Űrbéli fantáziák porcelánba öntve – Interjú Knetik Dóra iparművésszel

A portfóliódat végignézve folyamatos átalakulás és letisztultság figyelhető meg. Míg a korai, 2006-ban készített kerámiáid kifejezetten rusztikusak, földszínekkel játszanak, és sok esetben amorf formájúak, addig a legújabbak fehérek színűek, és egységes, letisztult formavilágba rendeződnek. Kíváncsi vagyok, hogy mi volt ebben az átalakulásban a fordulópont számodra.

A portfólióm a 2006 és 2013 között, az egyetemen készített
munkáimból áll, a tárgyak különböző tervezési feladatok és égetési gyakorlatok
vagy egyedi kísérletezések végeredményei. Szilikátipari tervezőként diplomáztam;
akkor még a kerámia, a porcelán és az üveg szakirányok közt lehetett
választani. Én kerámiás lettem, de dolgozhattam porcelánnal, üveggel és
betonnal is, csak nekünk inkább a füstös, fatüzelésű kemencés égetés volt a
szakmai gyakorlat, nem pedig steril porcelángyárakban dolgoztunk. Tudtam, mi
kell a porcelánöntéshez, csak nem volt benne sok gyakorlatom. Hozzá kell tennem
azt is, hogy a fatüzes égetés különleges rituáléja és végeredményei könnyen
beszippantják az embert.

Mivel sok mindenben bizonytalan voltam, két évig halasztottam a diplomát, de közben rátaláltam a fagyitémára, ami a színes gombócok kiemelése érdekében kifejezetten a porcelán fehér anyagát kívánta meg. Ez lett aztán az első olyan porcelános munkám, amit teljesen végig is vittem. És itt jött a fordulópont: magával ragadott a porcelánöntés művelete és a sorozatgyártás izgalma.

Visszatérve a kezdetekhez: miért éppen az
agyagot választottad?

Általános iskolában agyagoztam először, amikor alsóban az osztályfőnök elvitte az osztályt foglalkozásra, de az igazi döntést középiskolás koromban, a pályaválasztáskor hoztam meg. Nem voltam túl jó tanuló, a kézügyességem viszont jó volt, így a családom ebbe az irányba terelt. Először a Kisképzőbe felvételiztem, de oda nem vettek fel, így a mai Jaschik Álmos művészeti szakgimnáziumba kerültem. Ott öt évet töltöttem el az érettségiig, és kerámia-szakvizsgát is tettem. A kerámiaszakoktatás-órák voltak a kedvenceim, azokról soha nem lógtam. Nagyon érdekelt az agyag átalakulása, a különböző formázási lehetőségek és a változatos technikák. A kerámia univerzumát végtelenül változatosnak éreztem, és mindent ki akartam próbálni ezzel kapcsolatban.

Mint például a papírporcelánt? Több
munkád leírásánál is olvasható ez a technika. Mit jelent pontosan?

Ez egy nagyon egyszerű eljárás: a papírt le kell turmixolni, aztán a pépet a porcelán- vagy agyagmasszába keverni. Égetés során a papírpép kiég a tárgyból, ami megkönnyíti, és a szerkezetét is megváltoztatja. Sokat kísérleteztem a technikával az egyetem alatt. Most is gyűjtök visszadolgozásra váró porcelánt egy hordóban – lehet, hogy ezt is összemixelem papírral, és építek vagy öntök belőle valamit.

A játékos és kísérletező kedv
kifejezetten érződik a munkáidon. Vannak hintázó csészéid, kifordított palackjaid
és építőkockákra emlékeztető parfümösüvegeid is.

A játékosság a tárgyaim fő eleme lett. A kísérletezések miatt alakult így, és nem mindig volt tudatos.

Például a hintázó kelyhek nem mindegyike hintázik. Van, amelyiknek lehajlik a füle, vagy kilapul síkra, míg a másik feszes marad, és hintázik: ezek különböző agyagmasszákkal magas hőfokon való kísérletezés eredményei. A kelyhek indították el az egész fagyitémát: azon kezdtem gondolkodni, hogy mit lehetne egy ilyen, mozgásban lévő edényből fogyasztani. Mindig fontos szempontom volt, hogy a tárgyaim használhatók legyenek. A fagyit találtam alkalmasnak a használatukhoz, mert az nem tudott kilötyögni belőlük. De a rusztikus stílust akkor még nem tudtam elképzelni hozzájuk.

