Már a mostani kiállítás is magával ragadóan mutatja be, hogy milyen csodálatos dolog volt (és az ma is) az újság. Olyan felséges szavak jegyében művelték elődeink e nagyszerű (de egzisztenciát csak ritkán nyújtó) mesterséget, a hírlapírást, mint Igazság, Szabadság, Nép, amelyekhez újságjaikat gyakran címezték. Ők, a mindenkori hírlapírók mentek a mindennapok és a történelem eseményeinek közelébe, hogy azokról frissen és elevenen tudósítsanak.
A régi újság a legérdekesebb történelemkönyv, tartalmának hitelt ad, hogy maga is részese a kornak, amelyről szól. Az a papír ott volt az emberek kezében, amikor a reá nyomtatott szenzációk történtek. Sal Endre meséli, milyen nehéz például az elvesztett, 1954-es berni futballvilágbajnoki döntőről szóló másnapi lapot találni, mert az emberek széttépték az újságot, ellentétben például a 6:3 másnapján megjelent lapokkal, amelyeket eltettek, és nemzedékeken át őrizgettek.
A bemutató néhány olyan kiemelt téma köré csoportosul, amelyekről az elmúlt száz-százötven év legemlékezetesebb címlapjai szóltak: háborúk, forradalmak, sportsikerek, űrutazás, halálhír. A sajtókuriózumok sora az első világháború kitöréséről hírt adó címlapokkal indul. A felgyújtott Európa - harsog a Pesti Hírlap egész oldalas vezércikke, majd aztán a Friss Újság egy 1915-ös száma azt kiabálja világgá, hogy Galíciában kergetjük a betörő muszkát.
Az év május elsején, ezt is megnézhetjük, vörös fejléccel, de üres címoldallal jelent meg a Népszava. A Nap című hírlap 1916 decemberében már azt kürtöli világgá, hogy Elfoglaltuk a román fővárost, egy Tábori Újság című frontlap azt írja: 100 000 orosz foglyot ejtettünk. Majd a tragikus vég lapjai jönnek: Az Újság fekete keretben közli a megcsonkított ország térképét 1920. január 18-án. Néhány év múlva, 1938-ban a revíziós politika diadalmenete foglalja el a címlapokat: Horthy belovagol Kassára a Pesti Napló, Komáromba Az Est címoldalán.
Meghökkenve olvassuk, hogy Az Est, a 20. század első felének remek bulvárlapja a következő évben, 1939. szeptember 2-án azt közli: ?A lengyelek éjjel betörtek német földre?. És tudjuk, hogy nem így volt, de azt is, hogy mindez mit jelent. Egyrészt azt, hogy Az Est nem volt már a régi (két hónap múlva nevet is váltott), másrészt, hogy a második világháború kitört.
Hogy ez a háború megint nem jól alakult számunkra, azt például a Hétfő című lap 1944. október 16-i számában olvashatjuk, amely tudatja: "Magyarország fegyverszünetet kért".
Nemcsak a cikkek beszélnek a korukról, hanem sok minden más is: a papír vagy a szerkesztői extrainformációk.
Például papírhiány miatt a Vörös Újság utolsó számát már csomagolópapírra nyomták; vagy: az 1919-es újságok jobb felső sarkában rendszeresen megjelenik egy román név, a cenzor neve ? ugyanis megszállás volt; az 1956. november 7-én (három nappal a bukás után!) utoljára még megjelent forradalmi lap, az Igazság szerkesztői megjegyzése szerint pedig a korrektúrára már nem volt lehetőségük. Azaz miközben az életüket kockáztatva szerkesztették meg az utolsó lapszámot, elnézést kértek a helyesírási hibákért.
Aztán következnek a magyar sport arany lapjai újságokban elmesélve: a londoni 6:3, a budapesti 7:1, Balczó müncheni futása, Magyar Zoltán montreáli aranya, a mexikói 10:1 Salvador ellen, Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina olimpiai győzelmei és még sok más kebeldagasztó diadal, amelyeket egyként ünnepelt a nemzet. Majd az emberiség 20. századi nagy teljesítményei: Gagarin kétórás utazása a világűrben, Armstrongék sétája a Nyugalom Tengerén ("A Holdról jelentjük" - írta dicsekvőn az eseményről rendkívüli kiadást megjelentető Esti Hírlap), és itt vannak természetesen az első magyar űrhajósok is.
Végül következik majdnem egy egész fal a nemzetet megrendítő halálhírekből. Ezeket a példányokat is szokás volt emlékbe eltenni. Kossuth halálhírének lapszámait például. A 19. század második felének legnagyobb tekintélyű lapja Kossuth elhunytakor csak annyit annyit írt a vezércikke fölé: "Meghalt". Mintha egy istenről írták volna - mindenki tudta, kiről van szó. Erzsébet királyné halála néhány évvel később hasonló sokkot okozott, sok más újság mellett még a szárnyastenyésztők lapjában is teljes címoldalt kapott.
És nagy halálhírek sora ugrik még elénk: a trónörökös pár megölése, a kormányzóhelyettes repülőszerencsétlensége, Sztálin halála (amelyet a Nők Lapja piros kerettel közölt) és Ceausescu megdöbbentő kivégzése, amely Erdély miatt a mi ügyünk is lett.
Csupa olyan pillanatot látunk a régi lapokon, amikor örömben vagy bánatban, de egy volt a nemzet. Kell-e szebb ünneplés a magyar sajtó ünnepnapján, mint megidézni ezeket a pillanatokat.
A tárlat nagyon szépen egészül ki az 1848-49-es sajtó emlékeivel és kávéházi relikviákkal, emlékeztetvén az újságírás hőskorára, amikor a hírlapírás még összefonódott a kávéházi léttel, egy-egy jobb kávéház pedig több tucat magyar és külföldi napilapot járatott.
Sal Endre Újságmúzeumának kiállítása hamarosan az ország más pontjain is bemutatkozik kiállításával. Mint Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke megnyitóbeszédében elmondta, szeretnék bemutatni Győrben és Szegeden is. Pécelen április 15-ig látható.
