? Azt hallottam, a zsűri tagjai nagyon hasonlóan gondolkodtak. Folyamatosan megbeszélték az előadásokat, nem számítottak nagy végső vitára. Tényleg így is lett, pikk-pakk megírták a díjazottak listáját?
? Hatalmas vita valóban nem volt, de az utolsó nap felforrósodott a levegő. A hajnalig tartó pokoli harcban minden kategóriában azért az egyért kell tíz körömmel harcolni. Nem díjazhatunk két-három előadást vagy alkotót, nem oszthatjuk meg a díjakat.
? Miért ne lehetne megosztani egy díjat?
? Úgy gondoltuk, tisztább ügy, és a díjazottnak is jobb, ha egy ?győztest? hirdetünk. Nem volt könnyű? Amúgy figyelmeztettek kollégák és barátok, hogy majd milyen fáradt leszek, idegileg megvisel, hát kérem szépen, egyik sem történt meg. Szeretek színházba járni, és nézni a kollégákat. Ez mit sem változott. Ráadásul a zsűriben a tíz nap alatt tényleg rendkívüli összhang alakult ki köztünk. Ezt csak fokozta, hogy Hargitai Iván rendező pécsi, és háromnaponta elvitt minket kirándulni vagy kicsit kivitt minket a belvárosból. Így nem egy szobába bezárva értékeltük a produkciókat. Igaz, az utolsó napi utolsó előadás, A mizantróp teljesen felborította a koncepciónkat. Már annyira körvonalazódott, melyik díjat ki kapja, de a Katonások előadása tényleg fölkavart bennünket.
? Azért annyira nem borított sokat a listán, hiszen ?csak? különdíjat adtak nekik.
? Dehogynem borította fel. Eggyel növekedett az esélyes ?legjobb előadások? száma. Mi amúgy nem jegyzeteltünk, nem szavaztunk és nem pontoztunk, csak azt latolgattuk, hogy kit vagy kiket tartunk esélyesnek.
? És mely előadásokat tartották még esélyesnek?
? Az egyéni díjazottak mögött ott van a többi esélyes előadás is.
? Sok kompromisszumot kötött a végleges listánál? Azaz mennyire tudta érvényesíteni az akaratát a jelmeztervező Berzsenyi Krisztina, a rendező Hargitai Iván, a dramaturg Solténszky Tibor, a kritikus Rádai Andrea, a drámaíró Térey János és a színész-rendező-koreográfus Bicskei István mellett?
? Nem kötöttünk kompromisszumot. A lista fővonalban fedi az elképzelésemet. Azt elhatároztuk: egyikünk se szeretne úgy felállni a döntés után, hogy elégedetlen, és később magyarázkodnia kelljen, ő mást akart nyertesnek kihozni.
? Mennyire tartották jónak Szilágyi Lenke fotóművész, Urbán Balázs kritikus és Vekerdy Tamás pszichológus válogatását? Érezte bármelyik előadásnál, hogy nem ide való? Azt mondják, belterjessé vált a beválogatott előadások köre. Vannak, akiknek esélyük sincs versenybe jutniuk.
? Nagyon elégedettek voltunk a versenyprodukciókkal, sokféle és színes, tele erős előadással. Egyik sem volt öncélú, majdnem mindegyik a POSZT-ra való. Csak egyet nem hívtunk volna meg, és egyet meg inkább az off-programok közé raktunk volna. De nem szeretném elárulni, hogy melyeket. A belterjességről meg annyit: minden évben mások válogatnak. Az általuk vélt legjobb előadásokat emelik ki, és mivel hivatalosan felkérték őket erre, szívük joga eldönteni, miket vagy kiket hívnak meg Pécsre. Többször gondoltam már én is, hogy ez vagy az miért nincs a POSZT-on, de e tekintetben teljesen lényegtelen, hiszen nem engem bíztak meg a szelektálással.
? Sokszor járt már a POSZT-on?
? Nem, de nagyon szeretem. Az első három évben mindig itt voltam, de utána inkább nem jöttem. Ez egy nagyon érzékeny kérdés. Nem akartam céltalanul fel-alá sétálni a Király utcában, csak azért, hogy lássák a képemet, hátha eszébe jutok valakinek. Az első három évben sem azért jöttem, mert beválogattak, hanem mert Jordán Tamásék mindig kitaláltak nekem valamit az off-programban, a szinkronpamfletben vagy felolvasó színházban. És én örömmel jöttem. Mint ahogy most is azonnal igent mondtam a felkérésre. És az egész zsűrizés alatt úgy éreztem: rendkívül jól döntöttem.