Fagyirajongó vagy?

Igen, szeretek kipróbálni különféle ízeket, és van jól bevált, régi kedvenc is. De a fagyi látványvilága is egészen magával ragadott, mert számomra a színes kompozíciók ugyanolyan érdekesek, mint az ízélmények. A kerámia és a gasztronómia művészete a találáskor össze is kapcsolódik.

Ha már az ízlelésről és az érzékekről
beszélünk, érdemes kiemelni a parfümösüvegeidet is. Foglalkoztat az
érzékszervekhez kapcsolódó tárgyak alkotása?

A parfümösüvegeket is tárgytervezési feladatként készítetten. Az illat fogalmára kellett terveznünk plasztikát vagy használati tárgyat. Én a funkcionalitást választottam: olyan formákat alkottam, amelyeknek van űrtartalmuk, és valóban alkalmasak illatanyagok tárolására, de plasztikaként is lehet őket értelmezni. Kifejezetten természetes aromákat képzelek el hozzájuk, mivel a kinézetük is ilyen stílusú. Ezeket a munkáimat nagyon szerettem létrehozni. Úgy gondolom, hogy minden tárgy hathat az összes érzékszervünkre, és mint minden alkotót, engem is foglalkoztat a tervezés során az érzékszervekhez kapcsolódó tárgyak alkotása.

Az utóbbi néhány évben a fagyi lett a
munkáid központi eleme, és ehhez újfajta megjelenítési módot, technikát és
alapanyagot választottál. Melyek ezek?

Az alapanyag a porcelán, az előállítási technika a porcelánöntés, -ragasztás és az öntéshez szükséges gipszforma előállítása lett. Ez a fajta előállítási mód lehetővé teszi a sorozatgyártást is. A megjelenítési mód története elég egyszerűen alakult: a diploma előtti időszakban, a formakeresési fázisban korongozni kezdtem, és nagyon sok tárgyat gyártottam. Egy idő után tele lett a polcom különböző formákkal, és a felhalmozott készlet kezdett úgy kinézni, mint egy űrbázis, egy zsúfolt város a sci-fikben. Különböző méretű, arányú tárgyak. A Jetson, a Mézga család és az Ötödik elem képi világa cikázott a fejemben, így végül tudatosan ebbe az irányba mentem.

Végül ez lett a diplomamunkád is.

Igen. A készlet címe Fagyi az űrből lett. Az inspirációt a Sugar! Shop cukrászda világa adta, ahol minden csupa fehér volt, de mindenütt színes cukorkák, desszertek rikítottak. A koncepcióm része volt, hogy különböző adagoknak különféle méretű edényeket terveztem, amelyeknek egyedi karaktert adtam. A legnagyobb a Szerelmes páros elnevezésű lett, amibe sok gombóc fér. Ennek van kanáltartója is, és ketten is tudnak enni belőle.

Terveztem egészen apró méretű tárgyat is, amiből csak egy gombócot lehet kieszegetni. És vannak a különféle űrhajós, cirkálós karakterűek, amelyekben egy-két gombóc tálalható. A formák tervezésében izgalmas párhuzamot jelentenek még a ’60-as évek retró bútorai. Eero Aarnio Moon Chair fotele is kifejezetten inspirált, az egyik kehely ennek a porcelánosított verziója.

A fagyit és iparművészetet egyaránt szerető
közönség hol ismerhette meg és hol találkozhat a készleteiddel?

Egy ideig a Sugar! Shopban meg lehetett őket vásárolni, így sokan már otthon is használják a tárgyaimat. Több kiállítóhelyen is szerepeltek, például a Műcsarnokban és az Iparművészeti Múzeumban is; a Fise (Fiatal Iparművészek Stúdiója) szervezésében számos helyen és különböző aukciókon is lehetett rájuk licitálni. A Hungarian Fashion and Design Agency szervezésében eljutottam velük Milánóba, egy designhét eseményére. 13 tervezőt hívtak meg, és a keramikusok között én is helyet kaptam: kiállíthattam a tárgyaimat.

