Ünnepi programok Simonpusztán a lovaskultúra jegyében

Őseink az ázsiai őshazában a hunokkal és egyéb
rokonnépekkel nomád életmódot folytattak. Főfoglalkozásuk a vadászat és az
állattenyésztés volt. Minden sátor mellett ott legelt a ló, melyben ők nemcsak
megbecsülhetetlen háziállatot, hanem hű barátot is láttak. Ha vadászatra
indultak, vagy kalandozni vágytak, csak felpattantak a lóra, és szélvész
sebességével száguldottak tova.

A ló annyira összeforrt a magyarok életével, hogy – mint Nagyváti János mondja –

„eleink gyalog nem is tudtak járni, szépapáink pedig királyt is lóháton választottak és lóháton tartották az országnak gyülését”.

A nép fia még a mai nap is szőrén üli a lovat, biztosabban és merészebben, mint más népek tornyos nyergeikben. „Kardodat, lovadat és feleségedet ne bízd másra” – mondja a magyar. A büszke ember „lóhátról beszél”. Akit rászedtek, arról azt mondják, hogy „lóvá tették”. „Ajándékcsikónak ne nézd a fogát.” Krenedits F. írja, hogy a kalotaszegiek azt tartják, ha idegen fehér ló téved az udvarukba, hogy valamely kedves halottjuk lelke jár közöttük, és nehogy valaki utána menjen, seprővel hajtják ki a lovat. Ha a leány tarka lovat lát, kiáltson utána: „tarka lovat látok, szerencsét találok” és azzal fog találkozni, kit legjobban szeret. Aki lóval álmodik, azt váratlan szerencse éri. Aki háza padlásán lókoponyát tart, sok rossztól megóvhatja családját. A beteg meggyógyul, ha ablaka alatt ló nyerít. A lópatkó – közhit szerint – becses talizmán, az úton talált lópatkót haza kell vinni és a küszöbre szegezni, mert szerencsét hoz a házra. Szegény ember „Szentmihály lován” utazik a másvilágra.

A fenti rövid történelmi emlékezés is alátámasztja a 2019 nyarán megnyílt simonpusztai Nemzeti Lovas Kultúra Központ fő célját: a fiatal generációk és családok számára megmutatni, megismertetni, megvédeni örökségünket, a magyar lovaskultúrát.

A célok érdekében már tavaly ingyenes kulturális programokkal várták az érdeklődőket, és idén a pandémiát követő időszakban, augusztus 21-én várják mindazokat, akiket érdekel a magyar lovas hagyományok ápolása.

Sasvári Sándor egyik kedvenc helyévé vált az elmúlt időszakban Simonpuszta. „Bár nagyon nehéz elszakadnom a saját lovas birtokomról, és minden, amire szükségem van körülvesz az otthonomban, mindig nagyon jó érzéssel tölt el, ha Simonpusztára jöhetek. Az István Gábor által vezetett lovasközpontban nem egyszerűen csak lovagolunk. Gáborék csapata a rendezvényeken és azon túl is, a mindennapokban becsüli és ápolja a magyar lovashagyományokat. Mindig találkozom a hagyományőrzőkkel és azokkal a művésztársaimmal, akik maguk is jó lovasok.

Ha csak lehet, kihasználom az alkalmat és lóra pattanok, hogy megmutassam lóháton is lehet játszani és énekelni.

Külön örülök, hogy este Jókai egyik nagy klasszikusának, a Kőszívű ember fiainak zenés változatát mutathatjuk be a közönségnek, hiszen ez a darab is elképzelhetetlen lovak nélkül, elég csak Baradlay Richárd és Palvicz Ottó párbajára gondolnunk. Mindenkit arra bíztatok, hogy ha tehetik, jöjjenek el megnézni bennünket, mind a Velencei tótól, mind a fővárostól alig egy ugrásnyi távolságra vagyunk, csodálatos természeti környezetben.”

Az egész
napos program augusztus 21-én ingyenesen látogatható!