 |
? Szofisztikált és szórakoztató előadásról, frivol és szellemes produkcióról számoltak be a kritikák 2005-ben, amikor Balkon című darabját Alföldi Róbert állította színpadra, a Művészetek Palotájában. Miért őt választotta rendezőnek?
? Már nem emlékszem, hogyan kezdődött ez az együttműködés, de nagyon élveztem a remekül sikerült munkát. Azóta közeli kapcsolatban vagyunk, ezért is örültem, hogy ő lesz a rendezője 2015-ben a Vértelenülnek. Több operaház felkérésére születik a darab, így lesznek más színpadra állításban, más zenekarokkal színre kerülő előadások is.
? A fiatalok pedig még versenyezhetnek is a darabbal.
? Ez érdekes lesz, hogyan fogják ezt fiatalok játszani, mivel az egyik szereplő 63, a másik pedig 72 esztendős. Naiv fejjel azt gondoltam, ehhez idősebb operaénekesek kellenek, de sok operaigazgató úgy vélekedett, ne higgyem, hogy ez az életkoron múlik. Van természetesen egy határ, amely alatt nem lehet elénekeltetni a művet, de ez a határ inkább az emberi érettség foka. S valóban előfordul, hogy érett, fiatal művészekkel találkozik az ember.
? Hogyan esett erre a Baricco-műre a választása?
? Olyan darabot kerestem, ami megfelelő párja lehet A kékszakállú herceg várának, hiszen világszerte gondot jelent, hogy Bartók egyfelvonásos operáját mivel játsszák együtt. Olyan kompozícióra törekszem, ami atmoszférájában és dramaturgiájában is egységet alkot a Kékszakállúval. Nagyon szeretem Baricco műveit, s így találtam rá a Vértelenülre. Nem az egész novellából, hanem csak a történet végéből komponálok egyfelvonásos művet. A történet szerint a spanyol háború után katonák törnek rá egy családra, lelövik az apát és a fiút, a kislány azonban elrejtőzik. S bár egy fiatal fegyveres megtalálja, nem öli meg. A lány ettől kezdve egész életén keresztül ezt a nála kilenc évvel idősebb fiút keresi. Lottószelvény-árusként talál rá, ötven évvel később, és az opera erről a találkozásról szól. A novellának rengeteg színe van, s engem az foglalkoztat, hogy maga a történet a visszaemlékezésből, az elmesélésből jöjjön létre. Eddig általában akcióoperákat írtam, a Három nővér volt az egyetlen kivétel. Most szeretnék olyan operát írni, amelyben az akció csak az elmesélésen, a zenei interpretáción keresztül jelenik meg.
? Milyen nyelven fog felhangzani az opera? Említette, hogy milyen jónak tartja Baricco műveinek a magyar fordításait, elképzelhető, hogy magyarul?
? A kérdés még félig-meddig nyitva van. Az biztos, hogy először az eredeti nyelven, olaszul fogom megírni, hiszen több országban bemutatják, és lényeges, hogy ne különbözőképpen hangozzék fel. Valószínűleg Magyarországon is olaszul adják majd elő. Egyébként ez lesz az első olasz nyelvű operám. Amúgy minden operához az annak megfelelő nyelvet választottam. Mindnek más a színe, tempója, karaktere. Érdekes kérdés a nyelv és az opera kapcsolata. A gyakorlat azt mutatja, hogy minden operát jobb eredetiben előadni, akkor szól a legjobban. Anja Silja mesélte nekem, amikor bemutattuk Janacek A Makropoulus-ügy című operáját, hogy ő először csehül tanulta meg a szerepet. Aztán meghívták Stuttgartba, ahol ragaszkodtak ahhoz, hogy németül énekelje, és bizony, német anyanyelve ellenére nagyon szenvedett a szöveggel, nem stimmelt a zenei karakterrel.
? Járja a világot, sok rangos fesztivál fellépője. Hogyan vélekedett az Armel Produkciós iroda megmérettetéséről?
? A maga nemében egyedülálló ez a verseny, ezért már az elején is nagyon jónak találtam. Havas Ágnes agyából nagyszerű ötlet pattant ki. Ezzel a megmérettetéssel és fesztivállal az operaprodukcióknak újfajta felépítése született meg, bekapcsolva az ifjabb generációt. Sok fiatal énekessel dolgoztam az utóbbi másfél évtizedben, tudom, mennyire figyelik, hogy hol mit játszanak, és keresik a lehetőséget, hogyan kapcsolódhatnának bele. Az operaházaknak szükségük van új erőkre, s ez nagyszerű kiválasztási forma számukra. Olyan előéneklés, amelyben egy produkción belül ismerhetik meg a művészt, s így azt is látják, milyen hatású a színpadon. Mára már megszűnt az a világ, amikor elegendő a jó hang.
? A versenyek válogatását végignézve, egyetértett a programmal?
? Éppen az a jó, ha nagyon különböznek az összeállítások. Nem szerencsések a túlságosan egyenes ívű rendezvények. Nem jó az olyan program, ahol csak remekművek vannak egymás után. A 19. századig nem is létezett ilyen, aztán a huszadikban elkezdték így összeállítani a sorozatokat, de ez nagyon rossz dramaturgia.
