Szűcs Attila a kortárs magyar képzőművészet egyik meghatározó és nemzetközileg is számon tartott alakja. Leginkább a figuratív reprezentáció és az absztrakt térképzés határán egyensúlyozó festészetéről ismert, de grafikai munkássága is jelentős.
A művész rajzainak világa koherens egységet mutat festményeivel, melyek kiindulópontja gyakran a közösségi médiában talált fotó, egy internetről letöltött kép. A rajzok hangulata a Földényi F. László által leírt melankóliát idézi: a nehezen körvonalazható, a konkrét tudáson túlmutató, egyértelmű magyarázatokat elvető állapotot.
„Szűcs Attila rajzain az emberi alakok többnyire rendelkeznek ugyan egyedi megkülönböztető jegyekkel, ám ezek inkább csak fölsejlenek. A hangsúly ugyanis nem az individualitásukon van, hanem a világban, vagyis a rajzok eleve oldott terében elfoglalt helyükön. Nem az egyszeriségük döntő, ami a világtól való elhatárolódás eredménye, hanem a környező terekkel való rokonsága. E terek mintegy »átzuhognak« rajtuk, amitől lényük egyetemes, kozmikus jelleget kap. Ezek a figurák azt sugallják, hogy a létezés olyan szemszögből is nézhető, amelyből a világ homogenitása a meghatározó. Ekkor az ember nem kivételezett lény, hanem hasonló anyagból készült, mint a teljes univerzum. Mindenben a saját rokonára ismerhet: a kövekben éppúgy, mint a növényekben, az élettelen tárgyakban, az atmoszférában vagy a fényben” – mondta el Földényi F. László József Attila- és Széchenyi-díjas esztéta, műkritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.
A kiállításmegnyitó részletei itt.
