Újra megrendezik a szegedi papucs napját

A Móra Ferenc Múzeumtól szombaton kora délután 13 szegedi és Szeged környéki tánccsoport százhúsz tagja vonul a Szent-Györgyi Albert Agóráig. Ott kihirdetik az Szegedi Papucsért Alapítvány, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Hagyományok Háza által a szegedi papucs készítésének újragondolására kiírt pályázat eredményeit. A legjobb pályamunkák és díjazott alkotások bekerültek a legújabb papucskiállítás anyagába, melyen láthatók lesznek Sallay Tibor kalocsai, uszódi, bácskai, bánáti papucsai, Ticzer Beáta Mária, a Népművészet Ifjú Mestere munkái, Fetter Ferencné, a Népművészet Mestere és okleveles papucshímzők munkái, az Attalai Zita tervezte új szegedi papucsok, valamint a ma még aktív papucskészítők lábbelijei.

A rendezvényhez szabadtéri vásár és az okleveles papucshímzők mesterségbemutatói kapcsolódnak, valamint a papucshoz kötődő pipacsos népművészeti és kézművestermékek is vásárolhatók. Az Agóra előadótermében konferenciát tartanak, melyen szó lesz a szegedi papucs imidzskampányáról, a lábbeli történetét vizsgáló kutatásokról, és bemutatják az Így készül a szegedi papucs című filmet is.

A szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre komoly kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a szabadtéri játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása. 1922-ben lett önálló a papucsosmesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből –, Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula „készítményeit” az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki „mélyen megilletődve” az önállósághoz hozzá is járult.

Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben, 98 éves korában hunyt el.
A szegedi papucsot nemcsak egyedisége miatt nevezik páratlannak, hanem azért is, mert egy-egy méret egyazon kaptafán készül, és a taposásával válik jobb-, illetőleg ballábassá. A szegedi papucsot 2018-ban felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.

Nyitókép fotó: palankhir.hu/Iványi Aurél