? Átdolgozza a tavaly, Münchenben bemutatott darabját, Az ördög tragédiáját, emellett 2014-re a Golden Dragonból készít operát, dolgozik a Baricco-egyfelvonásoson és a kölni operától is felkérést kapott egy 2016-os bemutatóra. Hogyan lehet négy különböző darabot írni egyszerre? Mitől függ, hogy egy nap mivel foglalkozik?
? Van ennek a parallel munkának előnye és hátránya. Az operakompozíció hosszú folyamat, évek telnek el, amíg az operaházzal a librettón, az énekesek kiválasztásán dolgozunk. A dalszínházak működése nagyon komplikált, komplex szervezést kívánnak a bemutatók, így ez a három-négyéves előtervezés teljesen normális. Amikor már minden összeállt, s tudom, hogy ki énekli, hány próbánk, hány előadásunk van, akkor mindezek ismeretében kezdek neki a komponálásnak. A napi hangulatomtól, a reggeli ébredésemtől függ, hogy éppen aznap melyik művön dolgozom.
? S a zeneszerzés miatt most háttérbe szorult a vezénylés?
? Nem, hat hónapnyi komponálásra és hat hónap dirigálásra osztom az évet továbbra is. Jelenleg a dirigálásé a főszerep, a luzerni fesztivállal kezdtem az őszt, majd a Bécsi Filharmonikusokkal dolgozom. A kompozícióknál pedig be van írva jó feltűnően a naptárba, hogy mikor mit kell leadnom, a határidő pedig nagy úr?
? Idén az Aix-an-provence-i Operafesztiválon kéthetes operaakadémiát vezetett fiataloknak. Itthon eközben állandó gondot jelent az elöregedő közönség, és az, hogyan csábítsák be koncertekre, operaelőadásokra az új generációt.
? Magyarországon a hozzáállással van gond, abban rejlik a tévedés, ha valami nem volt azonnal sikeres, akkor azt abbahagyják. S ez nemcsak a zenére vonatkozik. Ha azonban valaki a gyakorlatból tudja, hogy nem szabad egyetlen sikertelen kísérlet után feladni, akkor eredményt érhet el. Havas Ágnes egyébként ritka kivétel, egy ?bulldog-típus?, ha egyszer nekikezd valaminek, addig nem ereszti el, amíg véghez nem vitte, amit elképzelt. Amikor a Három nővért bemutattam Lyonban, az operának hosszú előkészítő fázisa volt, amelynek során a szervezők iskolákba mentek ki. Két hölggyel beszélgettem egy évvel a premier előtt, egyikük a zenei részt, a másik az irodalmit készítette elő. Ők informálták azokat a tanárokat, akik ezt követően hatszáz gyereket ismertettek meg a művel. A fiatalokat meghívták a Három nővér-előadására, s utána volt velük egy nagyszerű találkozóm. De máshol is van erre példa. Novemberben a Bécsi Filharmonikusok ezer diákot hoznak be egy próbámra, ahol Friedrich Cerha, egy élő osztrák komponista művét hallgatják meg élőben. A gyerekek a CD-felvételt már fél éve megkapták, így ismert kompozícióról beszélgetnek majd az előadókkal. Erre az oly konzervatívnak tartott Bécsi Filharmonikusok vállalkoznak.
? Berlinben minden koncerten akad kortárs mű, és a malajziai filharmonikusoknál a modern zenének sokszor nagyobb a sikere, mint a klasszikusnak.
? Hiányzik itthon az a réteg, amely ezt megértené, és tenne érte. Nem látom, hogy a hazai helyzetek változnának. Az Armel-típusú kezdeményezéseket, újszerű gondolkodást minden szinten támogatni kellene. Csak hasznára válna az országnak a nemzetközi kultúra körébe bekapcsolódni.
 |
? Mostanában Nyugatról is hallani rossz híreket pénzhiányról, a kultúra háttérbe szorulásáról.
? Nem rózsás persze ott sem a helyzet, nem működik minden fantasztikusan, de lényeges különbség, hogy az operaházak felvállalják a kortárs operákat, részévé teszik a repertoárnak, egy-egy operát akár több évadon keresztül is. Az összefogás szintén jellemző, nemcsak az operák esetében, hanem a szimfonikus megrendeléseknél is. Négy-öt zenekar fog össze, és így kérik fel a kortárs szerzőket egy-egy kompozícióra. Itthon csak annyi kellene, hogy észrevegyék, mennyire fontos, amit Havas Ágnes elkezdett, és segítsenek neki.
? A franciaországi bemutatón a Kékszakállúval együtt hangzik majd fel a Vértelenül. Nem fél emiatt?
? Most már olyan korban vagyok, hogy vállalnom kell az effajta megmérettetést. Az sokat segít, hogy Bartók operáját nagyon sokszor dirigáltam, közeli, fizikai kapcsolatban vagyok a művel. Egyébként éppen ez a legnehezebb számomra, hogy semmiféle idézet, átvétel ne legyen az én darabomban, csak a színvonala feleljen meg a Kékszakállúnak.
