Az összművészeti rendezvény középpontjában olyan, nemzetközi hírű vajdasági alkotókat mutatnak be a hazai közönségnek, mint Josef Nadj táncművész és Ladik Katalin performanszművész, de teret kap a kortárs vajdasági irodalom és színházművészet témaköre is.

Jövőre huszonötödik éve rendezik meg A Tánc Fesztiválját – újabb nevén Tánc Nemzetközi Kortárs Fesztivált Veszprémben. A Híd új eleme a rendezvénynek. Milyen szándék hívta életre?

A kortárstánc műfaja Veszprémben már városi tradíció. A táncfesztivál eredeti időpontja május utolsó hétvégéje – idén a pandémia miatt csúszott. Szerettük volna, ha az év további részében is lenne olyan jelentős program a városban, amelyen képviselteti magát a művészeti ág, egyfajta hidat teremtve a már megszokott éves rendezvények között. A minifesztiválon a tánc mellett a színház és az irodalom is megjelenik.

Josef Nadj. Fotó: Andrey Avramchuk

Az idei Híd tematikája a vajdasági magyar alkotókat állítja a középpontba, ami izgalmas szakmai találkozásokra is lehetőséget ad. Vannak törekvések a határon túli kapcsolatok  szorosabbá tételére?

Mindig is szándéka volt a fesztiválnak a kapcsolatteremtés határon túli műhelyekkel. A mostani Híd Veszprémet és a Vajdaságot köti össze. Már meglévő, szoros szálak futnak a két régió művészeti életében, ilyen például az Ex Symposion, a vajdasági írók által az 1960-as években létrehozott Új Symposion folyóirat utódja, amely a balkáni háború után Veszprémben lelt otthonra. Egyik szerkesztője, Ladányi István irodalomtörténész-költő is szerepel a hétvégi programban: Ladik Katalin Alice Kódországban című előadása után a performanszművésszel beszélget majd a Hangvillában. Josef Nadj, Nagy József szintén vajdasági illetőségű, nemzetközi hírű táncművészt Tolnai Ottó író-költőhöz fűzi régi barátság. Géczi János író kettőjüket kérdezi majd a fesztivál szombati napján. A fesztivál legnagyobb produkciója pedig Josef Nadj OMMA című koreográfiája, amely Lyonból érkezett hozzánk.

A mű a velencei táncbiennálén (Biennale Danza) is bemutatkozott. Milyen visszhanggal?

Nem kérdés, hogy a jelen világszínházában Nagy József kiemelt helyen szerepel, magyar alkotóművészként talán a legelőkelőbb helyet foglalja el. Az OMMA nyolc afrikai táncosra készült, és az egyik különlegessége az, hogy – noha általában Nagy József koreográfiáiban ő maga is előadói minőségben szerepel – ezúttal más szemszögből készítette a kompozíciót, elsősorban a táncosokra fókuszálva.

Egyfajta identitás-táncjáték ez. Külsőségeiben puritán, eszköztelen előadás, ahol csak a táncosok töltik be a teret – személyiségeik kiemelkednek, majd visszaolvadnak a fekete testtérbe, ami a közösségi létezés maga. Testzajokkal, a jazzt idéző akusztikával hozzák létre ezt a mély tónusú, ősi hangulatú produkciót, amely Nagy József munkásságába illeszkedően azt a felvetést állítja fókuszba, hogy a tánc egyidős az emberiséggel.

Ladik Katalin: Alice in Codeland (NgBK Berlin, 2018.)

Van sajátos összekötő ereje művészi szempontból a Kárpát-medencének, Közép-Európának?

Hozzám közelebb áll az a fajta gondolkodás, amikor egy világi művész életművének, koreográfiáinak erőteljes stílusjegyeiben felfedezhetők a gyökerei, az identitása. Mindaz a tapasztalás, amit Nagy József saját, lokális környezetéből hoz, olyan univerzális művészi nyelvben ölt testet műveiben, ami felismerhetően a sajátja. 

Szoros szálakat említett Veszprém és a kortárs művészet között – pedig alapvetően azt gondolnánk, hogy ez egy nagyvárosi műfaj. Hogyan találnak otthonra a városban akár a Híd által képviselt produkciók?

Huszonöt év alatt a fesztivál sok mindent megmutatott Veszprémnek, így nem éri meglepetésként a közönséget, hogy egy héten keresztül kortárs művészettel találkozik. Mindig úgy érzékeltem, hogy a táncfesztivál nézői nagyon nyitottak és befogadóak, nem kell attól tartani, hogy távol állna tőlük a progresszív, újszerű előadások által képviselt gondolkodásmód.

Ladik Katalin: Alice in Codeland (NgBK Berlin, 2018.)

Milyen irányban változott az elmúlt 25 évben a fesztiválon reprezentált kortárs táncművészet?

A táncművészet talán a leggyorsabb iramban változó művészeti ág – a trendek szinte olyan követhetetlenül váltják egymást, akár a divatban. De vannak olyan alkotók, illetve alkotóműhelyek, akik és amelyek nagyon következetesen építik fel saját életművüket – a trendeken kívül. A magam részéről a legtöbbször arra törekszem, hogy ne az aktuális trendek mentén történjen a válogatás a fesztivál programjába. Inkább maguk az alkotások és az általuk hordozott értékek predesztinálják a társulatot, az alkotót arra, hogy bekerüljön.

Miben változik A Tánc Fesztiválja a Veszprém–Balaton Európa kulturális fővárosa 2023 égisze alatt?

A szándék az, hogy ennek segítségével – amely természetesen anyagi támogatást is jelent – ez a 25 éves tradíció életben maradjon, és a minőségét megőrizve szintet is tudjon ugrani. Lehetőségünk nyílik arra, hogy kiváló nemzetközi produkciók meghívásával nemzetközivé tegyük a fesztivált, miközben természetesen a magyar kortárstánc-szakma aktuális terméséből is válogatunk évről évre.

Az ön által vezetett társulat, a Forte készül a tavaszi Tánc Nemzetközi Kortárs Fesztiválra?

Művészeti vezetőként összeférhetetlennek tartanám, hogy egy általam komponált mű megjelenjen a fesztivál programjában. Ám folyamatos az együttműködésünk a Pannon Várszínházzal, amely lehetővé teszi, hogy a Forte darabjait a veszprémi közönségnek is bemutassuk. Tavaly Bartók- és Ady-estünk a veszprémi Auer Fesztiválon a Kovács Péter vezette Mendelssohn Kamarazenekarral közös produkcióban valósult meg. Nagy füzet című előadásunk pedig a Pannon Várszínház idei repertoárjában szerepel.

Nyitókép: részlet Ladik Katalin: Alice in Codeland című performanszából (NgBK Berlin, 2018.)