klasszicista iskolaépület is. Az egész tömb egyetlen komplexummá épült össze, amelyben emberléptékű irodaház, vendéglők, kávézó, földszinti üzletek és egy félig nyitott belső kert talált egymásra: egy szelet a több évszázadnyi Óbuda szerethető vonásaiból.
A beruházó, a Biggeorge's-NV Zrt. - a hazai átlagtól eltérően - nagyban és kicsiben egyforma figyelemmel gondolkodott. Megértette, hogy egy csomópontra tervezett, tízezer négyzetméter összterületű irodaház ilyen sűrű történelmi közegben akkor lehet sikeres, ha megtart is, újít is. Plájer János és Peschka Alfréd, az Óbudai Építész Stúdió tervezői kívülről nem faragtak egyenarcot az együttesnek - nehezen is kezelhető együttesként a korban, stílusban és tömegben ennyire széttartó 5-6 ház. A kétemeletes iskola külső homlokzatai megtartották a szép rajzolatú téglafelületet, az ablakok ritmusa az egész környék vizuális origója lett, szépen szervezi a rendet a forgalmas közlekedési csomópontban: stílusában, hangulatában biztos középpontot sugall.
Az igazi attrakció mégis a Bécsi úti nézet. Itt az iskola kétemeletes tömbjét a már csak egyemeletes serfőzőház, azt pedig egy földszintes egykori lakóépület folytatja. Nagytól a kicsiig, régitől a még régebbiig így sorakoznak az épületek. Az újlaki ser a XVIII. század végétől szabadkéményes konyhában főtt, az emeleti szobákba ívben kanyarodó falépcső vitt. A szárnyas fakaputól az elgörbült felületű falépcsőn át a varázslatos mennyezeti freskókig mindent mintaszerűen helyreállítottak, még a zárterkély ablakvasalatai is az eredetit követik.
Újlak várostörténetét a háztömbök megtartásával sikerült rekonstruálni: a sort dél felől földszintes épületek zárják, ide étterem, kávézó települt, részben a házakat összekötő üvegtető alá, így a kint és a bent élménye itt egyszerre élvezhető. Mögöttük, a sarkon befordulva feltárul a komplexum újabb titka: a belső tömbök kibontásával kis mediterrán kert jött létre, mélygarázzsal, teraszos felületén pihenőpadokkal, növényekkel. A kertet bejárja a dél felől érkező napfény, amiből bőven jut a mögötte magasodó, fatörzset imitáló irodatoronynak is. Ez az építészeti elem, előpatinázott cinklemez borításával, a kert főszereplője, egyben az irodaház Szépvölgyi útról nyíló főbejáratának hátsó frontja. Tetején kis kilátóterasz, alatta tárgyalók és irodák; mint egy igazi, öreg faóriás, hozzátapad a környezetéhez, szimbiózisban él a különféle elemekkel. A testét üveghomlokzat fogja körbe, ami szintén átengedi a napfényt, míg a fa-torony csak hosszított ablaknyílásokat mutat.
Az új kert három oldalról nem látható, de a negyedik nyitva: szívesen fogadja az arra járókat. A tömb felnyitása, a léptékek finomhangolása, a történeti értékek megtartása egyenként is érdem, de együtt azt mondhatjuk, a város köszönetére méltó. Ha befektető és építész másutt is ilyen értő módon nyúlnának a város szövetéhez, a megtartás és/vagy megújítás oppozíció alighanem értelmét vesztené.
