A Millenáris már csendes, de a Jelen nevű szórakozóhely a Corvin áruház aljában bezzeg hangos, itt zajlanak a Nincs lehetetlen nevű holland kultfeszt bizonyos eseményei, így a Butaság délutánja nevű rendezvény, amelynek keretében Matthijs van Boxel A butaság enciklopédiája című könyvét mutatja be a Nyitott Könyvműhely. A hely jellege és a törzsvendégek egy része is holland, hiszen az üzletvezető, Hans, a trombitás is Hollandiából települt ide jó tíz éve, hogy szórakoztassa a magyarokat. Kézenfekvő tehát, hogy mindenféle fesztivál holland tagozatát ide helyezik. Matthijs van Boxel is egészen otthon érzi magát és élvezi a saját hülyeségeit, amelyeket nemcsak könyv jelleggel foglalt össze eddig, de egyetemeken tart belőle előadásokat, és rendszeresen publikál a témában, így elmondható róla, hogy egyetemes hülyeségtanár.
Mi pedig megnézünk néhány alap buta rajzfilmet, a Tapsi Hapsitól kezdve a No megállj, csak! címűig, majd megnézzük az Opál színház igazán hülye, dadaista performanszát, és a Román Nagykövetségre megyünk, ahol már javában áll a könyves bál - az idei Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégségének utolsó, üdvözítő pillanatai. Itt híre-hamva nincs a butaságnak, inkább hangulatos felolvasásokat hallhatunk a Lettre tavaszi számának bemutatója keretében. A főszerkesztő, Karádi Éva vezeti a beszélgetést a román irodalomról, amelynek jeles képviselői ülnek itt, és felolvassák, megbeszélik regényrészleteiket, novelláikat, amelyek a Lettre-ben jelentek meg magyarul. Gabriella Adamesteau, akinek A találkozás című regénye már megjelent két éve nálunk, most egy újabb, Elveszett délelőtt című műből olvassa fel a Coriolanus utca című részletet az anyanyelvén, aztán fordítója, Koszta Gabriella magyarul. Feltöltődik az elegáns terem román, urbánus nosztalgiával, úgy írja le az író a vegyesbolt árukészletét is, hogy a fordító és a közönség szájában is összefut a nyál. Úgy, mintha lettek volna ebben a térségben is aranynapok, élnek, pezsegnek az írónő mondatai, ahogy élőben is, mögöttük pedig a kis női szomorúság.
Florina Ilis még megjelenésre váró, A gyermekek keresztesháborúja című regényéből idéz, közben megvitatják az írónők, hogy lefutott-e Romániában a posztmodern fogalma. Számukra minden bizonnyal, hiszen ha a központozás hiánya még mindig kardinális probléma volna is egy kiadó számára, ők már történeteket írnak újra, világtörténeteket. A közönség kérdez, aztán fordítók, irodalomközeliek, erdélyiek, érdekli őket a román szellemi tér, amely, mint kiderül, tágasabb, érdekesebb, mint azt mi befogadni képesek vagyunk. Pedig pár lépés a határ, a Lettre pedig megtette, hogy bevezet minket a literatúrai függöny mögé. Tessék befáradni, vagy levenni a polcról a lapot.
