 |
| Ficzere Béla, Gáspár Anna és Tóth Ildikó |
Darabválasztásuk sem a szokásos: kevésbé ismert, de szövevényes kapcsolatokat firtató, gyakran elidegenedett, szorongó világot ábrázoló művekhez nyúlnak, előszeretettel spanyol szerzőkhöz, köztük immár harmadszor Jordí Galceranhoz. A Dakota és a Grönholm-módszer után most a Váltságdíj magyarországi bemutatója is az ő nevükhöz fűződik. A Neptun Brigád megalapítója, atyja, rendezője Baksa Imre. Hitvallása: ?kihozni a színházat hétköznapi tereinkbe, az emberek közé?, sokat sejtet a térrendezésről. Minden előadásán felkészülhet rá a néző, hogy térben vagy tettleg is részévé válik az előadásnak, bevonódik, behúzzák a cselekménybe. Amikor ez egy krimiben történik, az élmény izgalmas, sőt, rémisztő is lehet. Ezzel a várakozással ültem be a nézőtérre. Meg azzal a kíváncsisággal, hogy a csontig lerágott gyermekrablás-koncot miként tudja szerző, rendező, színész újszerűvé és színházivá varázsolni. Nos, elmondom: sehogy. Az előadás alatt és után kérdések tucatjai doboltak bennem. Íme néhány: ma, amikor átlag ötpercenként készül a világ legprofibb filmgyártó gépezetében egy-egy ilyen témájú, izgalmas, fordulatos film, mi az ördögnek viszi valaki színpadra is ugyanazt, ahol nyilvánvalóan jóval kevesebb eszköze van a látványos megvalósításra, főként, ha semmi, de semmi nem jut róla eszébe, nincs benne egy árva újszerű csavar, ötlet, a világon semmi eredeti. Mi a csudának akarja ezt valaki színre vinni, ha már mégis megírták? Miért ambicionálja valaki, hogy megrendezze, hogy energiát fektessen bele, hogy emberekkel pénzt költessen a jegyekre?
 |
| Tóth Ildikó, Kövesdi László, Fodor Annamária és Ficzere Béla |
 |
| Kövesdi László |
Rácsodálkoznak, ha megcsendül a telefon, pszichológusért kiáltanak a megtört anya mellé (nem jön), ötletelnek szektákról, arab terroristákról, pedofilokról, horror, komolyan. A nézőket nem vonják be, max bámulnak rájuk közel két órán át, mert a publikum feje fölött van valahol a komputer virtuális képernyője, amit meredten néznek. A színpadon egy kábelből font női torzóból kábelkígyók szövik be az íróasztalt és a szobát, meg nem mondom, miért, semmi funkciója, szimbolikus tartalma nincs ugyanis (díszlet: Ondrashek Péter). Hagyományaikat megtörve a nézőteret, a nézőket sem vonják be. Félelemnek, szorongásnak, aggódásnak a nyomát sem kelti fel sem a darab, sem az előadás, az ember hitetlenkedő kuncogásával küzd végig, fejét rázza értetlenül és kezét tördeli, hogy mivel érdemelte mindezt. Miért nem jár neki egy igazán friss, lélekkel, tartalommal megtöltött helyzet, konfliktus, ötlet, valóságosság, megírt szerepek, jó dramaturgia, fordulat, meglepetés, színészi játék. Sokat nincs mit eljátszani, az egyetlen karakterhez hasonlító szerep az anyáé, így Fodor Annamária alakítása a legjobb, legalább leír egy érzelmi skálát a döbbenettől az apátián, bugyutaságon át a kiszakadó bánatig. És ezzel sajnos vége: A többieknek nincs egyetlen hiteles hangjuk, mozdulatuk, a telefonba sztentori hangon beleüvöltő, handabandázó rendőrök (Kövesdi László és Ficzere Béla - Neptun Brigád) és a tehetetlenkedő, ám összeomlásra hajlamos nyomozó játéka is hiteltelen marad (Tóth Ildikó.) Ez utóbbit azért fájlalom különösen, mert végtelenül szerettem korábbi alakításait a színpadon és a filmvásznon. Marad még egy szokásos klisékkel (rágó, dekoltázs, harsány szexi cucc) teleaggatott informatikus csaj (jelmez: Balla Ildikó), a külsőségekhez méltó harsány alakítással (Gáspár Anna - Neptun Brigád). Baksa Imre részéről az egész azért is meglepő, mert korábban, ha nem is mindig választotta a világirodalom legkatartikusabb darabjait, de rendezései legalább színészközpontúak voltak. Nos, ezek nem szerepek, és sajnos ezek nem hiteles alakítások.
?Attól a naptól kezdve az anya hajnalban kel, minden zajra felriad, arra is, amit nem is hall, a gyerek szobájába rohan, hogy lássa, ott van-e még. Attól a naptól kezdve az anyának nincs egy nyugodt perce, és nem is lesz soha többé, mert a gonosz megtanított neki valamit: a félelmet." Ez a záróüzenet. Ha legalább ez a gondolat megtestesült volna a színpadon, akkor valami történt volna. De nem történt semmi, csak eltelt az életünkből két óra.
