- Színésznő szeretett volna lenni, hogyan terelődött mégis pályája a bábrendezés felé?
- Azon álmodozó kislányok közé tartoztam, akik színésznők akartak lenni. Nagyon szerettem mutogatni magam, játszani. Ám nehéz volt az én időmben a felvételi. A nyolcvanas években egy-két helyre negyven-ötven jelentkező volt, a diákok évekig jártak felkészítőkre. A szüleimnek nem volt erre lehetősége, nem is vették komolyan, gondolták, hátha valami komolyabb szakma után nézek. Ősszel felvételit hirdettek a bábszínházba, ahová felvettek. Nagyon összetartó csapatba kerültem, ahol egyben jó pedagógusokra is találtam. Kis helyen, sűrítve mindent, amit a színházi szakmáról tudni kell, megtapasztaltam, megtanultam. Aztán a színit feladtam. Nem igazán bántam. A bábozást viszont nagyon szerettem. ?92-ben bejutottam rendezői szakra Kolozsvárt, majd átmentem Bukarestbe, ahol szerencsém volt, mert tanulhattam bábrendezést is. Aztán visszajöttem Kolozsvárra a Puck bábszínházhoz, akkor már nem csak színészkedtem, rendeztem is.
- Nagyon izgalmas felnőtt bábdarabokat vitt színre, többek között Orbán János Dénes kortárs költő ördögregényét, a Búbocskát is. Milyen a fogadtatása ennek a műfajnak?
- A Búbocskát a gyerekek nagyon szeretik, még óvodás korúaknak is játszottuk, inkább a pedagógusokkal van baj. Azért az egy-két szóért, mint például a kakabogár, tiltakoznak. Nem szeretik azt sem, hogy a cselekmény az ördögök között játszódik, aminek egyébként hagyománya van a magyar irodalomban. Minden darabnak van erkölcsi tanítása. Itt kétféle gyereket látunk, a hazudós, lusta fiút, na meg a Búbocskát, aki vállalja, hogy mindenáron igazat mond. Ezért is tanulságos Orbán János Dénes ördögregénye, amely úgy a gyerekek, mint a felnőttek számára izgalmas előadás. A méltatlankodó pedagógusok miatt nemrég ki kellett vennem a műsorból.
- Milyennek kell lennie egy jó bábdarabnak, mi az, amit a mai gyerekek szeretnek?
- A jó darab az, amely egy gyerek nyelvezetét, értelmi szintjét nem haladja meg. Ezért fontosak a klasszikus mesék mai átiratai, ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül tótágast kell állnunk a rajzfilmek argóinak. Az irodalmi nyelvre gondolok, amelyben megtalálható a beszélt nyelv könnyedsége, a színpadi nyelvezet mindezt igényeli is. Nagyon fontos a díszlet is. Nem szabad, hogy túlzsúfolt legyen, kell lennie egy középpontnak, ami köré csoportosulnak a bábuk. A bábszínházban éppen ezért legalább olyan fontos a látványtervező, mint a rendező. Ő határozza meg a szereplő karakterét, a mozgásteret. De a legfontosabb az előadó lelke, hogyan viszonyul a szerephez, miként tölti ki stílusérzékkel, érzelemmel. Oda kell figyelni első előadásokon a gyerekekre, sosem tudjuk, mire hogyan reagálnak, hiszen változik a közönség. Nem a technikai bravúr fontos, hanem, hogy a kis néző bekerüljön első perctől a mesébe. Számára a színház még nem gondolkodás, elmélkedés, hanem játék. A gyerek azonosul valamilyen szereppel, aktív része lesz az előadásnak.
A jelen és a jövő bábszínháza a jó játékban rejlik. Ha a színész hisz a játékban, akkor a gyerek számára is izgalmas lesz. A bábos a gyerek játszótársa. A színésznek pedig kíváncsinak kell lennie a játékra.
- Milyen évadot zárt a Puck?
- Nagyon nehéz év volt, ami már a válság rémképe alatt indult. Mi egy évadban három bemutatót készítünk, a román tagozat időnként négyet, ötöt is. A román társulat idén egy bemutatóval rukkolt elő, mi hárommal büszkélkedhetünk. Ősszel színre vittük Traian Savinescu rendező segítségével a Brémai muzsikusokat. Tavasszal igencsak nagy segítségünkre volt az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap és a Szülőföld Alap, akik támogatták Carlo Gozzi Szarvaskirályának elkészítését. Ez igazából felnőtt vagy nagyobb gyerekeknek szóló mű, a commedia dell'arte és a bábelőadás ötvözete. Előadtuk John Lawson Eljöhetnél hozzám darabját is, amelyet ugyancsak a Szülőföld Alap támogatott. A harmadik bemutatónk Móra Ferenc Kincskereső Kisködmöne volt. Finom, nagyon pici bábukkal dolgoztunk, mint egy kis film kockái, úgy peregnek le az események. Ebből állt össze a darab reális fonala. A másik szinten viszont egy szürreális világ nyílik meg, amely nem más, mint a gyerek képzelete. Mindezt kellemes zene köti össze.
- Az anyagi nehézségek, gazdasági válság ellenére, amely a bábjátszást is érinti, milyen nagy álma van, mit rendezne meg a közeljövőben?
- Egy Hans Christian Andersen-mesére készülök, a Vadhattyúkra. A bábszínház akkor szép, ha a gyermekek álmai valóra válnak, ebben a műben látok erre lehetőséget. El szeretném készíteni a Csodaszarvas mondáját is. Na meg a nagyszínpad felé kacsintva Henrik Ibsen darabját, a Rosmersholmot rendezném meg szívesen.
