Unatkozik? Vegyen mosómedvét! - SÖRGYÁRI CAPRICCIO

Pepin bácsi üvöltve előadott rémmeséje a hirdetés útján beszerzett mosómedvéről és rémtetteiről egykori bulizó egyetemi társaságunk jelmondatává vált; Hrabal fájdalmas szépségű vallomása a csehországi kisvárosról, benne a sörgyárról és saját, egykor volt családjáról - hiszen édesanyjáról, édesapjáról és nagybácsikájáról, s az őket körülvevő emberekről szól világhírű regénye - kultirodalommá vált. Jiri Menzel 1980-as filmje pedig a cseh film iránt amúgy is meglévő csodálatunkat növelte (Menzelt a Szigorúan ellenőrzött vonatok /1960/ óta amúgy is komoly tisztelet övezte köreinkben), Milos Forman Tűz van, babámjával /1966/ és az Egy szöszi szerelmével /1967/ együtt).

Nem könnyű feladat színpadi adaptációt készíteni a Sörgyári capriccioból, hiszen a szövegkönyv elkészítőjének nemcsak a regénnyel, de immár megkerülhetetlenül a film-előzménnyel is meg kell küzdenie. A regény csendesen egymás mellett épülő történetei (Maryska és Francin évődésekkel és a minden mozdulatukat átható, egymás iránti szerelme, a sörgyár élete, a világ alakulása, Pepin bácsi és a kisváros élete, stb.), illetve a film egyértelműen Maryska démonian elementáris kisugárzására építő, jóval egyenesebb vonalú történet-vezetése a színi adaptáció szemszögéből nézve nem több, mint két lehetséges dramaturgiai megközelítés. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színlapja nem jelöl meg színházi adaptálót, szövegkönyv-összeállítót, így vélhetően a dramaturgiai munkát jegyző Szilágyi Eszter Annát kell a színpadi változat elkészítőjének tekintenünk Vagy talán a fordító megjelölése ez esetben a színpadi változat elkészítőjét jelenti? A színlap szerint ugyanis Bohumil Hrabal azonos című regénye alapján fordította: Hap Béla.

Bármiképpen is áll a helyzet, a Hargitai Iván rendezte előadás mint dráma, színpadi történet  nagyon felemásra sikeredett: az első rész jó ritmusú, pergő cselekményű történet plasztikusan megrajzolt alakokkal, remek színészi alakításokkal: ekkor van alkalma brillírozni Pepin bácsi szerepében Gáspár Tibornak és fanyar humorát megcsillantani Horváth László Attilának Francinként. Az első részben a családot körülvevő sörgyári és kisvárosi világ is pontos jellemzésekkel megrajzolt szereplőkkel, szép képekben megfogalmazott jelenetek során népesül be: Tóth Károly kellően vágyakozó, titkokat hordozó orvos, Tóth Zoltán László iszákosságában és pipogyaságában is szeretetre méltó fodrász, s Illyés Ákos (kovácsmester) és Fellinger Domonkos (az önkéntes tűzoltók parancsnoka) is pontos vonásokkal, túlzások nélkül rajzolják fel a Maryskáért rajongó férfivilág egy-egy jellegzetes figuráját. Antal Olga "Az idő"-nek nevezett figurája azonban már ebben a részben sem találja a helyét. Nem is igen találhatja, hiszen mindvégig bizonytalan marad, vajon mi a dramaturgiai funkciója: kívülálló, láthatatlan narrátor? Maryska majdani, múltba visszatekintő énje? a történetbe időről-időre belépő szereplő (kutya, cukrásznő, stb.)? Antal Olga mindvégig légies könnyedséggel, finom észrevétlenséggel és szép dikcióval vesz részt a játékban, ám mindez nem feledtetheti, hogy alakja nem illeszkedik szervesen a megjelenített történetbe. Az első felvonásban számos kitűnő rendezői ötlet, következetesen kidolgozott és végigvitt értelmezés színesíti az előadást. Ilyen például minden előkerülő tárgy - világító neoncsövek, répa, seprűnyél - fallikus jelképpé alakítása, ami a cselekmény erotikus vonásainak csokorba fűzését jelenti, de nagyon szép Maryska kádban fürdésének felülről filmezése és a háttérfalra vetítése, ami mintegy általános érvényű, mindenkiből hódolatot kiváltani hivatott, monumentális freskóvá emeli az ártatlan-boldog pancsolást.

A második rész történet-szilánkokból lazán összefűzött egyveleg, amely mintha elfelejtené az első rész mesélési technikáját. Itt több, monológ formában előadott anekdota hangzik el, amelyek nem állnak össze egységes történetté. Egymástól független prózai részekre foszlik az első felvonásban oly gondosan felépített kép: majdnem teljesen elfelejtődik Pepin bácsi (ez azért is hiba, mert a történet nélküle elveszíti Maryska férfi életstílus-párját), elfelejtődik a sörgyári vezetők és Francin kapcsolatának története, és folytatás nélkül marad Maryskának az élet élvezetére, a mindent-habzsolásra és erotikára hangolt története is. Pedig szép rendezői ötletek itt is felbukkannak: a doktor Maryska ölébe zuhanása, ájult alvása a gyönyörű nő combjai között (bár a sztetoszkóp segítségével "kihallgatott" belső monológok kissé giccsesre, de mindenképpen túlságosan hosszúra nyúlnak), Maryska leitatásának kísérlete színészi bravúr, és kifejezetten szép a szabadság mámorában fogant forradalmi gesztus, Maryska haja levágásának egyszerre tragikus és felemelő pillanata.

A díszlet (Csík György munkája) forgószínpadra épített, magasba vesző, széles csigalépcső, amelynek különböző emeletei szolgálnak a sörgyár, a fodrászműhely, a cukrászda, a tűzoltóság, és még sok egyéb helyszín erősen stilizált felvillantására. Alatta, körülötte, előtte Maryska és Francin lakása, a híres-nevezetes torony látható (amelynek megmászásával - és ez természetesen a fallikus jelképsor megkoronázása is - Maryska és Pepin bácsi felbolygatja a sörgyár és a város minden lakójának életét). Feleslegesen kaotikusnak tűnik a sok fém- és faszerkezet, hiszen a szereplők így jórészt vagy a színpad elején, viszonylag szűk térbe szorítva mozognak - ekkor egyáltalán nem játszik a vizuális teret szinte teljesen kitöltő, hatalmas díszlet -, vagy a lépcsőn körbe-, felfutva úgy jelennek meg a magasban, mintha ennek a 'felemelkedésnek' valamilyen jelentősége lenne - egyetlen egyszer, Maryska fürdésekor van is! -, ám jórészt funkciótlan modorosságnak hat e Bábel-tornyára emlékeztető építménynek a használata.

Fridrik Noémi játssza Maryskát, s nagy öröm látni, hogy a fiatal színésznő minden tekintetben megállja a helyét. Tud kellően szép lenni, és főként tud ártatlanul-észvesztően erotikus kisugárzású lenni. Legtöbbször elhiszem neki, hogy kihívó, konvenciókat felrúgó életigenlése egyszerre tud bámulatot, szerelmet, őrjöngő féltékenységet és mélységes tiszteletet kiváltani, s hogy egy egész közösség számára a szépség, az állandóság - ahogy a fodrász mondja, "egy darab monarchia - jelképévé válhat lobogó, biciklizés közben mögötte szárnyként messzire szétterülő, gyönyörű, szőke haja.