A nemzetközi szereplés után sem hagytad
el a fagyitémát: ezzel pályáztál tavaly a Kozma Lajos kézműves iparművészeti
ösztöndíjra. A pályamunkádban azonban már a 3D nyomtatás is szerepelt. Milyen
lehetőségeket tartogat számodra még ez a téma?

A fagyi és vonzáskörzete nem enged el, folyamatosan
foglalkoztat. A pályázat kapcsán korszerű technikai megoldásokban és további
önfejlesztésben kezdtem el gondolkodni. Az inspirációt ezúttal az
ostyatölcsérek adták. Az ostyatölcsér alapján saját formavilágot akartam
megalkotni. A 3D-t azért találtam ki, hogy a tölcsérek ikonikus rácsos
mintázatát jól tudjam reprodukálni, és hogy „haladjak a korral”. A 3D
segítségével nagyon gyorsan és pontosan lehetett prototípusokat készíteni. 3D
nyomtató segítségével nyomtattam őket, aztán gipsznegatívot vettem róluk, és kiöntöttem
őket porcelánból.

A bennük rejlő lehetőségeken sokat gondolkodom. Még nem
tudom pontosan, hogy merre fogok elindulni, de ábrándozom, hogy egy cukrászda
vagy cukrász megkeres, és felkér, hogy tervezzek neki. Az is lehet, hogy majd én
keresek fel helyeket. Nem köteleztem el magamat végleg a fagyi mellett,
szeretnék nyitni a sütemények és a különböző desszertek felé, és a gasztronómia
más területei is nagyon tetszenek. De jelenleg még ezt a témát ízlelgetem.

Hol tanultad a 3D nyomtatás eljárását?

Különféle online oktatóvideókból.

A porcelán fagyitölcsérek akár meg is
reformálhatják a desszertfogyasztást, helyettesíthetnék a sok szemetet termelő
papírpoharakat. Vannak ilyen jellegű terveid velük?

Otthoni és helyben fogyasztásra is el tudom képzelni őket. De más lehetőségeket is számba veszek. To go funkciót is betölthetnek, mint az egyre népszerűbb re-poharak. Az alapanyag alkalmas a rendszeres használatra, bírja a mosogatógépet is.

Tervezel más típusú tárgyakat is?

Fejben igen, de jelenleg csak ezzel a projekttel foglalkozom,
ami nagyban köszönhető az ösztöndíjnak is. Volt egy olyan időszakom az elmúlt
években, amikor egyáltalán nem kerámiáztam, és az elnyert támogatásnak
köszönhetem azt, hogy visszatértem erre az útra. Most sokkal határozottabban
vetettem bele magam a munkába. Az ösztöndíj időszaka alatt készített munkáimnak
szeretném megtalálni a helyüket a világban, és ha úgy alakul, továbbfejleszteni
őket. Emellett önálló kiállításra készülök, amelyet nyáron, a Fiatal
Iparművészek Stúdiójában rendezünk meg. Ott összefoglalom majd az egész fagyitémát.
De nagyon szeretnék addig még valami újat is készíteni.

Mi jelent számodra kikapcsolódást?

Hajlamos vagyok ráfeszülni arra, hogy elég jól végzem-e a
dolgaimat. Ezért igyekszem rávenni magam, hogy sportoljak vagy jógázzak.
Érdekelnek a relaxáció és az önnyugtatás technikái is.

Hogyan tudtál az elmúlt évben dolgozni?
Volt alkalmad találkozni más szakmabeliekkel? Sok művésznek okozott nehézséget
a bezártság időszakában a szakmai beszélgetések hiánya.

Abból a szempontból szerencsém van, hogy közösségi műhelyben dolgozom, ahol kis létszámban vagyunk jelen, mégis rendszeres kapcsolatban lehetünk egymással a bérlőtársaimmal. Itt nagyon jó közösség alakult ki: véleményezzük egymás munkáit, és akár teszteljük is őket. Jó érzés a műhelybe bejárni! De azért remélem, hogy hamarosan kiállításokon vagy akár cukrászdákban is találkozhatunk egymással.   

Fotók: Beéicza László Gábor/Kultúra.hu

#kortársak fekete-fehérben