A Közép-európai Művésztelep hivatalosan 1990-ben jött létre Kerékgyártó István alapításával, valójában féllegálisan már a nyolcvanas évek közepe óta hívtak meg művészeket az ország minden részéből, valamint a határon túlról is. A tokaji telep átalakításával létrejövő műhely a kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb művészi helyszíne volt, ahol olyan alkotók is megfordultak, mint Bukta Imre, drMáriás vagy Wahorn András. A művésztelep tematikus inspirációt adott tagjainak, a téma gyakran szobrászati volt, mellette időről időre illusztrációs programot is meghirdettek, emellett festészeti, egyedi grafikai, szitagrafikai, rézkarc-, illetve kerámia- és számítógépes grafikai szekció is működött. Az elkészült művekből időszaki kiállításokat rendeztek, majd létrehozták a Közép-európai Művészeti Gyűjteményt, amelyből állandó kiállítás nyílt a Maillot-kastély emeleti termeiben. A kétezres évek elején azonban elhalt ez a pezsgés. Több egyesület is próbálta újjáéleszteni az alkotótábort, most pedig Berger Anna és Márton Péter vezetésével úgy tűnik, hogy Tállya újra becsatornázódik a kortárs művészeti szcénába.
Az idei művésztelep első turnusa május 18–31. között zajlott, amelyen a hét meghívott művész, Hatala Péter, Kusovszky Bea, Verebics Ágnes, Nagy Kriszta x-T, Rabóczky Judit Rita, Töttös Kata és Végh Júlia alkothatott Gulyás Gábor kurátorsága alatt. A téma a háború és béke volt, ennek mentén változatos művek születtek, a művészek egészen eltérő módon kapcsolódtak a témához. Van, aki a menekülésre koncentrált, van, aki a szakralitás felől közelített, még olyan művész is volt, aki a futballmérkőzésekkel párhuzamba állítva fogalmazta meg a gondolatait.
Töttös Kata egy triptichon két darabját készítette el (nyitóképünkön), hiperrealisztikusan megfestett női portrékat, amelyekre egy újabb, rajzos réteg került fel. A háborút szimbolizáló arc előtt puskagolyók, a békét jelentő portrén pedig egy békegalamb jelenik meg. A mű középső darabja egy könnyező női arc lesz, amelynek szeméből fekete hímzőfonalak vezetnek majd lefelé. Töttös elmondta: ez a kép szimbolizálja majd a háború és a béke között meghúzódó fájdalmat és szenvedést. A képek fekete dobozokba kerülnek majd, objektként lesznek installálva.
Végh Júlia intuitív kollázsokat készített, amelyek az álmaiban szereplő érzetekből, a magazinokban fellelt fotókból, valamint egyéb képi elemekből állnak össze egyfajta szürreális látvánnyá. Az elkészült kompozíciók közül kettőt vitt át most vászonra, a festmények a Háborúkupa és a Békekupa címet viselik. A két mű izgalmát adja, hogy míg a háborús állapotot jelölő kompozíción idilli, világos színek dominálnak, addig a Békekupa fekete, gyászos keretbe került. A kompozíciók dinamikáját és játékosságát a színek és a formák viszonyrendszere teremti meg.
Nagy Kriszta x-T a rá jellemző érzékeny, lírai alakokat szerepelteti a kompozíción, amelyek egymástól eltolva jelennek meg. A duplikált figurák szimbólumként működnek, a háború során a személyiség széttöréséről tudósítanak. A képen szereplő vérző pipacsok, a karddá formálódó nőszirom idézik meg a háború minden értéket és szépet eltörlő hatását.
Kusovszky Bea fényhatásokkal operált, kiindulópontja pedig a szivárvány volt, ami számára a megváltás és a béke szimbóluma. Egy nagyobb vászonnal készült el, valamint három kisebb munkával. Ezek összetartoznak, de a felhasznált sablonokat különbözőképpen használta, így eltérő felületi minőségek jelennek meg a képeken. Az első munkán a raszterháló egy layerben került fel, de már itt is vibrál a felület az eltérő színeknek köszönhetően. A következőn ez a felület két rétegben szerepel, a harmadik kompozíción pedig drapériaként jelenik meg. Kusovszky elmondta: a békegalamb motívumával is szeretne operálni, ami lehet, hogy tapétaként jelenik majd meg a tervezett kiállításon.
Rabóczky Judit Rita drótokból alkotta meg a különböző formájú és méretű angyalait, amelyeket az alkotótér kisebb műteremszobájába fellógatva installált. Ezek között vannak egészen légies, szabadon szárnyaló darabok, oldottabban megfogalmazott példányok, valamint egy olyan is, amelyet füstszerűen gomolygó drótháló tartja fogva. Mivel Rabó a háború témáját nemrégiben önálló kiállításban dolgozta fel a B32 Galériában, ezért most inkább a békére fókuszált.
Verebics Ági önmagáról készített fotókat, amelyek negatívjait felnagyítva, egymásra montírozva hozta létre azokat a kisméretű munkákat, amelyeket feszületként installálva prezentált. A képeken szenvedő, sebzett arcok, tövisekkel, töltényszerű elemekkel kiegészített portrék szerepelnek. A kiállításra Verebics egy installációval is készül, amelynek központi eleme egy töltényekkel feldíszített viasz szűzanya, ami egy régi tévébe állítva fog szerepelni, mögötte pedig egy videómunka fut majd.
Hatala Péter régebbi kompozícióit felhasználva készítette el a mostani sorozatát: jelenleg az foglalkoztatja, hogy miként tudja leegyszerűsítnei a képeket, megtisztítani a felületeket. Egy kompozíción belül sokféle képi és anyagi minőséget ütköztet egymással, ezek adják a munkák izgalmát. A most látható négy táblán ipari monomerhálóra nyomtatott figurák szerepelnek az akrillal megfestett alakok mellett, a háttér pedig a digitális szerkesztőprogramok jól ismert, négyzethálós transzparens háttere. Hatala izgalmasan mossa össze a különböző történelmi idők és kultúrák képeit, amelyek együttesen mégis kiadnak valamiféle koherenciát.
Az elkészült alkotásokból a művésztelepet követően Tállyán rendeznek egy időszaki kiállítást, de a tervek között szerepel, hogy a helyi Maillot-kastélyban állandó tárlat is létrejöjjön az elkészült munkákból. A következő turnusra pedig a régi nagyokat várják egy közös alkotásra.
Fotók: Artistaille és a szerző felvételei
