- Nyilvánvaló, hogy a mobiltelefon már messze túlmutat azon, hogy kommunikációs eszköz: testünk, szellemünk, lelkünk részévé vált. Ha tetszik, ha nem, van, akinek a füle, a szeme, a szája, az orra, az érzékszervpótlója. Abban nem foglalnék állást, ez jó vagy rossz. Aki engem ismer, az tudja, hogy mobiltelefon-filmecskéket, werkfilmeket, etűdöket csinálok már több esztendeje, Sőt, két mobiltelefonfilm-fesztivált is rendeztem. A pillanatnyiság adta lehetőség révén azonnal tudok reagálni a világra, mi több, lehet, hogy én magam is tudom azt valamennyire manipulálni.
- Zeneileg és színpadilag milyen megközelítésre törekedtek? Mennyire lesz megkomponált zenemű, illetve improvizatív az előadás?
- Az ember és a mobiltelefon kapcsolatából indultunk ki Szálinger Balázzsal, aki hagyományos operalibrettót írt egy teljesen szokványosnak tűnő kapcsolatról. Egy házaspár kapcsolatáról, amelyben a telefon és az a szakrális világ, ami körülvesz minket, valamilyen módon alakítja az életüket. Nagyon fontos szereplő a Hír angyala, aki a térerőt ránk borítja, emellett van a Jó és a Rossz, továbbá a Nő és a Férfi és az ő Lelkiismerete. Az Opera művészeiből alakult kamaraegyüttest Szennai Kálmán vezényli. A zene eklektikus, mint a világ, amelyben most élünk, ahol a zene Bachtól Beethovenig sokszor csak háttérzörejként van jelen. Az én zeném az elejétől a végéig megkomponált, huszonnégy fejezetből álló operatórium, és nagyon kevés benne az improvizációs lehetőség.
- A műfajok kereszteződését választotta?
- Egyrészt a szerkezete picit az oratóriumra hasonlít, közben a szcenírozása egyértelműen operai jellegű. Vannak benne statikus oratóriumi tételek és mozgalmas jelenetek. Tehát valahol a kettő között lebeg.
- Mennyire teszik idézőjelbe a mobilcivilizáció csodálatos mivoltát? Kihallható belőle némi irónia is?
- Ki-ki döntse el. Az énekbeszéd, az áriák, a recitativók, az ariosók, a passacagliára emlékeztető zenei forma vagy egy furcsa a cappella kvartett: mindezekkel megpróbáltam az európai zenetörténetből kimetszeni egy-egy szeletet, és azokat egy új stiláris minőségben összerakni. Az énekesek egyébként bizonyos helyeken prózában szólalnak meg, és a prózai színészeknek is vannak énekelt részeik.
- A téma találta meg önt, vagy ön találta témára?
- Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy miként lehet "megzenésíteni" az ember és telefon kapcsolatot. A darab eleji figyelmeztetés, hogy kapcsolják be a mobiltelefont, azt sugallja, egyfajta interaktivitásról lesz szó. Most dolgozunk azon, miként tudjuk tartani a közönséggel a kapcsolatot a telefonokon keresztül. Keressük azt a technikát, amelynek a segítségével, ha a közönség bekapcsolja a telefont, audiovizuális impulzusokat tudunk adni. Úgy nézi ki, hogy kapunk száz-kétszáz Blackberry készüléket, s ezeken keresztül kap az előadás közben a közönség információkat.
- Tehát abszolút kísérleti jellegű az előadás?
- Igen, kicsit bonyolultabb, mint amilyennek elgondoltam. Például a kvázi-nyitányt, az előjátékot is úgy képzeltem el, hogy mobiltelefonon szólal meg, és szép lassan átmegy élő zenébe. Az utolsó pillanatig kísérletezünk. A hangok, a ritmusok, az ütemek a helyén vannak, most lehet elkezdeni játszani az anyaggal.
- Az elejétől evidens volt a koprodukció a Magyar Állami Operaházzal és a Budapesti Őszi Fesztivállal?
- Hármas koprodukció nélkül nem tudtuk volna megcsinálni. A három intézmény adta össze a pénzt az előadáshoz, utána pedig castingoltunk Szikora Jánossal. Nem mintha nem ismerném az Operaház énekeseit, ám arra gondoltam, hogy csak úgy tudom megcsinálni a darabot, ha olyan énekeseket találok partnernek, akik százszázalékosan részt vesznek ebben a játékban. A választásoknak megfelelően alakítottam a hangok világát, tulajdonképp személyre szabottan készült az opera. Egy zeneszerzőnek ez egy nagyon nagy lehetőség.
- Az Erkel-évfordulóra szánt szvitet leszámítva önálló zeneszerzőként manapság ritkán hallat magáról.
- Úgy látszik, most jött el az idő, hogy többet tudok foglalkozni a zeneszerzéssel. Az Új Színházban olyan jó a csapatmunka, hogy talán egy picit lazíthatok. Egy nagyobb szabású oratorikus műre kértek fel, ennek nyáron lesz a bemutatója, és tervezek még egy gyerekeknek szóló operát is a Magyar Állami Operaházban. Valahogy annyira megszerettem az énekeseimet, színészeimet, hogy rájöttem: a zeneszerzés - tanult szakmám és hivatásom - tényleg fantasztikus dolog, ha jók az előadók és a csapat.
