Ljudmila Ulickaja A lélek testéről című kötetének elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat a haláluk előtt, és gyanakodva fogadják, ha kapnak még egy esélyt az élettől. A magyar fordításról, Ulickaja írói alkatáról Nyáry Krisztián e kötet fordítóját, Morcsányi Gézát kérdezte.

Morcsányi elsőként az Ulickajával való személyes viszonyáról mesélt. 2003-ban a Magvetőnél megjelent a Médea és gyermekei című kötet, majd néhány hét eltéréssel az Európa is kiadta a Kukockij eseteit. Ulickaja ahelyett, hogy versenyeztette volna a két kiadót a jogokért, azt mondta, hogy ő már személyesen találkozott Morcsányival, a magyarországi kiadója a Magvető legyen. 

A kiadónál azóta tizennégy Ulickaja-kötet jelent meg, ez a mostani a tizenötödik, és a második, amit Morcsányi fordított. A Magvető egykori igazgatója azóta többször találkozott már az orosz szerzővel, sőt 2018-ban, amikor Szentpéterváron járt a feleségével, ajándékba kapott egy triptichont Ulickajától. Az akkor elküldött három írás a mostani kötetben is szerepel: A lélek testéről, a Tetemek, tetemek és az Aqua alegoria ezek.

Nyáry Krisztián szerint, ha figyelmesen olvassuk ezeket a novellákat, akkor Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének motívumait is észrevehetjük. A Tetemek, tetemek például szintén egy húsüzemben játszódik és a nagyipari állattartás kegyetlenségeit domborítja ki. Egy másik elbeszélés pedig arról szól, hogy az egymástól távollevő férj és feleség ugyanazt álmodja.

Néhány novellában a Testről és lélekről című film motívumaira bukkanhatunk

Morcsányi kiemelte: az elbeszéléseket a bennük jelenlevő és mindent elsöprő derűlátás teszi maradandóvá és különlegessé. A beszélgetésbe videóüzenet formájában bekapcsolódó szerző így gondolkodik a kötet szövegeiről: „Nem vitás, hogy az ember életében eljön a pillanat, amikor a lélek elkezdi érdekelni. A testünkkel már jól megvagyunk, (…) de vajon mi történik a lelkünkkel különösen most, ebben a zűrös időszakban? Mindannyian határvonalon állunk és a világ most először éli át a rettegés és a szorongás közelségét. És persze a részvét közösségét. Mélyen sajnáljuk mindazokat, akiket elragad ez a mostani járvány, de reménykedünk, hogy a világ túléli ezt az új, különleges pestist”. Az orosz író végtelen empátiával és páratlan emberismerettel rajzolja meg elbeszéléseinek szereplőit, történetei egyszerre vigasztalóak és felkavaróak.

Nyáry szerint ezek az elbeszélések női történetek, a novellák többségében női hősök szerepelnek. Morcsányi azt mondja, hogy ugyan többségben vannak a nők, viszont a férfi szereplők is nagyon átszellemültek. „Ulickaja történeteiben és szereplőiben nincs semmi nőies, hanem elszántság és szigorúság, finomság és érzékenység van” – magyarázta Morcsányi. Hozzátette: Ulickaja elbeszélései csehovi finomságúak, néhol pedig bulgakovian misztikusak. Anyafigurái öntudatlannak tűnő, az életükre nem sok rálátással bíró alakok, akikben mégis ott van a remény, hasonlóan a barátnőkhöz, akik egymás támaszai a nehéz helyzetekben.

Pódiumbeszélgetés Ljudmila Ulickajával a könyvfesztivál megnyitóján (2009. április 24.)
Forrás: wikipedia.hu

A kötet abból a szempontból is különleges, hogy Ulickaja most először publikálta szabadverseit. Minden ciklust egy költemény vezet be, amelyekben egyaránt valamiféle határhelyzet testesül meg. A versekben egyszerre van jelen egyfajta visszatekintés és az ismeretlennel szembeni kíváncsiság is. „Nagyon izgatott a határ, ahol a test szellemmé válik, ezt a határt szerettem volna kutatni. Ez a kötet a kutatás könyve: az emberi szellem, az emberi lélek határait kutatja”. A versek pedig erős hangulati felütést adnak az adott ciklus novelláihoz, erősen behúznak az elbeszélései világába. 

Sok elbeszélés fontos eleme a barátság: a szovjet időszakban ezek a mikrovilágok azok, amelyek segítenek a túlélésben. Az írásokban mindig előkerül még Ulickaja biológusi tudása, érdeklődése. Tudományosan közelít a lélekhez is, mindent kézbe akar venni és meg akar érteni. A szövegekben fellelhető újdonság pedig az, hogy nagyon halkan csodás elemek tűnnek fel. Elsőre talán fel sem tűnik, hogy ezek a misztikus történések nem a hétköznapi realitások részei. Morcsányi úgy látja, hogy Ulickaja szövegeiben a misztikum nagyjából olyan, mint Ivan Iljics halála. Inkább mint második realitás van jelen, ahol „megszűnik az idő és megszűnnek a határok”.

A beszélgetés a Líra Könyv Facebook oldalán hangzott el május 8-án.