„Utazom én és fogok látszani” – Fekete Péter búcsúja Szőcs Gézától

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár nekrológja a tegnap este elhunyt Szőcs Géza emlékére.

„…látszunk-e
nektek, láttok-e tisztán? vagy ezt a kort is

füstfüggöny-cafatok
takarják majd el, dörgésrétegek

akna lába
fölrúgta homoktölcsér, ejtőernyősök

szakadt, égett
rongyai, mint támolygó, nyomorék selyemsárkányok az égen,

bombavetők
földbe süppedő csigaházai, mint mérhetetlen csizmaszárak,

és mindemögül
ki-kihallatszik, ki-kilátszik az ének –

néhányan több
szólamban, énekelünk.”

(Szőcs Géza: Kérdések a XXVI. század költőihez – részlet)

Szőcs Géza látszott. Látszott költőként, látszott
igaz magyar emberként, látszott lázadóként, politikusként, államférfiként,
tanácsadóként, barátként.

Az XX. századi magyar irodalomba úgy lépett be,
ahogyan csak a legnagyobbak, a született, Isten-áldotta zsenik: teljes költői
fegyverzettel, az örökkévalóságból magával hozott művészi eszköztárral.
Költészetének senkiéhez sem fogható gondolati és nyelvi virtuozitása – az
allegóriák magasiskolája, az irrealitás, a szürrealitás, a metafizikai síkok, a
képzelet, a látomások, a lélek mélységeinek feltárása, a líra eszközeivel való
merész, végletekig fokozott zsonglőrködés megkerülhetetlen és lebilincselő
életművet égetett bele nemzeti örökségünkbe.

Nem volt kérdés számára, hogy amikor erre alkalom
adódik és hívás érkezik, nem tétovázik belépni a politikai életbe. Tisztában
volt a küldetés súlyával és felelősségével. Politikusként, államtitkárként és
főtanácsadóként is különleges, egyedi látásmódjával figyelte a világot és sajátos,
utánozhatatlan éllel, humorral és komolysággal – bírálta, építette és
alakította azt.

Egyetlen pillanatra sem lépett ki abból univerzumból,
amelyet számára a teljes és kikezdhetetlen önazonosság - a megvetettség,
üldöztetés, zaklatás, majd az elismertség és megbecsülés közepette ugyanúgy
vállalt, kompromisszumok nélküli erőteljes jelenlét, alkotó- és véleményformáló
erő jellemzett.

Nyomot hagyó, értékteremtő emberként élte a
mindennapokat - bármely élet- és pályaszakaszban, minden tisztségében – mit sem
törődve azzal, hogy megfeleljen, alkut kössön vagy megzabolázza áradó, a
Teremtőtől kapott alkotó energiáit.

Szőcs Géza Kossuth- Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő Marosvásárhelyen
született 1953. augusztus 21-én. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-orosz szakán szerzett egyetemi diplomát.

Egyetemi évei alatt diáklapot, majd később az Ellenpontok című szamizdat kiadványt szerkesztette – ezzel
folyamatos bántalmazás, üldöztetés lett az osztályrésze a romániai kommunista
diktatúrát kiszolgáló államvédelmi hatóság részéről.

Végül emigrációra kényszerült, 1986-ban elhagyta szülőföldjét. A
rendszerváltás idején a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője volt, majd
hazatért Erdélybe, ahol 1990-től 1993-ig radikális politikusként a Romániai
Magyar Demokrata Szövetségben vállalt tisztségeket.

A közélettől ezután egy időre visszavonult – költőként, íróként,
szerkesztőként alkotott, majd a kilencvenes évek közepétől újra érezte és
értette a nemzeti politikában való részvétel szükségességét: elnökségi tagságot
vállalt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületben.

A kétezres évek különlegesen termékeny költői korszakot hoztak el számára –
ekkor a politikai életben csak olyan pillanatokban jelent meg, amikor kötelességének
érezte valamilyen nemes kezdeményezés felkarolását – mint például 56-os emlékmű
megépítését a forradalom ötvenedik évfordulójára.

2007-től az Irodalmi Jelen című független irodalmi lap főmunkatársa, majd
2011-től a Magyar PEN Club elnöke volt – olyan neves irodalmi személyiségek
nyomában viselte ez utóbbi tisztséget, mint Kosztolányi Dezső vagy Márai Sándor.

A 2010-es győzelem után Orbán Viktor miniszterelnök felkérte a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma kultúráért
felelős államtitkári posztjára, amelyet elvállalt – 2012-ig vitte ezt a
hivatalt. Állami vezetőként mindig elérhető, közvetlen, elmélkedő művészi énjét
megtartó emberként, sajátos érték-hangsúlyokkal és rendhagyó ötletekkel,
virtuóz kreativitással és következetességgel irányította az ágazatot.

Érdeklődése ekkor fordult komolyabban a keleti kulturális nyitás felé -
küldetésének tekintette, hogy az ország a szellemi híd szerepét töltse be az
európai és az ázsiai kultúra között.

Államtitkári megbízatását követően a miniszterelnök kulturális főtanácsadója
lett, majd 2013-ban kinevezték a milánói világkiállítás kormánybiztosának.

Szőcs Géza 2018 májusa óta miniszterelnöki megbízottként szolgálta a
nemzetet.

A Teremtő 2020. november 5-én szólította magához.

Barátom volt.

Vannak kegyelmi, megvilágosító pillanatok az ember
életében. A szatmárnémeti Raszputyin bemutató. A felismerés ereje! Zseni… Ekkor
érintett meg költői, drámaírói nagysága a maga igazi valóján és mélységében.

A kilencvenes években találkoztunk először. Megállt
mellettem hatalmas nyugati autójával, telerakta a csomagtartómat a könyveivel,
a fejemet a gondolataival. Azóta ezek a könyvek a polcomon, a gondolatok a
fejemben élnek.

Államtitkári munkásságából, vívódásaiból, sikereiből és kudarcaiból ösztönösen
és tudatosan tanultam.

Életműve, hazaszeretete, megalkuvást nem ismerő alkotótevékenysége
példaként áll előttem.

Emlékének megőrzését felelősségteljes küldetésemnek tekintem, szellemi
örökségének továbbviteléről gondoskodom.

Államtitkárként.

Barátként.

„bólint a lélek: jámborul

nagy út sötétje rám borul

vár is a hajó engem görcstelen fából finomművű

bárka

mint a sárkány lobogó rőt vitorlái szőtték

knídoszi takácsok békével utazom én el

utazom én és fogok látszani is olykor köteleit