- Van valami különös apropója annak, hogy elérkezett az összegzés ideje?
- Tavaly lettem ötvenéves. Ennek a kötetnek valójában akkor kellett volna megjelennie, de az élet így hozta. Örülök a kötetnek, mert ez végre egy tárgyi bizonyíték arra, hogy egy korszak véget ért. 1986-87 között íródott első kötetem, a Visszhangkísérlet anyaga, amely aztán az újvidéki Fórum kiadónál jelent meg, vagyis húsz évvel ezelőtt kezdtem el írni a Bácskáról szóló történeteimet. Amikor 1991-ben átköltöztem Magyarországra, és folyóiratoknál próbálkoztam, hirtelen nagy sikerem lett. A Tengeri kígyó volt az első elbeszélésem, amely a Holmiban jelent meg, és aztán sorra jött a többi publikáció, könyvek, díjak. Azt hiszem, egy kicsit igazítottam a vajdasági irodalomról alkotott képen, hiszen az én realizmusom eltért a Symposion avantgárdjától. De ez a bácskaiság egy idő után kezdett teher lenni, mert öt könyvben sikerült elmondani mindent, ami az ottani életről, az ott élő emberekről szerettem volna, az irodalmi élet azonban továbbra is ilyen írásokat várt volna. Most vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem, vége.
- De évek óta dolgozik egy regényen, amelynek története tudtommal szintén a bácskai atmoszférában játszódik. Azzal mi lesz?
- Én valójában a kisprózára gondoltam. Odaát még sajátos, lebegős fikciós történeteket írtam, még ha azok az ismert környezetben játszódtak is, Magyarországon kezdtem realista módon elbeszélni, ennek köszönhettem a sikeremet. Egy kivétel volt, a Meghalni Vukovárnál, ami itthon nem talált visszhangra. Tehát egy regénnyel még mindig adós vagyok, a terveim szerint el fog készülni az a munka, amelyen már tíz-tizenegy éve dolgozom.
- Horvátországban komoly sikert aratott a Vukovár-regény. Itthon vajon miért nem?
- Valahogy nem tudott mit kezdeni az irodalmi közvélemény a regény szimbolikájával, realista műként szerették volna olvasni, pedig ez nem az. Tanulságos volt számomra, hogy aki nem hivatásszerűen foglalkoznak irodalommal, azonnal megértették, mit is szerettem volna ezzel a történettel. A horvátok számára szerintem azért volt érdekes a mű, mert a fiatal horvát állam születésének pillanatait láttatta egy olyan ember szemével, aki a másik oldalról szemlélte ezt az egészet. Nagyon sokat cikkeztek róla, engem is meghívtak beszélgetésekre, ám szerintem itt elsősorban politikai érdeklődésről volt szó.
- Most akkor hogyan tovább?
- Én az irodalmat mindig is olyannak képzeltem el, amilyen ez a Vukovár-regény. A korai elbeszéléseimmel is errefelé tapogatóztam. Aztán hosszú időn keresztül elhittem, amit Czine Mihály vallott: az írónak semmi más dolga nincs, mint a szülővidékét ráírnia az irodalom térképére. Ma már úgy látom, ez tévedés. Eszembe jut Golding A legyek ura című regénye, amely tulajdonképpen egy matematikai képlet egy történetbe oltva. Semmi köze a tény- vagy a helyirodalomhoz, mégis örök érvényű darab. Egész biztos, hogy én is a fikció felé indulok.
- Ön Regénytár címen üzemeltet egy irodalmi tematikájú honlapot, amely elsősorban abban különbözik más írói oldalaktól, hogy ebben a legkevesebbet éppen ön szerepel. Mi a célja ennek az internetes felületnek?
-Úgy látom, hogy a hagyományos folyóiratok szerepe gyengül, változnak az olvasói szokások. Ezzel természetesen nem állítom, hogy a nyomtatott irodalom meg akarna szűnni, de az biztos, hogy el kell kezdeni a műveket valahogy átmenteni a világhálóra, ami egyben lehetőség az írónak, hogy a művei sorsát egy kicsit maga is irányítsa. A Regénytár folyamatosan fejlődik, és remélhetőleg olyan irodalmi portállá válik, amely bőven kínál majd eredeti műveket, kritikákat, blogokat, interaktív felületeket és sok egyebet. Kifejezetten szorgalmazom, hogy egy kis szórakoztató irodalom is felkerüljön. Nemrég az örökös jóvoltából hozzám kerültek a harmincas években Szabadkán működő Pogány és Tsa kiadó Szórakoztató Füzetek megmaradt példányai, amelyek a színvonalas ponyva remekeit tartalmazzák. Ezek fel fognak kerülni a Regénytárra. Nem az irodalom nívóját szeretném megtámadni, hanem olyan felületet - ha úgy tetszik olyan klubot - létrehozni, ahol az író és az olvasó egyaránt jól érzi magát, és ahol helye van az invenciónak.
A Regénytár honlapja: www.regenytar.hu
