Dongola, az egykori Makuria núbiai királyság központja volt, a település a Nílus keleti partján feküdt, és nem tévesztendő össze a mai Dongolával. Makuria az időszámítás szerinti 5. században alakult ki a Kusita Királyság összeomlását követően, és a 9–11. század között érte el fénykorát. Az ősi Dongolát az 5. században alapították, a megerősített város palotáknak, középületeknek, templomoknak és egy királyi rezidenciának adott otthont.
A Varsói Egyetem kutatói a közelmúltban szudáni lelőhelyről származó szövetmintákat elemeztek, s az eredmények arra utalnak, hogy az őslakosok újrahasznosították a textileket – számolt be a hírről a National Geopraphic. „Egyértelművé kell tenni, hogy az ősi Dongola lakói szerették az újrahasznosítást. Tisztában voltak az anyag értékével, és igyekeztek minél többet felhasználni belőle. Az iparosodás előtt a szövetgyártás nagyon időigényes tevékenység volt. Miután az emberek végigmentek ezen az egész folyamaton, a gyapot termesztésén, betakarításán, fonásán, szövésén, a szövetet az utolsó lehetséges felhasználási módig használták. Tehát először ruházatként alkalmazták, aztán foltnak, rongynak vagy takarónak, de az is előfordult, hogy falba dugva a szél ellen védekeztek velük” – nyilatkozta Krzysztof Woźniak, az egyetem kémikusa.
A ruhadarabok többsége gyapjúból készült, bár a modern ruházati szabványokhoz képest valamivel gyengébb minőségű alapanyagból. Szudánban a juhokat elsősorban a tej és a hús miatt tenyésztették, a gyapjú másodlagos termékként szolgált, ami megmagyarázza a gyengébb minőséget.
A nyitóképen mauzóleumok a szudáni Dongolában. Fotó: Shutterstock / imageBROKER.com
