Utazás a női lélek mélyére

Az év első Príma Donnája, Lukács Gyöngyi 1988. január 27-i beugrása A trubadúr főszerepébe alig húszévesen máig Opera-rekordnak számít. Hogy ez mekkora feladat volt, az is jelzi, hogy a korabeli napilapok a műsorváltozásnál kihangsúlyozták, Leonórát a moszkvai Zeneakadémia másodéves hallgatója alakítja. Nem sokkal korábban járt meghallgatáson Budapesten, ahol olaszul énekelte a Verdi-művet, így abban a pillanatban, ahogy kiderült, veszélybe került a harmadnapi előadás, róla pedig tudták, hogy épp itthon tartózkodik, a titkárságon az ő győri számát tárcsázták. Az Erkel Színházban kétezren tapsoltak neki, és gyorsan elterjedt a hír, új csillag született. A bravúros korai fellépés egy kivételes pályafutás kezdetének bizonyult, amely részeként a budapesti Opera történetében ő formálta meg legfiatalabban Violetta (Traviata), Nedda (Bajazzók), Silvana (Respighi: A láng), Tosca és Amelia Grimaldi (Simon Boccanegra) karakterét. „A pályához szerencse is kell, de ez önmagában kevés, mert arra felkészülten kell várni” – fogalmazott korábban az Opera Magazinnak Lukács Gyöngyi.

Azóta bejárta a világot, itthon pedig 265 előadáson 25 szerepben mutatta meg különleges előadói tehetségét. Január 13-án Adriana Lecouvreur, Almaviva grófné, Cso-cso-szán és Tatjana bőrébe bújik néhány ária és kettős erejéig, amelyekben olyan duettpartnerei lesznek Anyeginként, Susannaként és Szuzukiként, mint férje, Alexandru Agache és lányai, a művészként már saját útjukat járó Sahakyan Lusine és Sahakyan Emma. Nem véletlen sem a pálya-, sem a műsorválasztásuk: Lukács Gyöngyi Lusinét várva Tatjanát, Emmával várandósan Cso-cso-szánt énekelte. Az esten ők ketten külön-külön, Olga és Tatjana duettjében pedig együtt is megmutatkoznak. Bár a család néhány évvel ezelőtt, a Lukács Gyöngyi pályafutásának harmincadik évfordulóját ünneplő gálán már színpadra lépett az Erkel Színházban, a Bánffy Miklós terem intimitásában igazi házimuzsikálás tanúja lehet a közönség.

Február 3-án szintén rekorder érkezik a Kőbányai útra, hiszen nagy valószínűséggel Kolonits Klára az egyetlen szoprán a világon, aki előbb énekelte el A kékszakállú herceg vára Juditját, mint Az Éj királynőjét. Mozart szerepeinek ihletett tolmácsolója, az Erkel-operák súlyos történelmi nőalakjainak kivételes hitelességű megformálója, de igazi otthona Bellini, Donizetti és Meyerbeer hősnőinek világa. Mindezeken túl, vagy még inkább mindezek előtt óriási játék- és kísérletező kedv, az éneklés iránti határtalan elhivatottság és kíváncsiság, nagy elődei és jelenkori kollégái iránti tisztelet jellemzi.

Imponáló arányérzékkel, részletekig kidolgozott előadásmóddal olyan ritkaságokban is megcsillanthatta különleges technikáját, mint Donizetti Szegeden előadott Stuart Máriája, amelyből a címszereplő II. felvonásbeli áriája és cabalettája az Eiffel Műhelyházban is felcsendül. De ez csak a koncert második száma lesz, nyitásként természetesen a Norma Casta diváját hallhatja a közönség. A Kolonits Klára által alakított operahősnők az érzékeny vokális és színészi játéknak köszönhetően, megközelíthetetlenségük, de még kegyetlen tetteik ellenére is empátiát keltenek a nézőben. A női lélek rejtelmei az est folyamán Aida, Amelia, Leonóra és Manon által bomlanak ki, partnerei, akikben mint tükrökben mutatja meg őket, Alexandru Agache és Brickner Szabolcs lesznek.

Március 9-én Sümegi Eszter ad visszatekintést kivételes pályájára zenében és szóban. Az ő 1993-as indulása is szinte példa nélküli: nemzetközi karrierje Luciano Pavarotti szakmai irányításával egyszerre kezdődött a zeneakadémiai diploma átvételével és a budapesti operaházi fellépések – a közönség örömére – azóta sem ritkuló sorával. Lépésről lépésre, bölcs fokozatossággal hozta meg a felkéréseket illető döntéseit, így ma már harmincnál több főszerep fémjelzi kivételes tehetségét.

Köztük az összes Puccini-opera hősnője, akik közül az Eiffelben Toscát és Cso-cso-szánt idézi meg. Az esten egy ária erejéig átlényegül a Tannhäuser Erzsébetévé, mutatva, milyen jelentős Wagner-előadó, a Wesendonck-dalokkal pedig arról is tanúbizonyságot tesz, mennyire értő tolmácsolója a dalirodalomnak. Egy-egy Gluck- és Mozart-részlet mellett több Verdi-mű ad keresztmetszetet a rendkívüli karrierből, bizonyítva, milyen kivételesen otthonosan mozog az olasz repertoárban. Az est programjából nem maradhat ki Goldmark Károly Sába királynője című operája, amelyben Szulamitként nyújtott revelatív alakítást.

„A siker becsapós” – nyilatkozta lapunknak korábban a közönség és a kritika elismerését is a kezdetek óta magáénak tudó Sümegi Eszter. „Nem szabad hinni neki, és minden alkalommal nagyon meg kell dolgozni érte. Mindig maximálisan fel kell készülni, mert nem lehet feszültség az előadáson, hiszen ilyesmit nem érezhet a közönség.” A pódiumon kizárólag egyetlen fajta fesztültséget lehet majd biztosan érezni: azt, ami a zenébe van kódolva, s ehhez hozzájárul egy kiváló partner, Wiedemann Bernadett, akivel mi mást, mint Aida és Amnerisz duettjét, illetve a Pillangókisasszony Cseresznyevirág-kettősét adják elő.

„Az opera – ha jól csinálják – tökéletesen képes alapvető emberi érzelmeket, sorsokat megjeleníteni, a zene kitágítja az időt, így még akár egy prózai előadásnál is mélyebbre tud hatolni a befogadó szívében.” Kolonits Klára egyáltalán nem hazabeszél, szavaira nem csupán az operabarátok bólogatnak, véleményével a legmegrögzöttebb prózaiszínház-rajongók is egyetértenek. Ezért legyen mindenki felkészülve: a Príma Donnák zsigerig ható, emlékezetes élményt ígérnek!

A nyitóképen Lukács Gyöngyi. Fotó: Éder Vera