Két, egyenként 2600 éves kelta sírból gazdag leletek kerültek elő a minap, ami által az írás megjelenése előtti korok mindennapjaiba nyerhettek bepillantást a kutatók. Az ivóedények és más importeszközök megvizsgálása után világossá vált, hogy a mai Németország délnyugati részén élő kelták a Földközi-tenger mentén élő népekkel kereskedhettek.
"Sört inkább a barbárok ittak, míg a bor az elit kiváltsága volt, különösen ha az illető a kereskedelmi útvonal mentén élt" ? összegezte kutatásait Kevin Cullen amerikai régész. Mivel szőlő ekkor még nem termett Közép-Európában, az importált bor a magas társadalmi státus indikátora volt. Nem maradtak azonban hazai ízek nélkül a kelták, akik a mézsör nagy kedvelői voltak: különböző virágokkal és gyógynövényekkel ízesítették "nemzeti italukat", amely ugyan drágább volt a sörnél, de olcsóbb a bornál.
A felső társadalmi osztály képviselőinek legalább annyira fontos volt a sör minősége, mint a mennyisége. Sőt a római és görög történetíróktól azt is tudjuk, hogy a ruhájukat díszítették, de ezt pontosan szinte lehetetlen bizonyítani, mivel a leleteket már elnyűtte az idő. "Meseszép bőröveket találtunk az előkelő hölgyek sírjaiban, ezekre több ezer kapcsot tettek, a munka több órát vett igénybe" ? így Cullen.
A kutatók szerint a díszítések nemcsak a divatot szolgálták, az társadalmi rangot is jelentett, de a női fátylat összekötő tű például arról árulkodott, hogy az illető házas vagy anya volt. Több olyan díszítés is akadt, amelyből a nemiségre lehetett következtetni: ha a karkötő a bal kézen volt, viselője férfi volt, a mindkét karon viselt ékszer viszont egyértelműen a gyengébbik nemre utalt.
